A Közel-Kelet a Föld egyik legnagyobb válsággóca. A térség számos országa áll hadban egymással, a nagyhatalmak proxykon, azaz helyi tényezőkön keresztül vívnak háborúkat, emellett a régió több összeomló államában terroristacsoportok és hadurak igyekeznek magukhoz ragadni a hatalmat. A rendkívül szövevényes konfliktusok jelenleg is erősen kihatnak kontinensünkre, sőt a világgazdaságra is, s nem elhanyagolható veszély, hogy akár globális válság is kialakulhat mindebből.
Irán és a proxyk
A térség számos konfliktusának gyújtópontja az izraeli–palesztin viszály. – Tipikus proxyháborúról van szó, amelyet Irán elsősorban különböző terrorszervezeteken keresztül folytat Izrael ellen. A Gázai övezetben jelen van a Hamász és a palesztin Iszlám Dzsihád, Libanonban pedig a Hezbollah. Irakban is van három terrorszervezet, Jemenben pedig a húszik működnek. Bár ezek között van síita és szunnita szervezet is, ám ez nem akadályozza az együttműködésüket Iránnal, amelynek az a célja, hogy gyengítse a zsidó államot – mondta lapunknak Resperger István katonai szakértő.
Noha a gázai háború 2023. októberi kitörése óta a Hezbollah és a Hamász haderejének jelentős részét Izrael megsemmisítette, továbbra is jelentős arzenáljuk van. Resperger István ismertetése szerint utóbbinak még több ezer sorozatlövő rakéta állhat rendelkezésére. – Ezekben jórészt nyolc-tíz kilogramm robbanóanyag található, a hatótávolságuk pedig körülbelül negyven kilométer, de némelyik rakétát ennél is jobban felturbózzák. Mindezzel együtt nem túl pontosak, és általában megfelelő védelmet adnak ellenük az izraeli óvóhelyek. A libanoni terrorszervezet is főként rakétákkal operál: több tízezer lehet a birtokukban a szovjet típusú Scud–B ballisztikus változataiból, köztük a Fatehből és a Zelzalból. Ezek rövid, illetve közepes hatótávúak, vagyis 125 és hatszáz kilométer közti távolságra lévő célpontokat képesek elérni. Ezek mellett légvédelmi, páncéltörő- és hajók elleni rakétákkal is nagy számban rendelkeznek. A Gázai övezetnél rendszeresen vetnek be Iránból odaküldött drónokat is, amelyekkel a külső fal mentén elhelyezett, távvezérelt automata fegyverzetet igyekeztek megsemmisíteni – fejtette ki az egyetemi tanár.
Rakéták és védelmi rendszerek
Ilyen kaliberű légitámadások ellen a Vaskupola rendszere védi Izraelt. – Ez több mint kilencvenszázalékos hatékonysággal likvidálja az ellenséges rakétákat, és csúcstechnológiájának köszönhetően akár tüzérségi támadásokat is ki tud védeni. A komplexum kisebb célpontok semlegesítésére szolgáló TAMIR rakétái egy 150 négyzetkilométeres területet tudnak lefedni négytől hetven kilométerig terjedő hatótávolsággal. Bár ezek rugalmasan elhelyezhetők szinte bárhol – akár gépjárműre is telepíthetők –, illetve meglehetősen sok, húsz darab fér egy konténerbe, az újratöltéskor sebezhetővé válik a rendszer. A palesztinok is ezt kihasználva indítottak túlterheléses támadást: 2023 őszén 3500 kisebb rakétát lőttek ki Izraelre. Azonban ezt ellensúlyozza, hogy a Vaskupola pillanatok alatt képes felmérni, hogy egy bejövő támadás lakott részt találna-e el, s csak a veszélyeztetett irányokba indul rakéta. Ez abból a szempontból is fontos, hogy egy Tamir rakéta értéke negyven-ötvenezer dollár, ami csaknem 150-200 millió forintnak felel meg
– ismertette Resperger István ezredes. Szavai szerint a nagyjából 65 fő által működtetett Patriot rendszer alappillérét a légvédelmi rakéták alkotják. Ezekből állványonként négyet indítanak, 60–180 kilométer távolságról képesek felderíteni a célt, 60–110 kilométerről pedig le is tudják azt lőni. A konkrét változattól függően egy ilyen rakéta értéke kettő-négymillió dollár, a készlet összértéke pedig 1,1 milliárd dollár.
