Faliújságcikk Vásárhelyinek

Vásárhelyi Mária minden írásában a jobboldal gyűlöletkeltéséről, primitívségéről, fasizmusáról, propagandaháborújáról, a jobb és a szélsőjobb nászáról és toráról, valamint más túlzó fokban előadott hiteltelenségekről vizionál. Felhánytorgatja, hogy a jobbsajtó bukott miniszterelnöknek nevezi Gyurcsányt, de ők soha Orbánt

Nézzük a közszolgálati televízió reggeli adását. Nini, aki ott kacarászik, nevetgél az ellenzéki politikusokkal, nem más, mint Krizsó Szilvia. Hogy lehet az, amikor Vásárhelyi Mária, a liberálisok boldogtalan médiacárnője már tavaly megjósolta, ha a Fidesz kormányra kerül, a torkára teszi a kést az összes még létező autonóm, független, liberális észlénynek, Krizsónak először? Tarolni, taposni fognak, vége a sajtószabadságnak, a demokráciának, a szólás szabadságának, folyamatos megfélemlítés, fenyegetettség, a közbeszéd mérhetetlen elzüllése jő.
Mintha A szólás szabadsága egyik üdvöskéje filmet gyártott volna a tárgyilagos köztévébe Gyurcsány Ferenc egy napjáról, zsenialitásától ájuldozva. Itt a cikket be is lehetne rekeszteni. Mi tagadás, önkínzó fakírság kell ahhoz, hogy Vásárhelyi asztalt roskasztó életművét idő múltán ne a röhögéstől fulladozva vagy az elképedéstől paffá dermedve olvassuk. Vásárhelyi Mária ugyanis jelenség. Ellentétben a többi médiapitbullal, mint Andrassew Iván, Várkonyi Tibor, Veress Jenő, Déri Balázs, Tóta W. Árpád és mások, Vásárhelyi Mária ideológusnak nevezte ki magát. Védjegye a médiaszociológusi sarzsi, ami nem igazán illik rá, ő ugyanis inkább szektás papnő. Az ember sok mindent nem szeret, de civilizáltan kénytelen elviselni. Az a személy viszont, aki teljesen elveszti a fejét, ha valaki nem ért vele mindenben hajszálra egyet, intoleráns doktriner. Vásárhelyi Mária ezt a típust testesíti meg, rengeteg kárt okozva az amúgy is kiegyensúlyozatlan nyilvánosságnak. Hazug beállítása, hogy egyik oldalon vannak a liberális angyalok, az angolszász hagyomány etalonjai. Bajomi Lázár Péter médiaszakértő szerint ők az „értékek és világnézetek mellett” végzik a dolgukat. Ő egyébként többször leírta, hogy a Fidesz-kormány kitömte a Demokratát pénzzel, ám az értékekre kényes szakember oda se hederített a többszöri helyesbítésre, miszerint a Demokrata az NKA-tól négymillió forintot kapott utólagos finanszírozásra.
Szóval az egyik oldal az autonóm médiamunkások szeplőtelen csoportjáé, az Élet és Irodalomtól a 168 Órán át a Magyar Narancsig, a Népszaváig meg az állami pénzekből fenntartott – elnézést – köpködőkig. Csatlakoznak hozzájuk a kereskedelmi csatornák közszolgálatinak csúfolt ökörségei, az ATV sajtóklubja, súlyosbítva Debreczeni Józsefekkel, Lengyel Lászlókkal, Bánó Andrásokkal, Mester Ákos levelezőivel, blogolókkal, a portálokon és az interneten habzó fenekedők jelentékeny táborával. Bárkivel, aki gátlás és gondolkodás nélkül hajlandó bármiféle jól irányzott rúgást, sértést, inszinuációt vagy trágár szellemtelenséget rámérni, ráokádni a jobboldal bármelyik képviselőjére. Vásárhelyi szerint Angliában az újságírók kilencven százaléka liberális beállítottságú. „Az újságírás klasszikus formájában a jellege, a munka tartalma az establishmenthez való viszony, az újságírás mint életforma, életvitel, eredendően inkább a baloldali és főképp a liberális értékrendhez áll közelebb.” Azt a…! Amellett, hogy ez a megállapítás egyszerűen hülyeség, villámként ért a felismerés, miért is nincs nekünk Budán kamerákkal és öles kerítéssel védett villánk a hozzáillő BMW-vel.
