A kilúgozott párt

Mesterházy Attila alaposan kivette részét az önkormányzati választások előtti kampányból. Most nem Michael Jackson-os tánclépéseire gondolok, hanem arra, amikor Csepelen a nép közé vegyült. „Örülünk, hogy eljöttél, mert a Vörös Csepel azért egy kicsit már rózsaszínűnek látszik” – szólította meg egy idősebb ember. Mire a pártelnök így válaszolt: „Majd visszacsináljuk!”
Csak hát nem úgy néz ki az MSZP, mint amely párt a vörös felé törekszik. Jelenleg ott tart, hogy még önmagát sem vállalja. Logója a plakátjaikon olyan kicsire zsugorodott, mint politikai jelentősége az emberek szemében. Már az országgyűlési választások kampányában elkezdődött a megvilágosodási mozgalom. Emlékezetes: Molnár Gyula a választási plakátjáról nemcsak levette a pártlogót, hanem a vörös színt szinte száműzte. A fehér, a zöld és a kék színek domináltak. A pártlogó helyett egy piros szívecske került rá, ami a tinilányok retiküljén bizonyára jól festett volna, Molnár Gyula arcképe alatt azonban elég groteszk volt (hacsak nem a feleségének készítette a plakátot). De ez mind nem volt elég neki. Gondolkodásának eredetiségét dicséri, hogy a „Tényleg lehet más a politika!” kampánymondatot is ráíratta a plakátra. Ami nagyobb ötlet volt, mintha Jávor Benedek szórólapján az szerepelt volna, hogy „Még több pénzt az embereknek!”
Nem is olyan régen Lendvai Ildikó még vörös drapéria előtt vörös kosztümben hirdette az MSZP felsőbbrendűségét, ma meg, saját bevallása szerint, már csak ideológiai kérdésekkel akar foglalkozni. Mintha nem azt tette volna eddig is – ahelyett, hogy az ország helyzetével foglalkozott volna. Hová lett az a sok vörös? Hová lett az MSZP?
Ez a párt azért menekül a jelképes munkásmozgalmi vöröstől, mert önmagától menekül. Szikszón az MSZP-sek összefogtak a Jobbikkal a Fidesz ellen, de olyan ravaszul, hogy közben függetlenként akarnak indulni. Ez nem a választók becsapása? Már ennyire nem számít, ki hol áll, mit képvisel, milyen eszméket támogat, hová tartozik? Csak abban bízhatunk, hogy ezt az ideológiai gordiuszi csomót Lendvai Ildikó kibogozza nyugalmasabb éveiben, rózsaszín bársony szabadidőruhában.
„Kaptunk hidegből is, melegből is, ilyet is, olyat is” – mondta egy csepeli jelölt. Mesterházy Attila azzal vigasztalta őt, hogy olyan is volt, aki nem akart velük szóba állni. S végül is mi csodálkoznivaló van ezen? Hiszen nyolc év alatt mindent megtettek érte, hogy megutáltassák magukat. Mit vár a pártelnök azoktól az emberektől, akik elvesztették munkahelyüket, küszködnek a számlák kifizetésével, s a párt, amelyre mindannyiszor hűségesen szavaztak, mert mégiscsak ez volt az MSZMP utódpártja, úgy hagyta cserben őket, mint még egyetlen politikai vezető garnitúra sem az elmúlt évtizedek alatt.
Az MSZP egy végletesen kiüresedett párt. Nincs mondandója, fogy a bázisa, nem tud hiteles lenni. Mesterházy Attila megkérdezett egy kisgyereket: „Az apukád is képviselőjelölt?” Igennel válaszolt a gyerek, mire Mesterházy a következőket tudta mondani: „Akkor ő is egy kiváló ember, hallod-e, apukád az nekem is a párttársam és a harcostársam, együtt küzdünk és harcolunk! Hajrá!”
A Timur és csapatában ennél kicsit jobb mondatok voltak, de hasonló tónusban. Hogy Mesterházy harcostársának nevez egy párttársat, az simán ízléstelen, de hogy kijöhetett a száján az, hogy „ő is egy kiváló ember” (értsd: mint én), az olyan mértékben viszszatetsző, hogy nem is lehet fokozni.
Aki mindazt a sületlenséget, ami Csepelen elhangzott, elhitte, annak azt is meg kellene fejtenie: hogyan lehet ennyi kiváló ember egy pártban, és maga a párt, amúgy kifehéredőben, mégse ér egy vasat se?
Talán majd Lendvai Ildikó összes műveiből erre is megkapjuk a választ.