A kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Repülő Bázison megrendezett kétnapos légibemutató ismét bizonyította, hogy az egyik legsikeresebb tömegesemény Magyarországon. A harci gépek és a hat (török, horvát, francia, lengyel, svájci és olasz) műrepülő kötelék bemutatója éppúgy képes volt óriási tömeget összehozni, mint az autóversenyek, koncertek, ünnepek, vagy éppen politikai demonstrációk, bármennyire is különlegesnek tűnjék az érdeklődésnek ez a formája. Mi több: a bemutató résztvevőinek érkezése és gyakorlása idején, csütörtökön és pénteken is több százan figyelték a kerítésen kívülről a légtérben zajló manővereket. A legnagyobb szakmai figyelem a csak földi bemutatón részt vevő izraeli és ukrán légierőnek szólt, amelyek először vettek részt – F–16I és Szu–27-es gépeikkel – a kecskeméti rendezvényen. A vendéglátásról a bázist ellepő árusok gondoskodtak, akiknél a balatoni árszínvonal közelében, de jóval a Hungaroringnél tapasztalt alatt lehetett enni-inni és csecsebecsét vásárolni. Az MH zacskós vizet osztott a szomjazóknak, ingyenesen.
Míg a tömeg a látványos és gyors gépek bemutatójával volt elfoglalva és a földön kiállított légi és szárazföldi haditechnikával ismerkedett, addig a hétvége arra is lehetőséget kínált, hogy az MH légierejében, a honvédelmi vezetésben, a repülőgépiparban dolgozók és kívülálló megfigyelők, köztük újságírók a kilátásokról és kihívásokról cseréljenek eszmét. Abban egyetértés mutatkozik, hogy most a kivárás időszaka van, mert a légierővel kapcsolatban hosszú távra szóló döntés egyelőre nem született, bejelentés nem történt. A hét végén Kecskeméten nem akadt sem alacsony, sem magas rangú ember, aki névvel vagy név nélkül felvilágosítással tudott volna szolgálni például a maradék néhány MiG–29-es kivonásának tervezett idejéről. Még a bemutató hivatalos kommentátorai is csak bizonytalan hangon, feltételes módban jegyezték meg a hangosbeszélőben az MH szovjet gyártmányú vadászgépeinek repülése kapcsán, hogy idén valószínűleg utoljára láthatja a közönség. Külföldön ünnepségeket és repülőnapokat szentelnek egy-egy ilyen eseménynek, amelynek dátumát a hatékony védelmi tervezés évekre előre megjelöli, hiszen távolról sem mindegy, hogy meddig kell gondoskodni a logisztikai biztosításról, vagy meddig jelent sokmilliós tételt a költségvetésben a rendkívül bonyolult technikai eszköz fenntartása. Egy biztos: a magyar légtér szuverenitását jó másfél évtizede őrző MiG-ek kálváriája egészen addig húzódik, amíg a Gripenre elég pilótát képeznek ki teljesen ahhoz, hogy egészében átvegyék a készültségi szolgálatot. Ha minden igaz, ezt gyorsíthatja meg az új vadászgépek intenzívebb repültetése. A program svéd illetékesei szerint magyar műszakiak újabb csoportjainak átképzésével jövő tavaszra el lehet érni azt a tempót – értesülésünk szerint évente 1680 repült órát –, ami a 2003-ban kötött, tíz évre szóló, 210 milliárd forintos szerződésben szerepel. Az eddigi gyenge teljesítményt – 2008-ban például csak 1248 órát repültek – az okozta, hogy tavaly decemberig az alacsony fizetések és a morális megbecsülés hiánya miatt elvándorolt a svédországi átképzést kapott műszaki katonák egyharmada. A munkaerő-piaci verseny nagyon éles: a repülőnap idején a bázis egyik épületére a legsúlyosabb civil konkurencia óriásplakátja volt kifeszítve, hirdetve, hogy a Mercedes épülő kecskeméti gyára munkaerőt keres. A Gripenekkel kapcsolatos hosszú távú stabilitás és koncepció hiányában a Honvédelmi Minisztérium néhány hete arra kényszerült, hogy az MH pilótái számára százmilliós értékben ismét repülési órákat béreljen a cseh Aero Vodochody cég L–159 gyakorlógépein; a V4-találkozón a cseh miniszterelnök által is megerősített ajánlatot ilyen gépek megvásárlására, vagy hosszú távú bérletére ugyanakkor elhárította a magyar vezetés.
A légibemutatón csak kevés repülőgép-ipari szereplő képviseltette magát, amit a magyar piaci lehetőségek korlátozottságával és a döntéshozatal kormányváltás utáni visszafogottságával indokoltak. A már említett cseh cégen és a Gripeneket szállító Saabon kívül az Eurocopter konzorcium jelent meg, arra alapozva, hogy az élettartamuk végét elérő Mi–8-asok és Mi–2-esek helyett rövidesen új helikopterek beszerzéséről kell döntenie a honvédelmi és a belügyi tárcának az MH és a rendőrség számára. Nekik is el kellett azonban ismerniük, hogy konkrét követelményeket tartalmazó dokumentum vagy kinyilvánított politikai szándék – ami egy majdani tender alapját képezhetné – egyelőre nem létezik.
Ami a légvédelmi rendszereket illeti, az MBDA rakétagyártó cég forrásai arról számoltak be, hogy a hosszú évekig elhanyagolt Mistral rakéták sorsa az utóbbi időben jobbra fordult. A gyár szakembereinek a győri légvédelmi tüzérekkel történő együttműködése nyomán nemrégiben sikeres lövészetet tartottak Németországban, ahol hat elindított rakétával hat találatot értek el a 12. légvédelmi rakétaezred katonái.
A repülőnapból kiemelkedett az MH légierejének képességbemutatója. Mindkét nap, a program végén két-két Gripen és MiG–29-es légiharcot imitált a repülőtér felett, és két Gripen lekényszerített a földre egy „betolakodót” alakító An–26-os szállítógépet. A svéd gyártmányú gépek – némi pirotechnika kíséretében – földi célok elleni támadást is bemutattak, míg a szárazföldi különleges erőket Mi–24-es harci helikopterek támogatták a levegőből. Ahogy bennfentesek megjegyezték: a parádé közepette ez volt az egyetlen bemutató, amelynek közvetlenül is volt köze a honvédség valódi feladatához.
Medinán épülhet a lokátor. Simicskó István, a HM parlamenti államtitkára, aki megnyitotta a rendezvényt, kérdésre válaszolva azt ígérte, hogy heteken belül döntést hoznak az eredetileg a Mecsekbe tervezett radarállomás elhelyezéséről. Védelmi forrásokból származó értesüléseink szerint hosszas mérlegelést követően a Tolna megyei Medinára, az MH 54. légtérellenőrző ezredének radarszázadához kerül a harmadik olasz gyártmányú RAT-31DL rádiólokátor, de az még nem biztos, hogy fix konfigurációban.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
