Török Ferenc hetvenötödik születésnapja

Milyen a sors! A hatvanas évek öttusa aranycsapatának egyik tagja, Móna István múlt szerdán hunyt el súlyos betegségben, a másik, Török Ferenc pedig ma ünnepli 75. születésnapját. (A trió legjobbja, Balczó András pedig szűk két hét múlva lesz 72 esztendős.) Török előbb atletizált, majd háromtusázott, s csak ezután váltott öttusára. 1961-ben, Moszkvában mutatkozott be világbajnokságon, a kétszeres olimpiai bajnok Németh Ferenc sérülése után került a csapatba. Vb-ken tíz érmet, közte négy aranyat szerzett. Tokióban (1964) egyéni olimpiai bajnok lett – itt Balczó és Móna eltiltás miatt nem szerepelhetett –, a csapattal (Nagy Imre és fivére, Török Ottó volt a társa) pedig harmadikként zárt, majd Mexikóvárosban (1968) Balczóval és Mónával győzött.
„Természetesen a tokiói egyéni aranyérem és a csapat hatéves veretlensége a legszebb emlékem a sportpályafutásomból. Nem igazán bánt, hogy egyéniben nem sikerült világbajnoki aranyérmet szereznem, mert a ’64-es olimpiai győzelmem mindent helyettesít. Inkább a ’60-as római olimpia hiányzik, akkor már csúcsformában voltam, de eltiltás miatt nem vehettem részt a játékokon” – mondta Török Ferenc tegnap az MTI érdeklődésére.
Az 1976-os montreali játékok után nevezték ki szövetségi kapitánynak, e pozíciójában 1988-ban ért fel a csúcsra, amikor a szöuli olimpián Martinek János győzött egyéniben, és Martinek, Mizsér Attila, Fábián László összeállítású csapat is aranyérmes lett. „Erre az időszakra is szívesen emlékszem viszsza, de persze teljesen más élmény volt, amikor az ember »gyerekei« nyertek, mint amikor saját maga versenyzett.” Kapitánykodása után az öttusa-szövetség elnöke, a nemzetközi szövetség alelnöke, a MOB elnökségének tagja volt, pályafutásáért Olimpiai Érdemrendet vehetett át. Az utóbbi években nincs sportága vezetésében, de kritikáit azért megfogalmazza. „Jelenleg vendég vagyok az öttusában. Alapvetően nem értek egyet a felkészülési rendszerrel, de nem akarok vitatkozni a klubokkal. Így a középtávú tervem az, hogy a kislányomat legalább érettségiig fel tudjam nevelni. Fontos az egészségem: reggelente elolvasom az újságban a halálozási rovatot, és ha nem vagyok benne, elmegyek dolgozni.”