Baljós árnyak

Az ügyek elöntik a közéletet, az előző nyolc év iszapos mocsara, a bűnügyek és leleplezések a szánkig érnek. A polgárok még türelmesek, naponta lenyelik az eléjük tálalt botrányadagokat, de ez a türelem nemsokára repedezni kezd. Most még bíznak, kizárólag Orbán Viktorban. Orbán személye
a garancia arra, hogy nem fogják megúszni.

Bármit állít az MSZP a félrevezetéséről, becsapásról, populizmusról és egyéb ökörségekről, a Fidesz a választást többek között azzal nyerte meg, hogy megígérte, nem hagyja annyiban a példátlan korrupciót, lopást, hazudozást, eladósítást, az aljas 2006-os rendőrterrort, amit az MSZP–SZDSZ-kormányok elkövettek az ország és polgárai ellen. Természetesen az élősködő oldal és annak évtizedes haszonélvezői minden trükköt bedobnak, hogy bizonygassák a lehetetlent: nem loptak, nem korruptak, nem hazudnak, nincs offshore cégük, nem sikkasztottak, nem zsaroltak kenőpénzzel, ingatlant, üzletet, alapítványt, gyárat, fürdőt, földet nem nyúltak le. Nem adtak tanácsot milliárdokért szóban, gyufásdobozon, visszadatált szerződéseken. Megjegyezzük, metróügyben hány tanács érhet 21 milliárdot? 2006 októberében senkit nem vertek meg, minden rendőrnek szegfű volt a kezében, a vipera meg egy kígyó. És négy év kellett ahhoz, hogy az Legfelsőbb Bíróság törvénytelennek nyilvánítsa a Kossuth téri oszlatást.
Szanyi Tibor ukrán néptáncosnak öltözve járja a gopakot, de annyiszor nem tudja kimondani a „telibe hazudik a Fideszt”, ahányszor valahai főnöke koalíciós minisztereivel telibe hazudta az országot. Sok mindent szeretnének kideríteni a parlamenti bizottságok. Balsai István vagy Papcsák Ferenc miniszterelnöki megbízottak remélhetőleg nem Keller László nyomdokain haladnak, és a feljelentések után szigorú büntetés lesz a vége annak a töménytelen mennyiségű, már-már minden ingerküszöböt meghaladó hazugságnak, korrupciónak, lopásnak, sikkasztásnak és törvényszegésnek, ami naponta terítékre kerül. Az ügyek erkölcsi oldaláért nem lehet büntetést kiszabni, pedig az ország csontig züllesztéséért alighanem név szerint tudjuk, melyik táncoskomikus a bűnös. Az ügyek elöntik a közéletet, az előző nyolc év iszapos mocsara, a bűnügyek és leleplezések a szánkig érnek. A polgárok még türelmesek, naponta lenyelik az eléjük tálalt botrányadagokat, de ez a türelem nemsokára repedezni kezd. Most még bíznak, kizárólag Orbán Viktorban. Orbán személye a garancia arra, hogy nem fogják megúszni. Diktatúrában persze könnyű, és a mai helyzet pont azokat cáfolja, akik mindennap elkárogják, hogy Orbán miként bontja le a demokráciát.
Sokaknak ez tetszene igazán: semmi időpocsékolás, szíjon elvezetni az ország kirablóit, köztük a lapuló szabad demokratákat is, vagyonelkobzás és dutyi. S lepődjünk meg: a névsort is naprakészen tudják az emberek, ami annyira pontos, hogy nehéz cáfolni. Mert a tömeg lehet, hogy tájékozatlan vagy elfogult, de az elmúlt nyolc év felnyitotta a szemét, és kristálytisztán látja, kik azok, akik kis híján elveszejtették az országot. Az új kormány nyúljon bárhová, halomként omlanak a fejére a súlyos, szégyenletes vagy eltagadott esetek. Éppen ezért a tömegek egyre türelmetlenebb kívánsága, hogy legyen eredmény. Ezért érthetetlen, hogy Budai Gyula ügyvéd hetente többszöri sajtótájékoztatón veti fel Gyurcsáy Ferenc és Bajnai Gordon felelősségét Sukoró-ügyben. És? Válaszul Gyurcsány Ferenc röhög egyet, és azt írja a blogjában, ami Magyarországon „hiteles” hírforrás, hogy rajta aztán nem találnak fogást az ügyben. Most mi van? Sukoró a tipikus rétestésztaügy, lassan megunják az emberek naponta hallani, és semmi… Amennyiben kormányülésen hagyták jóvá, hogy kiemelt beruházás legyen, akkor mit lehet ezen mellébeszélni vagy megúszni? Ugyanez a Cozma-ügy. Az egész ország megrendült a sportoló gyalázatos kivégzésén, eltelt két év, és elnézést a kifejezésért, de a bíróság azon totojázik, hogy ki szúrt a négy delikvens közül? Végül is majdnem mindegy, egy szúrt, három pedig „pszichikai bűnsegédként” segítette. Fekete Gy. Attila kollégám szerint kapjanak fejenként 30 évet, és irány a nehéz vas. Igaza van. Azt is furcsállják az emberek, hogy ki vagy mik állnak a cigánygyilkosságok hátterében, hogy már mindent tudnak, aztán mégsem történik semmi. Hová, meddig, kihez vezetnek azok a szálak, amelyek Cs. István személyét veszik körül? A találgatások és a titkolózások nem sokat segítenek abban, hogy a közvélemény úgy érezze, megindult egy tisztulási folyamat.
