Új elnök, új kapitány

Helyesen tette-e az MLSZ elnöksége, hogy felmentette az állásából Erwin Koemant, s helyette Egervári Sándort nevezte ki? – erre a kérdésre keresi a választ a magyar labdarúgás közvéleménye. Miközben már maga a kérdés felvetése is örökölt dilemma. Csupán azért merülhetett fel, mert a szövetség előző vezetése téves helyzetelemzés eredményeként egy éve ilyenkor 2011 októberéig meghosszabbította a holland szakember szerződését, hogy majd három hónap múlva, a világbajnoki selejtezők végeztével arra eszméljen, nem megtartani, hanem elbocsátani kellett volna a kapitányt. A képtelen állapot betetőzéseként decemberben végül Kisteleki István elnök mondott le. Koeman azóta várt, no nem az újabb feladatra, hanem arra, hogy felálljon az új elnökség, és elköszönjön tőle.
Ha ez ilyen egyszerű, akkor a Csányi Sándor vezette új elnökség miért várt a döntéssel két hetet? Tudtuk, hogy az elnök tárgyal a kapitánnyal, csak azt nem értettük, miről. Mert azt elvárni sem lehet a magyar válogatottól, hogy végezzen csoportja élén a küszöbönálló Európa-bajnoki selejtezősorozatban, ugyanezt megígérni pedig felelőtlenség. Ma már világos, az volt a tét, hogy Koeman mennyiért hajlandó feltűnés nélkül távozni. Az elejtett információk szerint a holland edző a szerződés szerint neki járó összeg egyharmadáért járult hozzá, hogy közös megegyezésként tüntessék fel az elküldését. Mivel a havi járandósága durván 30 ezer euró volt, s az elmúlt hónapokban némi elmaradást is felhalmozott az MLSZ, rövid fejszámolás után adódik, hogy durván egyévnyi fizetéséről, 360 ezer euróról, 100 millió forintról mondott le.
Ezért az összegért megérte két héten át tárgyalni. Csányi Sándor persze nyilván megkapja, neki ezt a pénzt mellényzsebből illett volna kifizetni, de hiába ugyanaz az első ember, az OTP-t ne keverjük össze az MLSZ-szel. Utóbbi „cég” éppen 100 millió forintért hagyta megalázni a válogatottat Németország és Hollandia ellen. Folytathatnánk azzal, hogy a nemzeti csapat mérkőzéseiért járó jogdíjat már két évre előre beszedte az MLSZ, s a pénzt el is költötte, avagy demagóg fordulattak élve, 100 millióból több száz gyereknek lehet szerelést biztosítani – felesleges tagadni, az MLSZ le van gatyásodva.
Ám ez csak a kérdés – igaz, manapság megkerülhetetlen – anyagi vetülete. Koemannak azért is mennie kellett, mert idegen testként mozgott a magyar közegben. Amíg nem került szorult helyzetbe, amíg nem olvasták a fejére, eszébe nem jutott magyar bajnoki meccsekre járni, szóba sem állt a magyar kollégákkal. Csak annyit dolgozott, amennyit a szerződés alapján el lehetett tőle várni. A mai Magyarország nem az a terep, ahol ezzel a gondolkodásmóddal érvényesülni lehet.
Erwin Koeman utódja, Egervári Sándor mindenképpen jó választás. A fiatalabb edzők türelmetlenül persze nem így gondolják, de az idősebb korosztályból ő az egyetlen, akinek járt ez a poszt. Mezey György, Mészöly Kálmán, Garami József már volt kapitány, Egervári még nem. Ráadásul hét éve már-már kinevezték, végül mégis Lothar Matthäusra esett a választás. Egervári szerződése határozatlan időre szól, tehát bármikor fel lehet menteni, s az is rokonszenvessé teszi az új kapitányt, hogy a válogatottba nem pusztán profi, hanem a csapat, a futball és az ország iránt felelősséget és alázatot érző játékosokat vár.
Pontos elszámolás és a fogalmak becsülete. Minden munkának erről az alapról kell nekivágni. Csányi Sándor tulajdonképpen szerencsésnek érezheti magát, hogy látványos és a nagy többség támogatását bíró intézkedéssel kezdhette a működését. Általánosságban viszont a jó szövetség olyan, mint a jó játékvezető. Észrevétlenül teszi a dolgát. Őrködik a szabályok betartásán, s csak indokolt esetben hosszabbít.
Koemannak és híveinek nincs miért reklamálni.