Diadal szívbaj ellen is

Olyan mérkőzésen aratott 33-30-as diadalt az MKB Veszprém a Hamburg felett a férfi kézilabda Bajnokok Ligája második csoportfordulójában, amelyen jóval többet nyert, mint amennyit ellenfele vesztett. Attól persze, hogy a német bánat még nem mérhetetlen, a magyar öröm lehet az. Volt is. A Szeged hatgólos vezetés után kapott ki 33-29-re Minszkben.

Vereség Minszkben. A Dinamo Minszk–Pick Szeged találkozón Skaliczki László vezetőedző alakulata 10-6-ra húzott el, amikor időt kértek a fehéroroszok, de a szegediek lendülete nem tört meg. A 25. percben már 15-9-re vezetett a magyar együttes. Zubai kiállítása alatt sikerült megfeleznie hátrányát a Minszknek, félidőben 16-13 volt az állás. A második játékrész elején a hazaiak feljöttek 19-18-ra, 23-22-re pedig már ők vezettek. Lékai duplája és Törő révén jött az újabb fordulat, ám ettől nem nyugodott meg a Szeged, sok hibával játszott. Hat és fél perccel a vége előtt 29-26-ra ment el a Dinamo, és 33-29-re meg is nyerte a találkozót.

Éppen azon gondolkodtam, mivel érzékeltethetném leghívebben a veszprémi győzelem nem kizárólag sportszakmai jelentőségét, amikor pár perccel a meccs lefújása után megcsörrent Sinka László telefonja. A magyar szövetség elnöke riadtan ráncolta a homlokát, mert mint megjegyezte, régi barátja hívta, akin egy nappal korábban négy és fél órás szívműtétet hajtottak végre. Szerencsére nem volt semmi baj, sőt, az úriember suttogva az eredményt tudakolta, sürgetőleg hozzátéve, gyors választ vár, mert az intenzív osztályról beszél, és ha a nővér észreveszi, hogy ilyesmivel izgatja magát, jaj neki.
Különleges, de ma már nem példátlan formája ez a ragaszkodásnak és az érdeklődésnek; Veszprémbe menet nem egy olyan autó mellett húztunk el, amelyen magyar vagy MKB-s zászlót lobogtatott a szél. Két-három évtizede mindez egészen elképzelhetetlen lett volna, vagy ha mégis, kizárólag fordított előjellel és irányban, Budapest felé. Most azonban az a realitás, hogy csapatsportban országszerte jó öt hónapja nem rendeztek hasonló színvonalú és rangú mérkőzést – legutóbb a Veszprém– Barcelona BL-negyeddöntő volt az.
Ez a fázis idén még messze van, de szombaton egy lépéssel közelebb került. Köszönhetően annak, hogy a hazaiak egy-egy pillanatnyi döntetlen állástól eltekintve végig vezetve, a hajrában sem lankadva, sőt, az 55. percre hat góllal meglépve 33-30-ra győztek. Marko Vujin világklasszis teljesítményt nyújtott, hat büntetője mellett hétszer akcióból is betalált. 13/19-es hatékonysága úgy is pompás, hogy egyszer-kétszer kimondottan kísérleti, már-már edzés jelleggel tüzelt, de amikor a másik oldalon Terzics játszik mellette, ez tulajdonképpen érthető, mert a bosnyák nem vele egyenrangú lövő. Perez persze igen, ám menthetetlenül közelít a negyvenhez. Miután a hamburgiak észlelték, hogy Vujin nem csupán egy az ellenfelek közül, és komolyabban kilépkedtek rá, a beállós, Sulic is megjátszhatóvá vált. Amikor a második félidő egy szakaszában a német sztárgárda mégis felzárkózott, a sérülten kispados Eklemovicsot helyettesítő Császár és Gulyás is kényszerhelyzetekből talált be, a vendégek kettős emberelőnyénél két hazai gól is született. Ilyen öszszecsapás megnyeréséhez természetesen elengedhetetlen egy jó kapusteljesítmény is, ám ebből most kettő is akadt. A több mint egy félidőn át kitűnő Fazekast Perics váltotta, aki addig csereként visszafogott, mégis korrekt módon ünnepelte kollégája bravúrjait, de amint lehetőséget kapott, rögvest megszállta az őrület.
A Hamburg mestere, Martin Schwalb 33-27-nél ültében két kézzel nyomta egyre lejjebb a saját fejét, mintha csak a széke alá akarna bújni, majd savanyú vigyorral nyugtázta, hogy a publikum Auf Wiedersehennel búcsúztatja őt és fiait, végül elismerte, hogy a Veszprém rászolgált a győzelemre, kiemelve a kapusteljesítmények és védekezési hatékonyságok közti döntő különbséget. Mocsai Lajos vezetőedző értékelésén is érződött, hogy elragadta a meccs és a siker heve: „Mi sem vagyunk kis klub, de nagyon nagy boldogság, hogy ilyen hatalmas riválist tudtunk legyőzni, amely azt vesz meg, akit csak akar. Nemcsak egyénileg, hanem csapatként is felülkerekedtünk, akármit is húztak a hamburgiak, mindig volt megfelelő válaszunk. Még úgy is, hogy Nikola Eklemovics egy percet sem játszhatott, de Csaszi (Császár Gábor –
a szerk.) remekelt irányítóban.”
Bizony, enélkül sem ment volna. Hisz ne feledjük, ez a Hamburg egy héttel korábban aránylag simán nyert Montpellier-ben. Hogy ez magyar szempontból inkább jó vagy rossz hír, az attól függ, honnan közelítünk: a Veszprém csoportelsőségét megnehezítheti, a második hely elérését inkább megkönnyítheti. Bár ennyire még felesleges előreszaladni, az egyenes kieséses szakasz egészen más műfaj. Ott például 33-27-ről picit már kevés lenne 33-30-ra nyerni.
Szombaton ez sem rontott a pazar összképen, és a mai magyar sport általános helyzetében egyébként is luxus volna ritka felhőtlen napi örömeinket jövőbeni okoskodások miatt feláldozni.