Emellett nagyobb hatótávú ballisztikus rakéták is erősítik az izraeli légvédelmet. Az amerikai gyártású THAAD-ok főleg Iránból érkező támadásra vannak beállítva. – A kapcsolódó radarfelderítés háromezer kilométerről képes érzékelni a támadást, de a THAAD-ok csak a végfázisban, az utolsó kétszáz kilométeren semmisítik meg a célpontokat. A rendszer mindössze három rakétát tartalmaz, az értéke pedig hárommilliárd dollár. Az Izrael ellen indított támadások intenzívebbé válásával egyetlen ilyen készletet szállítottak a térségbe – mondta el kérdésünkre Resperger István. A főként a cirkálórakéták elfogására használt Dávid parittyája (40–300 kilométer hatótávolság) ellenrakéta darabja egymillió, az Arrow (Nyíl) két és fél millió dollárba kerül. Az Arrow–2 (100 km hatótávolság) és Arrow–3-as (2400 km) ellenrakéták részben az űrben is képesek voltak megsemmisíteni a támadó iráni ballisztikus rakéták zömét. Az Arrow–2 rendszer telepítési költsége 170 millió dollár, a hármas változaté 230 millió. E rendszerek hatékonyságát Resperger István azzal is érzékeltette, hogy amikor tavaly több ország összehangoltan indított túlterheléses támadást Izrael ellen, a kilőtt 360 közepes hatótávolságú libanoni és jemeni rakétából, valamint iráni drónból mindössze tíz-tizenkettő csapódott be. Igaz, ezt úgy sikerült elérni, hogy Szaúd-Arábia és Jordánia is segítette Izraelt a saját légvédelmével.
Nagyhatalmi sakkjátszmák
Szavai szerint azonban még mindez sem nyújt teljes védelmet, ugyanis Irán – Oroszországgal közösen – egy hiperszonikus rakétát is kifejlesztett. A Fattah–2 típus 10 Mach – vagyis vagyis több mint 12 ezer km/h – sebességre képes, s Irán nyugati részéről akár hét percen belül elérheti Tel-Avivot. Jelenleg kevés ilyen rakétája lehet Iránnak, s ezek becsapódását egyelőre nem tudná kivédeni Izrael. A nukleáris fegyverrel egyelőre nem rendelkező Iránnak azonban nem érdeke az eszkaláció, hiszen Izrael – nem deklaráltan, de az elemzői konszenzus szerint – atomhatalom, de az is önmérsékletre inti, hogy az USA szintén jelentős erőkkel képviseli magát a térségben. – A Vörös-tenger környékén tartózkodó Eisenhower és Ford elnevezésű repülőgép-hordozók komoly csapásokat képesek mérni a rendelkezésükre álló kilencven-kilencven darab F–18-as vadászgéppel. Idáig elsősorban a jemeni húszik ellen vetették be a vadászrepülőket – mondta a katonai szakértő, hozzátéve: eddig közel ezer csapást mértek különböző célpontokra, az izraeli légierővel együtt.
A szomszédos Dél-Ázsiában is egy régebb óta húzódó konfliktus lángolt fel nemrégiben Kasmír miatt. – Az India és Pakisztán közti ellenségeskedés azért is kiemelkedő jelentőségű, mert az érintett felek atomhatalmak. Ráadásul az arzenáljával mindkét állam más földrészeken fekvő területeket is képes elérni. India legújabb fejlesztésű atomrakétáinak a hatótávolsága már az ötezer kilométert is meghaladja, Pakisztán pedig csaknem 2700 kilométerre fekvő célpontra képes csapást mérni az atomarzenáljával. India és Pakisztán a nukleáris triád mindhárom elemével rendelkezik: szárazföldről, repülőgépről, valamint tengeralattjáróról is képes csapást indítani. Mindkét ország komoly haderővel bír a hagyományos eszközökből is: Indiának vadászgépből például 720, Pakisztánnak pedig 460 darabja van. A tüzérségi kapacitás és a gyalogság terén is rendkívül ütőképes államokról van szó. Ennek is köszönhető, hogy a több tucat halottról, valamint a lelőtt indiai vadászgépekről szóló hírek ellenére egyelőre nem fenyeget a konfliktus elmérgesedése, a felek jogszerűen és arányosan reagáltak egymás támadásaira – magyarázta Resperger István. A nagyhatalmak is óvatosan állnak a konfliktushoz, és e sorok írásakor úgy tűnt, amerikai közvetítéssel sikerült tűzszünetet elérni.
