Szomszédom, Cseh Tamás

Napra pontosan egy éve ment el Tamás. A csend, amelyet maga után hagyott, sokakat nem hagy nyugodni. Emiatt kelnek ma útra azok, akik emléktúra és emléknap keretében járják be azokat a helyeket, ahol ő is élt. Bakáts tér, Bartók Béla és Villányi út, majd a Kelenföldi pályaudvarról Martonvásár állomás, onnan gyalog az erdőn és gesztenyesoron át Tordas. Családi lakóhely, első vadon, kastély, templom, iskola, hogy aztán este, immár újra Budapesten, a Farkasréti temető legyen a végállomás. Búcsú az Iskola utcában.
A polcokon pedig sorakoznak a kiadványok, amelyek azóta megjelentek róla. Dupla DVD Születésnap címmel az első születésnapról, amely nélküle telt el a Bárka Színházban. És a legújabb, főhajtáslemez, a zene ünnepére megjelent Eszembe jutottál című album. Az Etnofon és a Fonó első közös kiadványának ötlete a szerkesztő, Marton László Távolodó fejéből pattant ki, aki így vall a poszterként is kihajtható albumfüzetben: „1977-ben, amikor az első Cseh Tamás-lemez megjelent, emlékszem, éppen véget ért a világ. Olyankor nincs mit tenni, azt hagyni kell. Az idő persze megszépíti a világvégét is, de azért nem ment olyan könnyen… Én például nemegyszer abba a bizonyos Levél nővéremnek című lemezbe kapaszkodtam közben. Annyira, hogy azóta sem tudom elfelejteni. […] 2009 tavaszán, amikor dolgozni kezdtünk ezen a »tribute« albumon, nem archív felvételről szerettük volna Cseh Tamás hangját hallani. Még nem tudhattuk, hogy az élet – illetve a halál – felülírja a tervezést. Ami a többit illeti, az lényegében az elképzelésünk szerint alakult: napjaink kultikus előadói – életkortól és stílusoktól függetlenül – emelnek kalapot Cseh Tamás előtt. És miközben mélyen kötődnek a kiválasztott dalokhoz, a feldolgozásaikból éppúgy átsüt a maguk varázsa is. Játsszanak reggae-t, alternatív rockot, elektronikus vagy világzenét.”
Hogy Tamás dalai e különleges kísérlet nélkül is tovább élnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy korábban is feldolgozták a dalait – azért le a kalappal az album előtt: tizennyolc kortárs együttest és előadót egy stúdióba terelni önmagában sem kis feladat!
Az eredeti elképzelés szerint a lemez végén maga a dalnok is énekelt volna, de akkor már túl beteg volt, ezért arra kérte a szerkesztőt, várjanak. De számára nem adatott több idő ehhez a várakozáshoz: nem tudta befejezni az albumot, mégsem maradtunk a hangja nélkül: a szerkesztő ajtaján kopogtatott Péterdi Péter, Tamás korábbi lemezeinek hangmérnöke, hogy talált egy porosodó, soha ki nem adott magnószalagot. Leporolták, digitálisan szűrték, hangszerelték, így került a lemez végére a Szomszédom, cse ta című dal.
Az előtte lévő tizenhét feldolgozás is érdekes, de kétségkívül kockázatos vállalkozás, hiszen ezek a dalok annyira összeforrtak az előadóval, hogy talán nem is lehet külön meghallgatni. Én is kiábrándulástól félve tettem a lejátszóba – vannak dolgok, amelyeket eredetiben és csak eredetiben jó meghallgatni. A félelem nem volt alaptalan: a lemezen jó pár dal van, amely megviselt, és nem azért, mert annyira jól sikerült az átdolgozás. Remélem, ez az élmény nem írja át a fejemben meglévő melódiát. Van ugyanakkor néhány szíven ütő dal is. Épp azoktól, akiknek a zenéjét különben is kedvelem, talán ezért az ő „szentségtörésük” elfogadhatóbb számomra.
A feldolgozott dalok a következők: Vasárnapi nép (Heaven Street Seven), Illegalitásban (Csík-zenekar), Forró város (Péterfy Bori & Love Band), Amikor Désiré munkásszálláson lakott (Paso), Minden álmomban (Másik János), Ten Years After (Napra), Váróterem (Bin-Jip), Budapest (Kistehén Melanko), Nincsen más (Balaton), Gyerekkorom (Lovasi András), A képek dala (Palya Bea), Benke és Pierre (Quimby), Feljelentés (Legát), Ausztrália (Besh o droM), Antoine és Désiré történelemkönyve (Bognár Szilvia, Herczku Ágnes), A jobbik részem (Etnofon Zenei Társulás), végül az Eszembe jutottál (Tóth Evelin).
Hogy az album sokkal több egyszerű tisztelgésnél, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tizenhét előadó közös színpadra lép vele: a budapesti Sziget fesztivál nulladik napján, augusztus 10-én Cseh Tamás-emlékkoncerten adják elő az Eszembe jutottál album anyagát. A közel ötórás koncerten (melyet a Duna Televízió is rögzít) az előadók két saját számot is elénekelnek a feldolgozás mellett, hogy aztán mindenki a színpadra vonulva hallgassa meg azt, aki már nincs közöttünk: „Viszlát, szomszédom, Cseh Tamás, vettem egy autót, és elmegyek!”