Nem vért akarnak, hanem kemény és hatékony igazságszolgáltatást. Nem értik például, hogy az Országos Cigány Önkormányzat vezetőjét, a pérók önkéntes Mandeláját miért nem tették 2008 óta hűvösre a sikkasztás és jogosulatlan előnyszerzés miatt, vagy amikor a saját retyerutyáját parádéztatta a balatoni nyaraló medencéjében, ahol grillezett sündisznót vacsoráztak. Kolompár úr tele van gyanúsításokkal, de azért Mercedesével hetenként végigházalja a tévéket a magyarok rasszizmusán siránkozva. Ami felettébb idegesítő, mert mindezt a mi pénzünkből. Ahogy az is érthetetlen, hogy a rádió udvarán berendezett náci táborért nincs bilincsben a: „nem tudtam róla” rádióelnök. Ilyen nincs. Ebben az országban egyetlen Gergényi-féle haver sem tud semmiről, nem látott, hallott semmit, ott sem volt, vagy nem rá tartozott. Miért Gaudi-Nagy Tamásnak kell javasolni, hogy törvényesen lehessen elmarasztalni azt, aki nem jelenik meg a parlamenti meghallgatásokon? Gyurcsány Ferenc egy hányaveti levéllel akarja megúszni a 2006-os tragikus eseményekért rá háruló felelősséget. Dicséretes a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának erőfeszítése, de itt egy sokkal komolyabb rejtett véd- és dacszövetség működik, mintsem hogy tisztán lehessen látni, kinek milyen szerepe volt mind a tv-ostrománál, mind az október 23-i vérengzéseknél. Ez utóbbi előre kitervelt aljasság. Mivel az úgynevezett tv-ostromnak nem lett rendőr halottja, a szervet egyszerűen „rákészítették” a békés tömegre. Annak idején csak a Magyar Fórum számolt be róla, hogy a rendőröket folyamatosan felheccelve, étlen-szomjan laktanyában tartva edzették azzal, hogy a csőcselék már ölt rendőrt, vegyenek hát elégtételt.
Mi van a metróval és Demszky Gáborral, akinek felelőssége óriási, mégis mindenki úgy bánik vele, mint egy retardált kölyökkel, aki nem tehet arról, hogy hülyeséget hülyeségre halmozott? Négyszer nyert választást, ezzel mentegetik. Csakhogy a felelős szavazóréteg folyamatosan kiköltözött az agglomerációba, akik maradtak, azok nagy részének meg mindegy volt, ki ül a főpolgármesteri székben. Szűcs Erika lepöckölte a kérdéseket, hogy mit monitorozott havi 900 ezer forintért, amikor erre a célra külön osztály állt a minisztérium rendelkezésére. Mrs. Pogácsa vérig sértődött, hogy ilyen bagatellel zaklatják, sőt nem volt rest kijelenteni, hogy még tartozik neki a minisztérium 450 ezer forinttal. Mint gyakorlott tartalomelemző mondom, nincs az a monitorozás, ami megér havi egymillió forintot, és ezt a parlamenti albizottság tagjainak is tudni illene. A kérdések ugyanis azon a szinten mozogtak, mint a naiváé a vígjátékokban. „Ön szerint az ön által kapott pénz sok volt, kevés volt, vagy annyi, amennyi az átlag?” Erre nem sokan válaszolnák azt, hogy kicsikartam mindent, amit tudtam. A Fidesznek a hírek szerint kiváló kommunikációs stábja van, nekik kellene hatékony háttérmunkát végezniük a bizottságokat segítve. Ha ez így van, akkor minden esetben szólni kell, ha az ellenzék tényekben hazudik, mint például amikor Szanyi az Orbán-kormányra kenné a devizahiteleket, Török szófacsaró pedig az ellenkezőjére hazudta Kövér László váci nyilatkozatát. Szóval még tart a türelem, jelentős a bizalom, de fogy az idő.