Relatív kudarc, relatív siker a palánk alatt

Női válogatottunk két győzelemmel és hat vereséggel a negyedik, a férfi három győzelemmel és öt vereséggel az ötödik helyen zárta a kosárlabda Európa-bajnoki selejtezőt a maga csoportjában. Mindkét csapat fiatalokra épült, ám a látottak alapján inkább a férfiak hordozzák magukban a fejlődés ígéretét. Jövőre a pótselejtezőn mégis a hölgyeknek lehet több esélyük a kontinenstorna elérésére, ha a mostani sorozatban hiányzott meghatározó emberek csatasorba állnak.

Más-más rendszerben. A nőknél Litvánia, Horvátország, Izrael, Lettország, Törökország, Montenegró, Nagy-Britannia és Szlovákia csatlakozott az Eb-selejtezőkből a 2011-es lengyelországi viadal hét, már biztos résztvevője mellé. A magyar gárda jövő nyáron az egyetlen fennmaradó helyért pótselejtezőzhet az olaszokkal, a németekkel, a szerbekkel, a bolgárokkal és az ukránokkal. A férfiaknál más a rendszer, a litvániai Eb tíz alapcsapata mellé most kvalifikálta magát Montenegró, Nagy-Britannia, Belgium, Macedónia és Izrael, a mieink augusztusban tizedmagukkal vetélkednek majd egy pozícióért, amelynek „gazdáját” a két ötös csoport győzteseinek párharca után ismerhetjük meg.

Foghíjas kerettel vágott neki a selejtezőknek a női csapat. Különböző okokból Iványi Dalma, Englert Orsolya, Eördögh Edit, Császár Andrea, Ujhelyi Petra, Vajda Anna, Laczi Edit, Honti Kata és Németh Bernadett is lemondta a válogatottságot. Iványi, Englert és Eördögh döntése elfogadható, a jövő csapatát nem nekik kell megalapozniuk, Császár anyai örömök előtt áll, Honti és Németh sérülésből lábadozik, tehát igazából Laczinak, Vajdának és Ujhelyinek nem volt nyomós oka a távollétre. Járulékos csapásként Fegyverneky Zsófia és Török Szilvia menet közben megsérült. A többiek, bármily keserű beismerni, nagyjából ennyire képesek. Kicsit több rutinnal egy-két meccset még megnyerhettek volna, de a továbbjutás nem volt reális. A rémálomszerű utolsó találkozó után fenyegetett a veszély, hogy a csapat a pótselejtezőről is lemarad, ám a vasárnapi eredmények kedveztek a mieinknek.
– Megkönnyebbülés, hogy jövőre ott lehetünk a pótselejtezőn, de a történteken ez sem változtat – kezdte az értékelését Székely Norbert szövetségi kapitány. – A sorozat előtt optimistább voltam, de utólag azt mondom, játékban enynyit tudunk. Előzetesen nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni, most azonban már kimondom: szégyellje magát, aki ok nélkül lemondta a válogatottságot. Ha olyan esetek mellett szótlanul megyünk el, mint hogy Laczi Edit SMS-ben közli velem a döntését, akkor a jövő nem sok jót ígér. Ezen változtatni kell. Mégis inkább azokkal foglalkoznék, akik végigharcolták a sorozatot. Az én szememben mindanynyian jelesre vizsgáztak, megtették a tőlük telhetőt. Lehet, hogy kudarcélménnyel köszöntünk el egymástól, ám ebből a munkából mindannyian építkezhetünk, ugyanez a csapat jövőre már nem lesz rutintalan.
Székely Norbert kérdésünkre elmondta, bár menet közben olykor kételyek gyötörték, ha élvezi a bizalmat, folytatná a munkát. Sterbenz Tamás, a szövetség főtitkára nem kívánt az elnökség döntése elébe menni, annyit mégis elmondott, szerinte nem az egyes személyekkel, hanem a szakmai modellel van gond. Nem a mi feladatunk, hogy minden problémára rávilágítsunk, annyit azonban meg kell jegyezni, az utánpótlás helyzete egyre rosszabb: a tizenhat évesek most jutottak fel az európai A osztályba, a többi korosztály a B-ben szerepel. Mitől lennének jók a felnőttek? A múltból nem lehet megélni.
Hasonló a helyzet férfi fronton is, annyi különbséggel, hogy tőlük kevesebbet várt mindenki, mint a nőktől, mégis eredményesebben szerepeltek. Így optimistább hangnemben beszélgettünk Mészáros Lajos szakmai igazgatóval:
– Előző évben nekifogtunk egy generációváltásnak, miközben sikeresen vettük a pótselejtezőket, s bent maradtunk az A divízióban. Idén tavalyhoz képest kilenc új, hat teljesen új fiút kellett beépíteni a csapatba, jó néhány rutinos játékos pedig nem vállalta a válogatottságot. Egyetértek azzal, hogy sem a szakma, sem közvélemény nem várt ilyen helytállást, tehát túlteljesítettük a tervet, ráadásul három vesztes mérkőzésen is közel voltunk a győzelemhez. Csak hogy érzékeltethessem a lehetőségeinket, kiragadom mondjuk Keller Ákost, aki mérkőzésenként öt-hat percnyi hazai bajnoki játéklehetőséggel a lábában, nemzetközi rutin nélkül állt helyt NBA-s vagy euroligás ellenfelekkel szemben.
Ezek után kérdés, mi volt a senki által nem várt relatív siker titka, de ami fontosabb, hogyan lehet ezt a felfelé hatoló „ívet” folytatni. Mészáros Lajos szerint türelemmel, bizalommal, munkával és összefogással:
– Arra kellett törekednünk, hogy pótoljuk a nemzetközi rutin hiányát, amikor elkezdtük a munkát, mondtam is a fiúknak, hogy erről nem ők tehetnek, de a megfelelő motiváció elengedhetetlen. Nem véletlenül vittük Szolnokra és Szombathelyre a meccseket, borzalmasan sokat segített a közönség, hiszen egy ilyen fiatal csapat teljesítménye sokkal nagyobb amplitúdójú, mélyebbek a gödrök, magasabbak a hegyek. A jövőt tekintve szakmai összefogásra van szükség, ezért elballagok a klubedzőkhöz, s bízom benne, hogy partnerek lesznek, hiszen a játékosok az év 95 százalékában náluk edzenek. S most éppen a válogatott szereplésükkel üzenték nekik: Itt vagyok, tessék, játszassatok! Túl vagyunk egy erőltetett felzárkóztatáson, de látom a jelentős lemaradást a kontinens első felétől. Bár pótselejtezőzhetünk, s megteszünk majd mindent szűk egy év múlva, a 2011-es Eb-szereplés kivívása egyelőre nem tűnik reálisnak, a 2013-as viszont cél lehet, főképp, hogy felemelik a résztvevők létszámát. Ráadásul a Szolnok elindul a második számú európai klubsorozat, az EuroChallenge selejtezőjében, két-három klub pedig más, kisebb megméretésben, ilyesmire évek óta nem volt példa, s csak növelheti a nemzetközi meccsrutint.