Újra leépítő jelleggel

Biztató jelekről is szólhatnánk, hiszen a magyar labdarúgó-válogatott kedd este 2-1-re legyőzte Moldovát, s így az Európa-bajnoki selejtezősorozatban két forduló után három pontja van, ahogy azt előzetesen kalkulálhattuk, ráadásul Egervári Sándor több új embert is beépített a csapatba. Ám az aggasztó jelek legalább ennyire beszédtémát szolgáltatnak, sőt minél gyorsabb orvoslás után kiáltanak. Az élen azzal, hogy Huszti Szabolcs tegnap – 2007 után immár másodszor – úgy döntött, hogy meghatározatlan időre lemondaná a válogatottságot. A törékeny egység megóvása érdekében pontosítani kellene az időtartamot: a Zenit légiósának örökre meg kellene köszönni a nemzeti együttes érdekében kifejtett fáradozásait.

Kedd késő este részt vettem Egervári Sándor sajtótájékoztatóján, utána leballagtam a vegyes zónába, ahol váltottam néhány szót Gera Zoltánnal és Lázár Pállal, továbbá meghallgattam Király Gábor, Szalai Ádám és Koman Vladimir nyilatkozatát, majd hazafelé indultam. Nem munkanaplómmal kívánom untatni a tisztelt olvasót, mindezt a folytatás miatt említem: a Szusza Ferenc Stadion bejáratánál Dzsudzsák Balázst és Juhász Rolandot láttam elmenőben, külön-külön. Nem egészen egy órával a találkozó lefújása után. Egy profi futballistától ma már persze nem lehet elvárni, hogy órákon át interjút adjon, beszélgessen a szurkolókkal, de a kedd esti „történelmi” siker, a válogatott első idei, ráadásul tétmérkőzésen elért sikere talán megért volna hosszabb közös elemzést és ünneplést. Persze csak akkor, ha a „csapategység”, az „egymásra találás a szurkolókkal” több, mint üres lózung.
Kedd este éppenséggel lett volna miről beszélgetni. Juhász Rolandnak például védőtársaival arról, a hajrában miért nem értették meg egymást, Dzsudzsák Balázsnak Szalai Ádámmal arról, a közönségnek is intézve teátrális mozdulatait miért kérte számon rajta a passzt, miközben ifjú társa nem tett egyebet, mint hogy helyzetben ellőtte a labdát (miként Dzsudzsák helyzet nélkül is). Csapatkapitányként Gera Zoltán is kifejthette volna, helyes döntésnek tartotta-e Rudolf lecserélését.
A legkínosabb témáról már nem is szólva: Huszti Szabolcs másodszor is cserbenhagyta a társait. (2007 májusában a görögök elleni mérkőzésre készülve hagyta el a válogatott edzőtáborát, amiért az MLSZ az év végéig eltiltotta.) Ő persze nem így érzi, s véletlenül sem így mondja. Egervári Sándornak azzal indokolta az elhatározását, hogy klubjában, a Zenit Szentpétervárban szeretné magát újra felépíteni. Helyben vagyunk. A válogatott csak arra való, hogy egyes játékosok, jelen esetben Huszti, felépítsék magukat, ha ezt a célt nem szolgálja, akkor csak nyűg. Huszti Szabolcs személyes karrierjének nem használ, hogy két meccsen csak egy félidőt kapott – ha a válogatott nem építi őt, hát ő sem építi a válogatottat.
Egervári Sándor sajnálkozva fogadta a bejelentést, abban bízva, a balszélső meggondolja magát. Beiktatásakor Csányi Sándor, az MLSZ elnöke – persze csak általánosságban – szigorúbbnak tűnt, talán elérkezett az idő, hogy kifejtse, mire gondolt. Nem tagadom, szándékolt a szembeállítás, de Szalai Ádám, aki a svédek ellen kimaradt a keretből, majd a moldávok ellen az ő beállításával változott meg a játék képe, szerényen azt mondta, elégedetlen a teljesítményével; Lázár Pál nem akarta mentegetni szarvashibáját, Koman Vladimir pedig öntömjénezés helyett őszintén az U21-esek kudarcán kesergett. Csak remélhetjük, évek múltán sem felejtik, hogy innen, ezen alapokról indultak.

E csoport. Eredmények: Magyarország–Moldova 2-1, Hollandia– Finnország 2-1, Svédország–San Marino 6-0; állás: 1. Svédo. 6 pont (8-0), 2. Hollandia 6 (7-1), 3. Moldova 3 (3-2), 4. Magyarország 3
(2-3), 5. Finno. 0 (1-4), 6. San Marino 0 (0-11).