Harang és jégverés

Minőség és mennyiség ritkán jár kéz a kézben. Ha valami nagy, vagy sok van belőle, még nem jelenti azt, hogy jó is. Erdőnyi papírt nyomtatnak – printelnek – tele érdektelen, ostoba és fölösleges szövegekkel, miközben pár könyvoldalon, füzetlapon rengeteg érdekes, okos és fontos tudnivaló elfér.
Nem szaporítom a kacatok számát, csak azért mondtam el ezt, mert az alább ajánlott, füzet formátumú munka mindössze 48 oldalas, mégis ott a helye a Közép-Dunántúl lakóinak, a kultúra és művészet kedvelőinek, a hagyományok tisztelőinek könyvespolcán.
Tóth Péter néhány éve a Lesencefalu határában lévő Szent Donát-kápolna alatt vásárolt telket. A templomocska megkonduló harangja nemcsak az ő, családja életét is megszépítette. Hálából vagy polgári tisztességből, egyre megy, de jó gazda módján „összegyűjtötte” a tágabb környékén található szőlőhegyi kápolnákat, utánajárt a keletkezésükre, építésükre és feldíszítésükre vonatkozó adatoknak, és kézikönyvet szerkesztett belőlük. Bevezetőjéből megtudhatjuk: mikor és mi okból nevezzük „szőlőhegyinek” a Szent Vince, György, Orbán, Donát, Márton, János és más segítő szentek oltalmába ajánlott kápolnákat, mi kapcsolja össze e szakrális épületeket, és mi különbözteti meg őket egymástól.
A szőlőhegyekről, különösen a XVIII. századtól fogva, nem hiányozhattak a kápolnák – amint a keresztek, képoszlopok és haranglábak sem –, a harangozás a szélvihar és a jégeső elhárítására is szolgált. A kegyes építmények a birtokosok költségén, egy-egy személy vagy család fogadalmából, anyagi áldozatából épültek, a fenntartásukról maguk, majd az örököseik gondoskodtak. A kápolnát gondozni a gazdák és a hegyközség feladata volt, a felmerülő költségeken a szőlőhegy birtokosai arányosan osztoztak. A Lesencén „bebíró” szerző a Tapolca környéki szőlőhegyek emlékeit kutatta fel és szedte lajstromba, négy körzetre – kirándulásra! – osztva az ismertetőt. A Szent György-hegy bazaltpúpja alatt és Szigligeten összesen hét kápolnát – köztük a kisapáti Szent Kereszt és a hegymagasi Szent György titulusút – mutat be. Előbbi román kori, a Tóti-Lengyel család által épített barokk remekmű, de a középkorban is létezett egy templom a közelében. Hat rokon emlék képviseli a Keszthelyi-hegységet övező településeket a Györökhöz tartozó Becehegy Balatonra néző Szentháromság-kápolnájától a Lesence falvakon át Rezi, Bazsi és Zalaszántó régi szőlősgazdáinak hálaadó szentélyeiig.
Badacsonytól Balatonrendesig nyolc, igencsak különböző korban és stílusban épült kápolnát ismerhetünk meg. Köztük találjuk a lábdihegyi, Szent Ignác tiszteletére emelt és az 1789-ben alapított, Szent Anna titulusú műemlék kápolnát, valamint Ábrahámhegy két festői épületét, a Szent Iván, illetve a Fülöp és Jakab apostolok nevére keresztelt szőlőhegyi szentélyeket. A kör a Csobánchoz és a Haláp hegyhez tartozó négy szakrális „objektummal” zárul, utolsóként a véndeki szőlőhegy Péter-Pál titulusú haranglábjának adataival. Nekem hiányzik a „szaknévsorból” a Gyulakeszihez tartozó Csobánc hegy szőlőskertjei közt rejtőzködő, festői „rossztemplom” – a kisapáti román kori műemlék társa! –, de talán az újabb kiadásba belekerül.
(Tóth Péter: Szőlőhegyi kápolnák Tapolca környékén. A Tapolcai Füzetek sorozatban megjelent kiadvány, angol és német nyelvű összefoglalóval, 81 színes képpel. Ármegjelölés nélkül)