Két héttel távozása után már az első „emlékirat” is megjelent Gyurcsány Ferencről. Márfai Péter, az MSZP volt országgyűlési képviselője a Népszava hasábjain írta meg élményeit (Húsz év Gyurcsánnyal) a visszavonult habzóborászról. (Sok újat nem tudunk meg az írásból, legföljebb az az érdekes: miért csak most tette mindezt közkinccsé a szerző?)
Amikor még sportminiszter volt, meghívtam a kiskőrösi választókörzetembe, mert épp a Petőfi-iskola sportcsarnokának megépítését vittem a közönség elé. […] bíztam benne, hogy a sportminiszter támogatása hasznos lesz. De gyorsan kiderült, ő nem ért egyet az efféle lobbizással. Viszont […] sokat és sokáig táncolt.
A Demokratikus Koalíció 2011-es megalakulása már kifejezetten zavarta Márfai honatyát – de ez is csak mára kristályosodott ki benne igazán. „Maga a tény, hogy a volt pártelnököm saját pártot gründolt, még elfogadható lett volna, de az már nem, hogy a személyes kapcsolatait kihasználva, az MSZP terhére szervezte meg a DK parlamentbe kerülését. Ez kártékony volt, ezzel megalapozta az MSZP politikai kifosztását.” Természetesen a 2006-os őszödi beszéd is mély nyomokat hagyott az eseményen részt vevő cikkíró lelkében: „Emlékszem, kecskeméti kollégámmal azt mérlegeltük, mennyire lenne feltűnő, ha otthagynánk a rendezvényt.”
Persze nem hagyták ott, végighallgatták. Talán még tapsoltak is…
Nem lennék meglepve, ha a jövőben újabb kritikus visszaemlékezések születnének a túlmozgásos expártvezérről baloldali szerzők tollából. Akik „már akkor megmondták volna”, csak nem kaptak szót.