A viccet félretéve, az a „szakember”, aki állandóan a demokrácia védelméről fecseg, aki a Fideszben ősellenséget, Orbán Viktorban meg olyan „Sarkozy, Berlusconi, Kaczinsky és Horthy keverékét” látja, aki „semmitől sem riad vissza”, a jobboldalt szélsőjobbnak, gulyásfasisztáknak, rasszistáknak, antiszemitának minősíti örökkön örökké, az nem lehet demokrata. Vásárhelyi Mária minden írásában a jobboldal gyűlöletkeltéséről, primitívségéről, fasizmusáról, propagandaháborújáról, a jobb és a szélsőjobb nászáról és toráról, valamint más túlzó fokban előadott hiteltelenségekről vizionál. Felhánytorgatja, hogy a jobbsajtó bukott miniszterelnöknek nevezi Gyurcsányt, de ők soha Orbánt. Ezzel szemben Gerő András kázust csinált abból, hogy egy mondaton belül képes-e háromszor kimondani a televízióban, hogy Orbán a bukott miniszterelnök. A Magyar Nemzet Vásárhelyi szerint „rafináltan kirekesztő” üzenőfüzet, pártfaliújság, újságírói tehetségtelen pártkarrieristák, akik nem tényfeltárnak, hanem az ügyészségtől kapott kiszivárogtatásokkal revolvereznek. A többi jobboldali lap még rosszabb.
Vásárhelyi a választók jogos háborgását a szocialisták elleni fuldokló gyűlöletnek nyilvánítja, és aláír egy Gyurcsány Ferenc védelmére szerkesztett papirost, amelyen társaival „növekvő aggodalommal” néznek mindenfajta számonkérést, illetve elszámoltatást, mert 1940-ben is így kezdődött a demokrácia felszámolása. Az aláírók mindig pánikos aggodalmat éreznek, amikor egy jobboldali párt kerül kormányra, de nem a fasizmustól félnek, a véleményterrorjukat meg a pénzes zacskót féltik. Aggodalmuk akkora méretű, hogy nincs az a külföldi média, ahol ne ócsárolnák és pocskondiáznák készségesen hazájukat és a polgári kormányt. A legtöbbször idézett személy Vásárhelyi Mária, aki nem takarékoskodik az antiszemitázással, rasszistázással, szélsőjobbozással, a fasizmus rémével, a Fidesszel mint legveszedelmesebb párttal. Őszintén? Idő után immúnisak leszünk rá. Csak azért nem minősíthető mindez hazaárulásnak, mert itthon semmiféle hitele nincsen. Egy Runa Hellinga nevű holland újságírónő 2000-ben arról tudósított, hogy az akkori Napi Magyarország arról írt, hogy egyes szociológus nők bőréből készítsenek lámpaernyőt. Az év legnagyobb botránya volt, ami rendkívül ártott az Orbán-kormánynak. Tény, hogy a Napi Magyarországban az azóta elhunyt O. Kovács Attila Vásárhelyi egyik cikkére a következőket válaszolta: „Ha az én tesóm (Vásárhelyi István, V. M. fivére) játszotta volna át Máté Lászlóval (MSZP) közösen a Vasárnapi Híreket a Vico-birodalomnak (Fenyő János meggyilkolt médiatulajdonosnak), akkor nem lennék független médiaszakértő, és nem írnék az Élet és Irodalomban kolumnát e témákról.” „Őszintén szólva lesülne a bőr a pofámról, csakhogy a krokodilbőr bírja a kiképzést. Cipőt csinálnak belőle.” Durva, de Runa Hellinga ezt – később Vásárhelyi Máriát megnevezve forrásként – már lámpaernyőként adta tovább, egész Európában nácinak mutatva bennünket. A krokodilbőr durva, de lámpaernyőt készíteni valakinek a bőréből sokkal aljasabb. Állítólag egy Ilse Koch nevű koncentrációstábor-felügyelő készíttetett lámpaernyőket emberi bőrökből. Ilyen célozgatással meg külön borzalmas Runa Hellinga tudósítása. A nő utóbb bocsánatot kért a Napi Magyarországtól, és Vásárhelyire hivatkozott, aki azonban pert és pénzt nyert az utód Magyar Nemzet ellen, mert „soha, semmikor, senkinek” ilyet nem mondott. Innentől fantázia kérdése, kinek volt érdeke lejáratnia az országot egy életveszélyes hazugsággal.
Amióta a Fidesz–KDNP kétharmados győzelmével kormányozni kezdett, a 2002-ben abbahagyott pocskondiázás, perzselő káröröm ötödik sebességbe kapcsolt. Az MSZP naponta bemasírozik a köztévébe, a nagy tarolásnak, nyomulásnak, fenyegetésnek nyoma sincs, többet foglalkoznak az MSZP vagy a Jobbik hasfájásaival, mint a kormány ténykedéseivel. A jobboldali fóbia Vásárhelyi Máriánál viszont tetőzött. Szerinte a jobboldal megette a médiát: az internet, az egyetemek, az újságíró-utánpótlás, a blogok, a kereskedelmi tévék és – tessék bámulni az év vicceként! – rejtett jobboldali az Index hírportál is. Vásárhelyi úgynevezett kutatásokkal is igazolja, hogy a felsőoktatásban dúl a cigányellenesség, a történészek antiszemiták, stb. Kár, hogy két egyetem sem egyezett bele a diákok lekérdezésébe, vajon hogy születtek az eredmények? „A közbeszéd mérhetetlen lezülléséért” a jobboldali újságírók felelnek.
És ki felel Vásárhelyi Máriáért?