Kevés az édesvíz
A több évtizedre visszanyúló ellenségeskedéseken, vallási és etnikai konfliktusokon túl általánosabb okai is vannak a közel-keleti országok közötti viszony kiéleződésének. – Ilyen tényezők a térség államaiban megfigyelhető demográfiai tendenciák, a növekvő népességszám, valamint az ebből fakadó erőforráshiány – erről már Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő beszélt lapunknak. Szavai szerint a vízhiány az egyik leginkább akut probléma, például az India és Pakisztán között Kasmírban fellángoló viszály is részben erre vezethető vissza. – Noha egyezmény garantálta, hogy Pakisztán alvízi országként minden évben hozzájusson a létfontosságú vízmennyiséghez, India Pakisztán megbüntetése céljából felrúgta ezt az egyezményt. Az Indus folyó és mellékágai ugyanis Pakisztán mezőgazdasági rendszerének gerincét alkotják, a víz azonban jelentős részben Indiából vagy Indián át jön. A tágabban vett közel-keleti régió több országában is ehhez hasonló konfliktusok vannak kibontakozóban: számos helyen törhet ki háború amiatt, hogy egyes országok eltereltek egy-egy folyót, amivel a folyásirány mentén lefele elhelyezkedő államok kerültek nehéz, akár humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetbe – fejtette ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetője. Példaként említette Egyiptom és Etiópia esetét: utóbbi ország hatalmas gátat épített a Níluson, s az óriástárazó évekig tartó feltöltésével tovább csökkenne Egyiptom egy főre jutó, egyébként is rendkívül alacsony mennyiségű vízellátása. – Egy több mint százmilliós lakosságú, hazánknál tízszer nagyobb országról beszélünk, amelyben épp csak Dunántúl nagyságú a megművelhető terület, a többi sivatag. Ráadásul az Egyiptomhoz képest szintén a Nílus felsőbb szakaszán elhelyezkedő Szudán ugyancsak növelni tervezi az öntözés volumenét, s csak a jelenleg is zajló polgárháború miatt nem kezdték még meg a gátépítéseket – mutatott rá Demkó Attila.
Tömeges migráció fenyeget
Egyiptom kapcsán ugyancsak komoly destabilizációs tényezőként említette, hogy az állam jelentős bevételtől esett el amiatt, hogy a szállítóhajók jelentős része kerüli el a kockázatosabbá vált Vörös-tengeri útvonalat, így a Szuezi-csatornát is.
– A csatorna forgalmából származó tranzitdíj jelentős, máshonnan nem pótolható tétel volt Egyiptom GDP-jében, így várhatóan tovább csökken az egyébként is alacsony életszínvonal. Igaz azonban, hogy Egyiptom még így is a térség egyik legstabilabb állama. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Abd el-Fattáh esz-Szíszi elnök erős kezű katonai kormányzata képes fenntartani a rendet, másrészt Egyiptom egy viszonylag homogén társadalom, nincsenek jelen nagyobb létszámban kisebbségek – mondta el kérdésünkre a szakértő.
A népességrobbanás és az erőforráshiány miatt a kifelé irányuló migráció ugyancsak fokozódhat a térség országaiban. – Etiópiából és Szudánból akár tömegek indulhatnak meg a következő években, s a stabil kormányzata ellenére Egyiptomból is nagyobb kiáramlásra lehet számítani Európába, akár a Földközi-tengeren, Ciprus és Görögország irányába, akár Izrael felé. Szíriából szintén indulhat újabb menekültáradat, mivel a jelenlegi iszlamista kormányzat alatt tömegesen éri atrocitás a keresztényeket, valamint az alavitákat (síita hátterű kisebbségi közösség – a szerk.) és a drúzokat. Ezenkívül a tágabb régióban számos olyan összeomlott államiságú ország található, amelyek gyakorlatilag már csak a térképen léteznek. Ilyen például Líbia, Szíria és Jemen is, s szintén e felé halad Jordánia, valamint Irak. Ezek a széteső országok destabilizálhatják a szomszédaikat is – vázolta a helyzetet a biztonságpolitikai szakértő, aki további kockázatként említette, hogy az utóbbi időben peremre szorult terrorszervezetek, köztük az Iszlám Állam is újból erőre kaphatnak, ahol kritikusan meggyengült az államhatalom. A legsúlyosabban érintett országok közül Szíriát, Líbiát és Irakot emelte ki. Demkó Attila arra is kitért, hogy a hírekben sugalltakkal ellentétben Gázát nem rombolták földig, elsősorban az északi részén ilyen a helyzet. A terület déli részén jelentős palesztin népesség maradhatott a saját ingatlanaiban. – Igaz, tömegek élnek menekülttáborokban is. Ám mindennek ellenére nem biztos, hogy Gázából jelentős bevándorlási hullám indul Európa felé – vélte a biztonságpolitikai szakértő, hiszen alapvető politikai kérdés a palesztinok számára, hogy ne hagyják el a szülőföldjüket.
