Gut. Besser. Smasszer

Valamiért a szocialisták demagógiájának fókuszában a biztonsággal kapcsolatos kérdések állnak. Nem múlik el nap, hogy ne emlegetnék fel a miniszterelnöknek tulajdonított ígéretet, miszerint két héten belül helyreáll az ország közbiztonsága. S ugye! Csak nem mondott igazat Orbán Viktor, kiáltoznak diadalmasan, hisz hasonló állapotok vannak, mint az MSZP–SZDSZ regnálása alatt: rendőrök halnak meg, nyílt utcán rabolnak ki embereket, jobb környékeken pedig sötétedés után nem meri senki sem kitenni a lábát – érvelnek nosztalgiázva.
Más intézkedéseik is azt sugallták, hogy a köz rendje mindennél előbbre való volt a számukra. Még a honvédségi laktanyákat is külső biztonsági cégekkel őriztették. Tették annak ellenére, hogy mindenki nevetségesnek tartotta a korrupt ötletet. Miután több mint abszurd, hogy azokat óvják széltől és szolgálattól, akiknek éppen az a feladatuk, hogy megvédjék az országot az ellenségtől. Az állami erőszak-monopóliumot gebinben bitorló őrző-védő cégek törvényellenes segítségével a legszigorúbb rendszabályokat vezették be a mindennapokban. Azzal azért nem sok állam dicsekedhet Izlandtól Szenegálig, hogy még a csecsemők cumisüvegét is közveszélyes eszköznek minősítették egy nemzeti ünnepen, és kirekesztették a gyanús famíliát. Nyilván féltek, hogy az egyéves terrorista teljes tejes reggeli menüjét ráspricceli orvul a gyanútlan Gyurcsány Ferencre.
A bátor előző kurzus sok milliárd forintot áldozott arra, hogy úgynevezett biztonsági cégekkel támogassák meg a rezsimet. A Magyar Fejlesztési Bank munkatársai sokat tudnak mesélni arról, milyen ügybuzgón teljesítették a megbízást a Proware nevű vállalkozás smasszerei, s vallatták őket, kiszűrendő a megbízhatatlan, polgári elhajló elemeket. Gonoszul sötét színben tüntetik fel egyesek az egyik bírónővel kapcsolatos nyomozást. Az In-Kal időt s az állam pénzét nem kímélve négy gépkocsit is mozgósított, hogy széles körű információk álljanak rendelkezésre a deviáns igazságügyi dolgozóról, aki nem az elvárásoknak megfelelő ítéleteket hozott. Egyelőre homályba vész, hogy a 2006. őszi karhatalmi őrjöngések idején mennyire írhatók az In-Kal számlájára azok a világraszóló eredmények, amelyekkel sikerült felzárkóznia a hatalomnak a régi fajüldöző, apartheid rezsimek legbrutálisabb teljesítményeihez.
Lassan azért oszlik a köd és egyre jobban kirajzolódik a közbiztonságinak álcázott hatalmi terror aljas indokú politikai háttere. Körvonalazódik, hogy ezeket inkább közdisznósági intézkedésekként illene aposztrofálnunk. Talán ezért is fekete az In-Kal uniformisa, amely tényleg félelemkeltő. Főként az idősek számára, akik még láthatták az SS egységeit masírozni. Érdekes módon az előző álbaloldali kabinet nem akadt fenn azon a szélsőségektől való sikoltozások szünetében, hogy alakzatban vonulnak, törvénysértően embereket igazoltatnak, félelmet váltanak ki. Bizonnyal azért, mert az ő parancsaikra tették mindezt. Most azt is megtudtuk, a hajdani Gestapo erényeit is csillogtatni akarták az őrző-védők, mivel jogellenesen nyomozati jogkörrel is felruházta őket az utódpárti hatalom. De mára vége a Gut. Besser. Smasszer korszakának. Eltűnnek az utcákról a rossz emlékű feketeingesek, és ez már önmagában örömteli. Helyette rendőrjárőröket látni, amire az előző garnitúra alatt nem volt példa. Már pusztán ezek a fejlemények biztonságérzettel tölthetnek el bennünket. Mert el ne feledjük, a szoci – és jobbikos – pánikpropagandával ellentétben a kormányfő nem azt ígérte, hogy két hét alatt tökéletes lesz a közbiztonság. Hanem azt: érzékelhető lesz a változás.