Még az ősidőkben összeült egy politikusi kerekasztal a televízióban, és mindenki nagyon illedelmesen viselkedett. Egyedül Csurka István, a MIÉP elnöke dobta sutba a politikai korrektséget, és nem tudom ugyan pontosan idézni, de hozzászólása egyszerű volt és frappáns: Én csak azt kérdezem, hol a pénz? 1998-ban ez bombaként robbant úri társaságokban, és mi is meszszemenőkig hibásak vagyunk abban, hogy nem azt mondtuk erre, hogy, na, végre, valaki kimondja, hanem azt, hogy hát azért mégsem szabad ilyen nyersen, ilyen bele a közepébe módon. Ó hogyne, finomabbak voltunk. Eredmény? Az évszázad lopása, egy ország megrablása és két párt velejéig romlott embereinek kormányzása. Van abban valami orcapofátlanság, hogy az MSZP meg mer szólalni, a szájára meri venni az etika, a tisztesség és a demokrácia fogalmait, amelyeket mind eljátszották a nyolc, húsz, ötven év folytán.
Hogy hol a pénz, az ma is a legaktuálisabb kérdés. Most ne a monstre rablásokat nézzük, a BKV-t vagy a MÁV-ot. Nem tudunk a képzelet grádicsain olyan mélyre lemenni, ahol ne szaladnánk bele a körmönfont lopási technikákba. A törvényekkel és jogászokkal körbebástyázott lopásokba. Emlékeznek Póka István vállalkozóra, aki elektronikai kutatás-fejlesztés gyorsítására adott be pályázatot a Bajnai-kormány alatt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek? 250 millió forintot nem kapott meg, bár a pályázat kifogástalan és népgazdaságilag hasznos volt. Póka úr Bajnaiig ment, de hiába. – Elfogyott a pénz – mondta a kormányfő sajnálkozva, majd Pókát, aki éhségsztrájkot kezdett, megbilincselve elvitték. Ellenben ugyanezen a pályázaton a számítógépes programokkal foglalkozó Gyrotech vállalat 110 milliót nyert úgynevezett kutyawellnessre. Már ez is tenyeret megviszkettető pimaszság, bármilyen hasznos is egy, a kutyák rehabilitációjára kitalált fitneszközpont, de hogy most mi is és Póka úr is szembesülhettünk azzal, hogy a kutyapihenő helyett egy gazos telken fekvő zuhanyozó árválkodik elhagyottan, azért az durva. Ráadásul a kutyaközpont telephelye, Drégelypalánk, máig csatornázatlan. Póka úrnak utólag is száz százalékig igaza lett, elektronikai fejlesztése sokkal többet hozott volna az országnak, mint 110 millióért a nagy semmi.
Hol a pénz? Kérdezhetnénk ezt attól az erdészeti vezérigazgatótól, aki nyolc év alatt hatvanhatszor volt külföldön, állami pénzen vadászni. A vezérigazgató úr akkor is felvette a napidíjat és az útiköltséget, amikor a hívó fél állta a számlákat. Ettől az egyszerű polgár szabályos idegrohamot kap. Miféle emberek kaptak itt vezetői megbízást? Mire vetemedtek? És milyen ország az, ahol valaki, valahol aláírja, hogy X. Y. nyolc év alatt hatvanhatszor vadászgasson állami költségvetési pénzből? És miként lehet az, hogy ezek a számlák nyolc évig egyetlen belső vagy külső ellenőrnek nem tűntek fel? Vagy elefántagyarban, vízilótülökben, medvebőrben fizetett a vadász elvtárs a hallgatásért? Vagy csak úgy ment ez az egész vircsaft, hogy lopjunk, amennyit lehet, az államot megkárosítani nem bűn, a kormánytól lopni egyenesen felér egy orrszarvú leterítésének izgalmával? A vezérigazgató kedvenc vadászhelyei: Szibéria, Afrika, az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada. Fene a gusztusát, mondaná nagyanyám, és tényleg, mert ha ezt a saját vezérigazgatói fizetéséből állja, minden rendben van. Végül is Kaszópusztán helikopterről géppisztollyal is lehetett szarvast lődözni. Gondolom, a résztvevők saját szórakozására, a saját zsebükből.
origo.hu
Mikor lesz az óraátállítás?
