Erős Gábor nem varázsol, tudatosan építkezik a Vasasnál

Erős Gábor edzői pályafutása sikerrel indult: a Kisvárdával ezüstérmet szerzett az NB I-ben, de pro-licenc híján nem folytathatta munkáját. Budafokon át Kazincbarcikára vezetett az útja, ahol rövid idő alatt ütőképes csapatot épített, és történelmi feljutást ért el az NB I-be. A csapat osztályt váltott, ő maradt a másodosztályban, és leült a Vasas kispadjára, ahol teljesítette a célt: kiharcolta az osztályváltást. Bár még az NB II aranyérme nem biztos, Erős Gábor már fél szemmel a jövő évi ellenfeleket figyeli.

Erős Gábor irányításával három év után jutott vissza az NB I-be a Vasas Fotó: Kurucz Árpád

Jött, látott, győzött - Erős Gáborral a kispadon három év után jutott vissza az élvonalba a Vasas Fotó: Kurucz Árpád

Szabadidejében is főszerepben a foci

– Figyeltem a meccseken, ezer fokon ég, néha az az érzésem, hogy akár a pályára is beszaladna megmutatni, mit szeretne látni a játékosaitól. A mérkőzések után mennyi idő alatt tud ellazulni? Egyáltalán mivel lazít?
– Szoktam mondani a srácoknak, hogy az én véremnek elég alacsony hőmérsékleten van a gyulladáspontja, tehát hevesebb vérmérsékletű vagyok. Játékosként is ilyen voltam, viszont megtanultam különválasztani a munkámat a magánélettől. Amikor eljövök a pályáról, akkor az ott történtek nagyobb részét igyekszem ott hagyni, ami ugyan nem mindig sikerül teljesen, de törekszem rá. Szeretek teniszezni, de nincs igazán időm rá, viszont van egy kispályás csapat, ahová rendszeresen elmegyek játszani, tehát azért maradok a focinál. Persze azért más minőségben, mert ott nem vezetőedzőként ténykedem, hanem a barátaimmal focizom.

– Csak a foci?
– El szoktam menni sétálni, ha van lehetőség, akkor kirándulok is. De van olyan, hogy otthon vagyok, leülök a televízió elé, és filmeket, sorozatokat nézek. Én is az a típus vagyok, akit képes beszippantani úgy egy sorozat, hogy egyhuzamban megnézem az összes részét. Ugyanakkor kikapcsolódásnak sokszor hallgatok labdarúgással kapcsolatos podcastokat, így a szabadidőmben is sokat és szívesen foglalkozom a szakmával. Nagyon szeretem az elemzéseket és a számokat, a saját csapatom mellett más csapatok adatait is elemzem, figyelem és összehasonlítom. Sok tanulmányt olvasok, ami egyfelől kikapcsol, másfelől pedig nagyon sok mindent használok a mindennapokban is.

– Korábban évekig Kisvárdán dolgozott, ahol a klub tulajdonosa, Révész Attila híres arról, hogy aprólékosan elemzi az adatokat, rengeteg nemzetközi tanulmányt fordíttatott le. Onnan hozta magával ezt?
– Attila valóban megkövetelte ezt, és biztosan már ott kialakult bennem is ez a hozzáállás. Ott, ha értékeltük a csapatot, és valamibe belekérdezett, akkor képben kellett lennem. De én szeretek ezzel foglalkozni, és fontos is a munkámban. Ez azóta sem változott. Itt a Vasasnál Késedi Gábor videóelemző kollégámmal nagyon sokat dolgozunk az elemzéseken, ő is nagyon szereti, és alapos munkát végez. Az nagyon sokat segít és megerősít az edzéseken és a mérkőzéseken is, ha objektív adatok alapján, összefüggéseiben látod azt, hogy mi történik a pályán. 

Nagyon fontos, hogy ezeket az adatokat úgy használd, hogy a lényegi részét ki tudd belőlük emelni. Rengeteg adat van, egy mérkőzésen azt hiszem, hárommillió csapat- és egyéni mutató gyűlik össze. Ebből kell kiszűrni a neked fontos adatokat, és a játékosoknak úgy továbbadni, hogy ők már a számukra legfontosabbakat kapják meg.

Erős Gábor célja a biztos bennmaradás a Vasassal, ha ezt sikerül elérni, megtelnek a lelátók az Illovszky Rudolf Stadionban Fotó: Kurucz Árpád

Ezüstérem után lépett vissza, hogy utána előrelépjen

– Ha már Kisvárdát említettük: bravúros ezüstérmet szerzett kezdő edzőként az NB I-ben, majd a következő évben már nem Ön irányította a csapatot. Hogyan és miért szakadt meg a kapcsolat?
– Amikor eljöttem onnan, az a sajtóban egy kicsit ki lett színezve. Nagyon egyszerű oka volt annak, hogy nem maradhattam: nem volt meg a megfelelő végzettségem, a pro-licenc, a szabályok nem tették lehetővé, hogy maradjak, és az MLSZ nem engedi azt sem, hogy valaki a végzettségét adja, és más feleljen a szakmai munka miatt. Én pedig vezetőedzőként szerettem volna dolgozni.

– Visszalépett egyet, hogy utána lépésről lépésre haladjon?
– Mivel az NB II-re volt érvényes végzettségem, ezért nem is tudtam mást tenni. De ezzel nekem az égvilágon semmi problémám nem volt, hiszen tudtam, úgy lehet felkapaszkodni az NB I-be, hogy megmutatod magad, és jó teljesítményt raksz le az NB II-ben. Lépcsőfokról lépcsőfokra kell kapaszkodni.

