Elbukott náci Oroszlánfóka

Három és fél hónapig birkózott a náci német légierő, hogy maga alá gyűrje Nagy-Britanniát és megkezdhessék a szigetország szárazföldi invázióját. A III. Birodalom számára sikertelen 70 évvel ezelőtti, angliai csata néven is ismert hadművelet-sorozat azonban azt eredményezte, hogy Hitler csak úgy tudta megkezdeni a Szovjetunió elleni invázióját, hogy Londont nem sikerült elfoglalnia. A náci katonai akció elemzése azóta is a korszakot kutató történészek egyik kedvenc témája.

Elutasítás. Egyszer lett volna lehetőség arra, hogy Adolf Hitler és Winston Churchill személyesen találkozzanak, ám az akkor még a választási kampányra készülő náci vezér elutasította ezt a lehetőséget – írta a Der Spiegel. 1932 tavaszán Churchill a müncheni Grand Hotel Continental szállodában tartózkodott családjával. A német hetilap szerint a közös ebédet a későbbi brit kormányfő fia és Hitler egyik sajtófigyelője, Ernst Hanfstaengl hozta össze, ám az előtérben tartózkodó későbbi náci kancellár meggondolta magát és távozott az épületből. Churchill később úgy emlékezett vissza: Hitler elszalasztotta az egyetlen alkalmat, hogy találkozzon velem. (B. R.)

Szeptember 7-én vesztette el a náci Németország a Nagy-Britannia elleni inváziót. Így vélekedik ma a legtöbb, a II. világháború hadmozdulatait kutató történész a 70 évvel ezelőtti angliai csata fordulópontjáról. A náci légierő (Luftwaffe) ekkor tért át – a szemet szemért elv, azaz a 1940. augusztus 25–26-i Berlint ért szövetséges bombázást követően – a katonai célpontokról a polgári lakosságot pusztító támadásokra. Minden bizonnyal Hermann Göring légierő-parancsnok taktikaváltása után a németek szépen lassan lemorzsolódtak, kifulladt a légi invázió és nem hozta meg a kívánt eredményt. A nácik így nem kezdhették meg az úgynevezett Oroszlánfóka hadműveletet, amely Nagy-Britannia szárazföldi elfoglalását eredményezte volna. Hitler így gyakorlatilag a britekkel – és kiváló szövetséges támaszpontokkal – a hátában tudta csak megkezdeni a Szovjetunió elleni nagyszabású hadmozdulatait, a Barbarossa-tervet.
Megoszlanak azonban a vélemények arról, hogy a Luftwaffe mikor kezdte meg Nagy-Britannia elleni invázióját. James Holland, Az angliai csata című történeti monográfia szerzője szerint a támadások 1940. augusztus 13-án váltak nagyon intenzívvé. A német hadvezetés jól mérte fel, hogy a brit légierő kevesebb és gyengébb teljesítményű repülővel rendelkezett, a brit ipar pedig akkor még nem volt olyan jól felkészülve a lelőtt, sérült vadászgépek és bombázók pótlására. A legkeményebb, tehát a legnagyobb veszteséggel járó napok közvetlenül az invázió fokozása után következtek, és egészen augusztus 18-ig tartottak. A hivatalos adatok szerint – csak a három és fél hónapig tartó légi ütközetek alatt – a náci Németország 1918 repülőgépet és a 2662 főt, míg az Egyesült Királyság 1012 gépet és 537 pilótát vesztett.
Holland szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy – a rendelkezésre álló dokumentumok alapján – a német hírszerzés alábecsülte a brit radarok teljesítményét, és nem vették figyelembe azt sem, hogy a brit királyi légierő több szerkezeti – vadász, bombázó és parti – egységből állt, önálló parancsnokságokkal. A német akciók sikertelenségének egyik tényezőjeként a radartevékenységet szokták említeni a történészek, amely technológia igencsak megváltoztatta a légi hadviselést.
A németek felett 1940-ben aratott brit részgyőzelem ma is a patriotizmus jelképe a szigetországban. Ez volt ugyanis Hitler első sikertelen vállalkozása a II. világháborúban. A 70. évforduló alkalmából számos veterántalálkozót tartottak. A közszolgálati BBC rádióadóján három egykori brit vadászpilóta, William Walker, Ken Wilkinson és Tom Neil mesélt az első időszakban brit részről megverhetetlennek hitt Spitfire és német Messerschmitt gépek közt zajló összecsapásokról. A BBC egyébként Ewan McGregor színész és a RAF-pilótaként szolgáló testvére, Colin narrációjával dokumentumfilmet készített az angliai csatáról.