Darázsfészek 15

Szép születésnap
Történt pedig, hogy Bocsor Guszti, a lesharaszti szippantó kisiparos egyetlen előjegyzett címre se ment ki. Aznap nem érdekelték a csurig telt emésztők. Reggel leállította a bűzlő IFA-ját a falu főterén, s könnyű léptekkel a Szép Ilonka falatozó felé vette az irányt. – Nagyfröccsöt mindenkinek! Ma van a születésnapom! – kiáltotta az ajtón belépve, s hüvelykujját a kezeslábas kantárjába akasztotta. A törzsvendégek megéljenezték. Nagylelkűen fizetett mindenkinek, ő maga a déli harangszóig kilenc kisfröccsöt és öt kupica vegyes pálinkát engedett le a torkán. Akkor aztán könnybe lábadt a szeme, s ki tudja, miért, eszébe jutott, hogy kisgyermekként mennyire szeretett fészkeket fosztogatni. – Micsoda íze volt a nyers madártojásnak! – bukott ki belőle. Ahogy kimondta, máris megkívánta. Kiállt a Szép Ilonka ajtajába, onnan méregette a templomkert platánfáit. A törzsvendégek zúgolódtak, újabb fröccsöt követeltek, de Bocsor Guszti addigra már nem volt ott, éppen gatyára vetkőzött az egyik szép szál platán alatt.
A fa közepe táján gerlefészekre bukkant, de nem talált benne tojást. Mászott volna tovább, de akkor már olyan bódító álmosság húzta a fejét, hogy kis híján lezuhant a fáról. Forgott vele a világ, karja, lába elernyedt, éppen csak annyi ereje maradt, hogy bemásszon az üres gerlefészekbe. Rögtön elaludt, és olyan jóízűen hortyogott, hogy még az önkormányzati hivatalnál segélyért sorba állók is tisztán hallották. Nem tudjuk, mennyit aludt, talán egy órát. Arra ébredt, hogy az édesanyja röppen mellé szájában egy darab kenyérrel. Bocsor Guszti tátogott, megkapta a kenyeret, de csak éhesebb lett tőle. Tátogott tovább, nyögött hozzá torokhangon. Hamarosan túrós csuszát kapott, igaz, alig volt rajta sült pörc. Remegett izgalmában, amikor ismét megpillantotta az édesanyját. A fa koronája fölött vitorlázott, aranybarnára sült fasírtot tartott a csőrében. Bocsor Guszti mohón nyelte az ennivalót, izgalommal várta az újabb és újabb falatokat. Érkezett lencsefőzelék, csülökpörkölt, babgulyás, ludaskása, korhelykáposzta, rakott krumpli és még annyi minden, hogy sok volna felsorolni.
Késő délután mászott le a fáról, visszabújt a kezeslábasba. Boldogságtól túlcsordult szívvel ült be az IFA-ba. Fejét a volánra hajtva hálát mormolt. Megköszönte, hogy ilyen szép születésnappal lepte meg a Teremtő.

Varázsszőnyeg
Tudom, hogy az úgynevezett felvilágosult emberek célpontja leszek, nekem ront a sajtó, a tévé, de állok elébe. Akkor is az a véleményem, hogy a középkor sokkal őszintébb volt, mint ez a sötét, hazug, pénzéhes XXI. század. A középkorban nyíltan beismerték, hogy boszorkányok pedig vannak. Ha pedig akkor voltak, mára hová lettek? Megszűntek, mint a mandulagyulladás? Dehogy szűntek, szó sincs róla. Most is itt vannak! Bizonyíték rá a szomszédasszonyom, özvegy Pomáziné Tariska Irén, aki képes ráhasalni egy szelet rántott húsra, s mint egy varázsszőnyegen, röpköd rajta a ház felett. Ma reggel is láttam. Törökülésben olvasta az újságot, kacéran integetett, aztán huss!

Nyelvemlék (töredék)
…damus pro memoria quod cum iuxta kolbászvásár, tenorem litterarum comitis denominatos inferius, exprimere facebook fratribus fuis (…) ab illo ducis secunda proxima lógó csöcsű némber…