Politikai és közéleti abszurditások

I.
Az emberek nagy többsége már hozzászokott a meglepő állításokhoz, a valóság meghamisításához, a csúsztatásokhoz: a manipuláció ellen kialakult önvédelmi reflexek a legtöbb polgárt már megóvják attól, hogy mindent készpénznek vegyen, és ártatlan naivaként váljon nevetségessé. Azért váratlan helyzetek így is adódnak. Ezek közé tartozik, amikor olyan ember mond valami meglepőt, akitől ezt nem vártuk.
Schöpflin György köztiszteletben álló, konzervatív gondolkodó, ráadásul fideszes európai parlamenti képviselő. Ezért okozott némi megdöbbenést az alábbi gondolatmenete:
„A »nép« XIX. századi, elavult fogalom, alkalmatlan egy sokszínű társadalmi valóság leírására. Ráadásul szinte lehetetlen feladat bonyolult kérdésekre igent vagy nemet mondani. Sokkal inkább hiszek a társadalmi konzultációban, s remélem, hogy ennek révén az új alkotmányban benne lesz a környezetvédelem vagy a fenntartható fejlődés gondolata” (Heti Válasz, 2010. augusztus 19.).
A megértés szempontjából már az is komoly nehézséget okoz, hogy a három mondat között nincs ok-okozati összefüggés, és akkor az első mondat sokkoló állításáról még nem is beszéltünk. Ha jól értjük, a „nép” azért vált elavult XIX. századi fogalommá, mert alkalmatlan a sokszínű társadalmi valóság leírására. Csakhogy ebből még nem vezethető le Schöpflin meghökkentő állítása. Az Akadémia Kiadó által megjelentetett Magyar Értelmező Kéziszótárban a következők olvashatók: „nép főnév 1. Nagyobb emberi közösség, amelyet a közös nyelv, a (részben) közös eredet és a közös hagyományok fűznek össze.”
Nem tudhatjuk, Schöpflin Györgynek mi baja lehet a népekkel, de ezek – a sokszínű társadalmi valóságtól függetlenül, ha tetszik, annak ellenére – minden kétséget kizáróan léteznek. Van magyar nép, francia, német, olasz, spanyol, orosz stb. Ezek többnyire államalkotó népek, nemzetek. Ezt nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy az illető ország többségét adó népcsoportok különböző történelmi vagy éppen társadalmi-gazdasági okokból együtt élnek más, kisebbségi kultúrák képviselőivel, civilizációs zárványokkal, együttműködésre képtelen vallási fundamentalistákkal stb.
A magyar egy nép a sok közül. Reméljük, hogy mindez Brüsszelből, konzervatív liberális nézőpontból sem látszik másként.

II.
Az áprilisi választások óta a sokkos állapotba került baloldali és liberális értelmiségiek megpróbálnak úgy tenni, mintha nekik és korábbi alkalmazóiknak semmi közük sem lenne a kialakult helyzethez. A felelősség előli menekülés, az értelmetlen általánosítás és a hazug pátosz szép dokumentuma Lengyel László kifakadása: „Ma minden tisztességes embernek fáj Magyarország. Eljön-e a nap, amikor elmúlik ez a fájdalom?” (Népszabadság, 2010. április 30.) Érdemes elképzelni a sok tisztességes embert, amint reménykedve várják vissza a Gyurcsányokat, a Draskovicsokat és a Horn Gáborokat. Persze az érettségizett Török Zsoltról se feledkezzünk meg, akinél úgy kezdődik az igazságszolgáltatási folyamat, hogy a gyanúsítottat rögtön börtönbe zárják.
Az SZDSZ-es szellemiségű Vásárhelyi Mária az önveszélyes baloldalról értekezve a választási vereség okait elsősorban pszichológiai jelenségekben véli megtalálni: „2010-re egy végletekig individualizálódott, számos töréspont mentén szétzilált, csalódott, bizalom- és önismeret-hiányos, a realitásokkal szembenézni képtelen társadalom fordított hátat a demokráciának” (Népszava, 2010. április 30.). Húsz év balliberális értelmiségi dominancia után azon már nem érdemes csodálkoznunk, hogy Vásárhelyi értelmezésében ha a szavazók egy törvényes választáson leváltják a végtelenül korrupt és dilettáns baloldalt, az a demokrácia tagadásával egyenlő. Mert országot vezetni a kiválasztottak, a haladók, a progresszívek, a modernek, a szakértők, a liberálisok és a baloldaliak privilégiuma.
A kollaboráns értelmiségiek hallgatnak arról, hogy eltartóik nyolc éven át kormányoztak, ezért kissé nevetséges és szánalmas azt sugallni és/vagy állítani, hogy a mai társadalmi-gazdasági válsághoz az MSZP-nek és az SZDSZ-nek semmi köze. Az évtizedek óta jól fizetett egyetemi-alapítványi és minisztériumi szakértői állásokat betöltő lakájok most készségesen tárják fel azokat a makrogazdasági öszszefüggéseket, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányoknak nem volt mozgásterük, amit pedig tettek, az a magyar nép érdekeit szolgálta. Mások történelmileg determinált folyamatokról beszélnek. Az ő végkövetkeztetésük szerint – nincs mit tenni. De vannak olyanok is, akik nem tudják feldolgozni az SZDSZ megsemmisülését és az MSZP összezuhanását. Rajtuk már úrrá lett a páni félelem, ők már a nyilas idők visszatérését jósolják. És miután csak egymást olvassák, egyre jobban félnek, és egyre eszelősebben gyűlölik a jobboldalt. Zavaros tekintettel, gesztikulálva beszélnek összevissza, a józan néző meg nem győz csodálkozni.
A küldetéstudattal megáldott baloldaliak szerint Magyarországnak vége: a fideszesek nem tudják, mi a modernizáció és az európaiság. Nem értik a világot. Orbán hatalomgyakorlása szerintük jobban hasonlít Rákosiéra, mint Kádáréra. A demokratikus intézményrendszerek működését már felfüggesztették, a katonai diktatúra kialakítása folyamatban van. Tombol a nacionalizmus, terjed a szegregáció és az antiszemitizmus. Orbán Viktor egy liberális-jobboldali báránybőrbe bújt barna farkas.
Ok nélküli félelemtől vezéreltetve, valóságérzéküket elveszítve hihetetlen mondatokat írnak le: „A választáson nem a baloldal bukott el és a jobboldal győzött, elbuktak mindazok, akiknek jövőképe tőlünk nyugatra elhelyezkedő civilizációk valamelyikére hasonlít. (…) Baloldali újságíró, baloldali orgánum sohasem lehet jobbágy. (…) A jobboldal győzelme után a tovább harsogó hazugságkampány a romokban heverő országról nem fedheti a verseny lényegét: egészséges, erős baloldal nélkül nem lesz itt európai civilizáció. Tegnap se volt, holnap se lesz” (Márton László: Hentesüzlet Mekkában, Népszava, 2010. április 30.).
Ezek szerint most európai civilizációban élünk, hiszen nyolc évig egy erős baloldal kormányozta hazánkat. De Horn Gyula négy és Kádár János negyven évéről se feledkezzünk meg. Kerüljük el azt az otrombaságot, hogy most orvosért kiáltunk. Mások meghallgatása és megértése polgári erény. Bármit mondjanak vagy írjanak.
Az ég óvja Magyarországot a nálunk létező baloldal minden formájától!

A szerző politológus