Izraelben a miniszterelnök átalakította kormányát. Így, kisebb jobboldali pártok bevonásával el tudta érni, hogy március 25-én az izraeli parlament, a kneszet elfogadta a költségvetést.
Izraelben személycserékre került sor a hadsereg (IDF) vezető posztjain is. Az új vezérkari főnök kijelentette, hogy az elmúlt másfél év háborújában
a Hamász meggyengült, de nem semmisült meg. A szervezetnek a háború kezdetén 26-28 ezer harcosa volt. A háborút hét-nyolcezren élték túl, de a létszámuk mára megközelítette a korábbi szintet. Az újoncok lelkesek, fiatalok, de képzetlenek. A Hamász rakétáinak mintegy 90 százalékát használta fel a háború alatt vagy semmisítették meg az izraeliek.
Amikor a még élő túszok átadására került sor, a lesoványodott izraeliek mellett a Hamász tagjai új egyenruhákban, új dzsipekkel és új fegyverekkel szerepeltek, magyarán az utánpótlás valamilyen vonalon – vagy külföldről vagy az alagútrendszeren belülről – folytatódott.
A háború folyamán a terrorcselekmények száma Izraelben megnövekedett, és azt a célt, hogy a Hamász ne tudjon támadni, csak részben érték el. A Hamász egy önálló szervezetet hozott létre, amelynek feladata a túszokkal kapcsolatos problémák, feladatok kezelése.
A háború hatására – függetlenül a miniszterelnök elleni tüntetésektől – Izrael jobbra tolódott. Egyre hangosabban követelik a vallásos pártok, hogy Izrael kebelezze be Ciszjordániát. Itt a lakosság több mint nyolcvan százaléka palesztin.
Az izraeli belső helyzet bonyolultságát mutatja, hogy az izraeli legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a vallásos zsidók is behívhatók a hadseregbe. Nem a kormány, hanem a bíróság döntött. A felháborodás ezen személyek és a mögöttük lévő pártok esetében óriási volt.
A térség problémáit jól jellemzi, hogy a palesztinoknak nincs egységes, a külvilág és saját maguk által elfogadott vezetése. Gázában az elmúlt napokban az ott élő palesztinok már a Hamász ellen is tüntettek, a Palesztin Hatóság pedig gyenge és nagyon korrupt. A Gázában és Ciszjordániában élő palesztinok, főleg a fiatalok számára a jövő kilátástalan. Ennek számos erőszakos megnyilvánulási következményét naponta látjuk.
Libanonban a Hezbollah síita szervezet az úgynevezett csipogók felrobbanásakor, 2024 októberében jelentős veszteségeket szenvedett el. Tizennyolc legfontosabb vezetőjüket ezzel vagy egyéb akciókkal megölték. A szervezetnek 25 ezer fegyverese és húszezer tartalékosa van. A mostani háború folyamán mintegy 3500 fő halt meg és 7500 fő volt a sebesültek száma.
A libanoni kormány számára is új elem, hogy a síita fegyveres szervezet meggyengült. Mind a kormány, mind az európai hatalmak megpróbálják a libanoni nemzeti hadsereget úgy támogatni, hogy a jövőben ők legyenek a meghatározó katonai erő az országban és ne a Hezbollah.
Libanonban 2022 óta ügyvivői kormány volt. 2025. február 8-a óta új kormány alakult. Az élén a hágai Nemzetközi Bíróság volt elnöke, Navaf Szalám áll. A kormánynak 24 tagja van. Fő céljának tekinti a jó kapcsolatok fenntartását az arab és a muzulmán államokkal. Fontos feladatának tekinti a 2026-os választások előkészítését és a pénzügyi támogatást az USA, az EU és Szaúd-Arábia részéről.
Először fordult elő, hogy a Hezbollahnak pénzt és fegyvert hozó iráni repülőgépet visszafordították és nem engedték leszállni Libanonban. A kormány nem akarja, hogy az országban a meghatározó erő a síita Hezbollah legyen. A kormányzat, külföldi segítséggel, négyezer fővel kívánja növelni a hadsereg létszámát, amely jelenleg 20-24 ezer főnyi.
Izrael öt stratégiai ponton van jelen Libanonban. Jelenleg, az ott állomásozó nemzetközi erők részeként, tizenhat magyar katona teljesít szolgálatot.
Szíriában 2016 óta jelen vannak az irániak és az oroszok. A támadó felkelők a múlt év végén – török támogatással – néhány nap alatt elérték a teljes győzelmet. A szír elnök elmenekült, az irániak kivonultak, a szír hadsereg pedig egyszerűen szétszéledt. A polgárháború tizenhárom év után véget ért.
A Donald Trump amerikai elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő közötti jó viszony ellenére az USA kétezer saját katonát állomásoztat Szíria északkeleti részében, hogy megakadályozza a kurdok felkelők általi lemészárlását. A térségben lévő kőolajat az USA akarja kitermelni. A jelenlegi helyzetben a kurd erőknek be kell csatlakozniuk a felkelők által vezetett szír hadseregbe.
A helyzetet bonyolítja, hogy a korábbi hatalmat képviselő alaviták öt fegyveres csoportja van jelen az országban. Ők, véleményem szerint, óriási hibát követtek el, amikor megöltek tíz-tizenkét szunnitát. A válasz a felkelők részéről népirtás volt az ország északnyugati részében élő alavitáknál. Több mint ezer civilt, főleg nőket és gyerekeket gyilkoltak meg.
A szír felkelők eddig kettő, a jövőben még egy légierőbázist adnak át a törököknek, Izrael-ellenes éllel. A térség jó pár államában vannak amerikai katonai bázisok, így Szaúd-Arábiában és Katarban is. Egy repülőgép-hordozó, a Truman a térségben tartózkodik, egy másik pedig a térség felé tart.
Az amerikai stratégia része Jemenben a húszik bombázása, akik a lakosság harminc százalékát alkotják. 2026 szeptemberében lejár az a szerződés, amely alapján az USA fegyveres erői Irakban állomásozhatnak. A cél az USA részéről a szerződés meghosszabbítása. Jelzésértékű, hogy tavaly ősszel az izraeli légierő úgy tudta bombázni Iránt, hogy annak légvédelmi, elhárító rendszere nem jelzett.
A békétől, a konfliktus rendezésétől ebben a térségben is távol állunk.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
