Buddhapest

Áldásban részesültem az interneten keresztül, sőt a megvilágosodás élményét is átélhettem. Nem, nem bolondultam meg, nem kattintottam plasztiksámánokra, távgyógyászokra vagy telefonos jósokra, csak abban a szerencsében részesültem, hogy a hálón keresztül néztem-hallgattam a dalai láma négy budapesti előadását. És ez a szeretet ünnepe volt. Ugyanaz az érzés ragadott magával (vö. elragadtatás), mint II. János Pált hallgatva, Csíksomlyón, vagy egy sümegi virrasztáson. A legegyszerűbb, ám legegyetemesebb gondolatok, amelyek ott vannak mindenkiben, valahol nagyon mélyen, az én börtönében. A válasz a kérdésre, hogy miért vagyunk ezen a világon, hogy mi az élet értelme. Aztán jön egy hetvenöt esztendős ember, aki persze igazi spirituális vezető, bölcs tanító és mester, és a sok kis kocka, a sok apró jel és figyelmeztetés összeáll, és a kérdés már nem kérdés többé, a válasz pedig egyszerű, mint egy jól irányzott zen pofon. És ezzel elindul a spirituális forradalom, ami belül zajlik, de megmentheti a világot, és világossá válik, hogy mihez lehet kezdeni a húzósnak tűnő huszonegyedik századdal. Azért vagyunk a létezésben, hogy elűzzük a világ szenvedését. A nagy pápa földi búcsúja jut eszembe: Legyetek derűsek. És Jézus szavaival: Ne féljetek. A XIV. dalai lámánál derűsebb embert én még életemben nem láttam. Nevetgél, kacarászik, ásít, elfárad, átvált angolról tibetire, integet. Természetes, mint egy gyerek. Mint egy gyerek, akit kétéves korában megtalálnak, mint az előző dalai láma reinkarnációját. Őszentsége munkát ajánl mindenkinek. Azt mondja, hogy a káros érzelmi berögződések ellen kemény erőfeszítéseket kell tenni, különben ezt a törekvést nem koronázza siker. És ez nagyon kemény meló. A harag, az agresszió, a félelem beteggé tesz, viszont a szeretet a legjobb immunerősítő. Meg kell keresnünk szenvedésünk okát, és ha megvan, minden energiánkkal rá kell startolnunk a megoldásra, a szellemi intellektus legyőzi a tudatlanságot, ami a szenvedést, a „problémát” okozza. Az emberben ráadásul megvan az a képesség, hogy istenségként vizualizálja magát (lásd még Isten a maga hasonlatosságára teremtette az embert, Jézus ott van legbelül mindenkiben). Így tehát képes lehet arra, hogy minden érző lény szolgálója legyen, és még arra is, hogy a rossz szándékú embereket is megóvja saját tetteik káros következményeitől. Ez maga a pozitív önzés, hiszen a hálátlanok is tanítanak bennünket, jelesül arra, hogy miként lehetünk türelmesek egymással. És a végén még mi, magunk járunk jól. Mint ahogy akkor is, ha minél kevesebbet használjuk az én, enyém, magamnak szavakat, az önzetlenség megóv a fizikai rosszulléttől. Törődés egyenlő belső béke. A spirituális forradalom nem valami rejtélyes, varázslatos, nem evilági dolog és nem is vallási forradalom. Nyilvánvalóan köze van az erkölcshöz. Minél jobban sikerül szívünket és tudatunkat átalakítanunk, annál valószínűbb, hogy erkölcsösebben viselkedünk. És akkor következhet a „felkelés” az erőszak, a kizsákmányolás, a szegénység, a politikai és gazdasági igazságtalanság, a korrupció, a csalás ellen. Minden ember a boldogságra törekszik, és ez így van rendjén, amíg más boldogságra törekvését nem akadályozza. Itt a kulcs. Fordítsuk el. Om.