– Egy évvel ezelőtt a Kazincbarcikával is feljutott az NB I-be, de mégsem maradt ott. Így utólag, hogy a Kazincbarcika kiesett az NB I-ből, a Vasas feljutott oda, igazolva érzi a döntését?
– Megvolt annak az oka, hogy miért hoztam ilyen döntést, és ma is úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam. 

Kaptam egy nagyon korrekt ajánlatot, viszont a terv, a perspektíva nem tetszett. Szeretem úgy meghozni a döntéseimet, hogy látom azt, hogy hová jutok a következő lépésemmel. Nem éreztem azt, hogy Kazincbarcikán bármilyen sikertörténet lehet a vége, ami nem feltétlenül az NB I-ben maradást jelenti, de azt igen, hogy az utolsó percig harcban vagy érte. Ezért döntöttem úgy, hogy váltok, és a Vasas ajánlatát fogadom el.

Vonzó lehet a magyar játékosoknak a Vasas

– A Vasasnál magyar játékosokból kell csapatot építenie. Ez szimpatikus?
– Nekem ezzel sincs problémám, de azzal sem volt, amikor Kisvárdán tizennyolc légiós, tizenegy országból volt az öltözőben. Szerencsére a nyelvekkel sem állok hadilábon, a magyar mellett négy nyelven beszélek. Amikor a Vasashoz jöttem, pontosan tudtam, hogy magyar játékosokkal kell dolgoznom, és ez az NB I-ben is így lesz.

– A „magyarszabály” miatt nagyon kapósak lettek a legjobb hazai játékosok. Ez sem okoz problémát?
– Valóban megnőtt a magyar játékosok ázsiója. Látjuk, hogy minden csapat arra törekszik, hogy ezt  a szabályt betartsa, ez nyilván nem könnyíti meg az igazolásokat. 

Úgy gondolom, hogy itt a Vasasnál egy olyan szimpatikus projekt működik, ami vonzó lehet a játékosoknak, szívesen igazolnak Angyalföldre. Éppen ezért gondolom azt, hogy a kiszemeltjeinknek megfelelő jövőképet tudunk vázolni.

– Vasárnap óta hivatalosan is NB I-es csapat a Vasas. Eszébe jut, hogy milyen lesz az élvonalban dolgozni jövőre?
– Egyértelműen megfordul a fejemben, gondolkodom rajta. Nagyon sok NB I-es meccset nézek a televízióban, de sokszor a helyszínre is kilátogatok. Igyekszem feltérképezni a mezőnyt, felmérni azt, hogy milyen erőt képviselnek a jövőbeni ellenfeleink. 

Nem hiszem, hogy bárki meglepődik, ha azt mondom: a Vasas céljai között jövőre nem a bajnoki cím vagy a nemzetközi kupát érő helyezések szerepelnek – igaz, láttunk ilyet nem olyan régen a Kecskeméttől, de ne rugaszkodjunk el a földtől. A stabil bennmaradást kell megcéloznunk, ami a 6–10. hely valamelyike, és azt gondolom, hogy ha sikerül leigazolni a kiszemeltjeinket, és a csapatrészeink erősödnek, akkor ez egy reális és elérhető célkitűzés.

– Addig még egy fontos csata vár a Vasasra az NB II-ben is, a vélhetően másik feljutóval, a Honvéddal az aranyéremért. Május 10-én jön a bajnoki döntő?
– Előnyben vagyunk a Honvéddal szemben, de az elsődleges feladatunk az, hogy ezt az előnyünket hétfőn, a Budafok ellen meg tudjuk őrizni. Ne feledjük, hogy nekik is nagyon fontos meccs lesz, mert a kiesés elől menekülnek. Bár nagyon tisztelem a Budafokot, a sportigazgatóval, Filkor Attilával is jó a kapcsolatom, mi a bajnoki címért küzdünk, és ezért hazai pályán nyernünk kell. A Honvéd elleni mérkőzés így akár valóban alakulhat úgy is, hogy onnan aranyérmesként jövünk majd el.

– A tavalyi kazincbarcikai ezüstérmes feljutás után fontos, hogy aranyéremmel jusson az NB I-be?
– Mindannyian sportemberek vagyunk, így minden mérkőzésre úgy megyünk a pályára, hogy nyerni szeretnénk. Persze ez igaz az ellenfélre is, tehát ez nem egyszerű feladat. Szeretnénk megnyerni a hátralévő három meccsünket, és akkor az egyértelműen azt jelenti, hogy bajnokként jutunk az élvonalba.

– Nem állom meg, hogy a végén egy másik aranycsatáról kérdezzem. Győri kötődésű, játszott az ETO-ban, de játszott a Ferencvárosban is. Ki nyeri a két csapat versenyfutását az NB I-ben?
– Győrinek vallom magam, lokálpatrióta vagyok, azt a várost tartom az otthonomnak. Én tizenöt évet játszottam ott, a fiam most az ETO utánpótlásában játszik. Nagyon tisztelem a Ferencvárost, büszke vagyok rá, hogy a Fradi játékosa lehettem, ilyen szempontból ez nem egy egyszerű kérdés. Ugyanakkor remélem, nem haragszanak meg, és megértik a fradisták, de ebben a bajnokságban most az ETO sikeréért szorítok.