Kínossá vált fazon

Kétszázezer forint nem vagyoni kártérítést követel lapunktól egy fodrásznő, akit az előző kormány „hivatalos fotósa” akkor örökített meg az utókornak, amikor éppen Gyurcsány Ferenc haját nyírta. A követelést részben arra alapozta, hogy a volt kormányfő lapunk olvasóközönsége körében nem örvend túl nagy népszerűségnek, „gyakran még a neve is szitokszóként funkcionál”.
Azt, hogy jár-e a kártérítés, döntsék el a jogászok. Lényegtelen ez ahhoz képest, hogy Gyurcsány korábbi lelkesen zsibongó holdudvarából miként tűnnek el folyamatosan egykori hívei. Már tavaly év elején elkezdték az elvtárs urak a kihátrálást Gyurcsány mögül. „Ideje van az árulásnak” – írta meg jegyzetét például Mester Ákos, akit a klasszikus bolsevik módszerre emlékeztetett, hogy Botka László szegedi polgármester emberei kiretusálták a kínossá vált bukott kormányfő fotóját egy képeskönyv „javított kiadásából”. Ezek után a húsosfazék körül egykor ácsingózók közül az dobja az első követ Gyurcsány fodrásznőjére, aki a következő években szívesen látná magát valamely lapba szerkesztett archív fotón, amint például a 2006-os választási kampány győzelmes pillanataiban igyekezett megérinteni, megsimogatni Gyurcsány kezét, karját, elismerően meglapogatni a hátát, nem törődve a vakuk villanásaival.
Tényleg kínos lehet Gyurcsánynak, hogy a kedves fodrásznő, aki oly készségesen vállalta, hogy az utókornak is megörökítik, miként készíti el a kormányfői frizurát, most ilyen kegyetlenül elhatárolódóan viselkedik. Valószínűtlen ugyanis, hogy Szilvike asszony a kormányfői stáb láttán azt hitte, hogy a fénykép „csak” Gyurcsányék családi albumába kerül, a pulikutyás Putyin-kép és a családi uszodában tartott partikról készített fotók közé, hiszen a hivatalos fényképész minden bizonnyal megkérte a hozzájárulását a fotózáshoz és a fodrásznő képmásának közzétételéhez is. Ha nem így lett volna, csak olyan szögből örökítette volna meg a pillanatot, hogy a fodrász hölgy véletlenül se kerüljön be Gyurcsánnyal együtt a történelembe. A fodrásznő most arról panaszkodik, hogy amióta megjelent fotója lapunkban, szóbeli atrocitások érik, és megcsappant a forgalma. Ez hihetetlen. Hiszen ez azt jelentené, hogy vendégkörének jelentős része a Magyar Nemzet olvasóiból állt. És ugyanakkor azt is, hogy amit a nyomtatott sajtó haláláról összehadoválnak itt egyesek, az orbitális „őszödi böszmeség”. Lám, micsoda hatalma van az írott sajtónak még ma is. Még egy fodrászüzlet forgalmát is képes befolyásolni.
Lehetséges persze, hogy Szilvia asszony megcsappant forgalma miatti kárát valóban leghíresebb kuncsaftjának, a lapunkban szitokszóvá vált „Gyurcsányinak” köszönheti. Az emberek elszegényedéséhez tagadhatatlanul köze van Gyurcsánynak, ezért lehetséges, hogy Szilvia asszony – Nemzetet olvasó – vendégei mostanában maguk festik be házilag a hajukat, és talán néha hagyják egy kicsit lenőni is.
Aggodalomra semmi oka: vendégei vissza fognak térni. Már csak azért is, hátha egyszer szerencséjük lesz, és betoppan az üzletbe a híres kuncsaft egy hajnyírásra, hiszen nem valószínű, hogy a csúfos bukása miatti nagy búsultában, ahogy Kövér László tette annak idején, ő is sörénynövesztésre adná a fejét.
Szilvia asszonynak aggodalomra semmi oka: Gyurcsány is jönni fog, főleg, hogy most már tudja, a fodrásznő vendégköre nagyrészt a Nemzet olvasóiból áll. Gyurcsány tudatalattija vonzódik hozzánk. Nyaralót is Kötcsén vásárolt, a hagyományos jobboldali találkozóhely tőszomszédságában. Nincs is ezzel semmi baj.
Lehet, hogy én is bejelentkezem hozzá egy jó frizuráért. És az sem zavarna, ha Gyurcsányt váltanám a fodrászszékben. Végül is egy fodrászatban a hajunkat nyíratjuk, és nem egymást nyírjuk.