Érték, ítélet

Úgy gondoltuk, az Újpest–Ferencváros mérkőzést kísérő botrányok, anomáliák utólagos elemzésével megvárjuk a Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága tegnapi ülését, illetve annak határozatait. A testület azonban „statáriális” ítéletek helyett a két klub képviselőinek és biztonsági igazgatóinak részvételével tárgyalást rendelt el az ügyben, és annak időpontját jövő keddre tűzte ki.
Érthető a megfontoltság, mi azonban egy hétig nem halogathatjuk a magunk értékelését, már csak azért sem, mert könnyen elképzelhető, hogy a hazai egyesületnek addigra új biztonsági igazgatója lesz. Valakit ugyanis nyilvánvaló felelősség terhel azért, hogy a Szusza-stadionba annyi pirotechnikai eszközt sikerült becsempészni, amennyivel sikeresen megvívható egy lokális háború. Ez kétféleképpen lehetséges: vagy mindenkit hanyagul ellenőriztek a beléptetésnél, vagy egyeseket alaposan, másokat sehogy. Az előbbi a szakmai, az utóbbi a morális alkalmatlanság jele.
A vendégdrukkerek székeket téptek fel és beszakították a pályára nyíló menekülőkaput, ami persze ugyancsak büntetendő cselekmény, kérdés, mindezért ki büntethető. Az Újpest FC Kft. ugyanis 500 jegyet formabontó módon nem a partner egyesületnek, hanem közvetlenül a Ferencváros Szurkolók Szövetségének (FSZSZ) biztosított, így azok elosztására az FTC Labdarúgó Zrt.-nek semmiféle befolyása, rálátása nem volt. Elsőként tehát X. széktépőt és Y. kapudöntőt kellene azonosítani, majd azt tisztázni, hogyan jutott belépőhöz. Ami persze képtelenség, pedig ha kiderülne, hogy a Ferencváros Szurkolók Szövetségén keresztül, izgalmas jogtechnikai feladat lenne az FSZSZ szankcionálásának módját kifundálni.
Az is előfordult, hogy az illetékesek nem meggátolták, hanem elősegítették a rendbontást. A Fradi-drukkerek külön metrószerelvényére ugyanis tévedésből újpesti szurkolókat szállítottak fel, kisebb csoda, hogy e döbbenetes szervezési hibának és az abból fakadó bunyónak nemhogy halálos áldozata, még súlyos sérültje sem lett.
Ha menthetetlen is, de legalább amatőr baki volt, a professzionális katalán rendzavarót, Jimmy Jumpot ellenben az egyik bulvárlap hozta a Megyeri útra. Ez nem véletlenül vagy bravúros nyomozás eredményeként került napvilágra, hanem büszkén hirdette a médium maga, és saját szempontjából logikusan, sikeresen cselekedett; megszervezett és elősegített egy szabálysértést, amely rendőrségi eljárást vont maga után, a várható következményeknek mindvégig tudatában volt, és lám, tettéért mégis dicséret illeti, nem bírálat. Láthatóan maga Jimmy is elképedt, hogy ilyen simán bejutott a gyepre, ahol pacsizott egyet, rá se hederítettek, pacsizott még egyet, még mindig nem üldözték, miközben másutt már ötször leteperték volna, nálunk viszont rövid labdavezetés után még gólt is rúghatott. Nem érte el a biztonsági szolgálat ingerküszöbét? Vagy jópofának találták? Esetleg ugyancsak tudtak róla? Legközelebb talán hivatásos emberrablókat kellene felbérelni, akik helikopterrel emelik ki a kezdőkörből a centert, hisz az még nagyobb buli.
Szóval akad mit mérlegelnie az MLSZ fegyelmi bizottságának, egy hét még kevés is lehet hozzá. Pedig a durrogó petárdák, repkedő székek, összekutyult metrók, támogatott rendzavaró forgatagában zajlott egy meccs is, éppenséggel a hajdani, patinás fővárosi derbi modern változata, amely nem 0-0-ra vagy 1-0-ra, hanem 6-0-ra végződött. Az Újpest soha egy évszázad alatt nem verte meg ennyire a Fradit (még a Dózsa se), és ez akkor is vitathatatlan, ha a magyar futball, a két csapat és a miliő az 1976-os, emblematikus 8-3-hoz semmiben sem mérhető. A puszta számokon túl azonban e 6-0 bármilyen szubjektív felül- vagy alulértékelése korai, jelentőségét a győztes és a vesztes egylet történelmében nem a maga futballhistóriáját évtizedekkel ezelőtt lezárt ínyenc, nem is a múlt héten megnyitott ifjonc adja meg, hanem kizárólag az idő.
Azért addig is félénken javasolnám, az újpesti fociújság címét rögvest mégse változtassák 8-3-ról 6-0-ra, és egyelőre a stadion névadója is maradhat Szusza Ferenc, mondjuk Rajczi Péter helyett.