– Az önkormányzati választások másnapján jelentette be, hogy kilép az MSZP-ből. Mi ellen tiltakozott ezzel a lépéssel?
– Ez egy hosszú folyamat végső állomása volt, amely 2004 körül kezdődött, a kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampányban. Ezt követően több olyan kérdés is volt, amiben eltértem az MSZP hivatalos álláspontjától: például az egészségbiztosítási törvénynél, a június
4-i trianoni emléknapon, amikor egyedül ültem be a frakcióból az Országgyűlésbe, de említhetném ebben a folyamatban a tavaly július 4-i bejelentésemet, a házelnöki posztról való lemondásomat az EP-választási kudarc következményeként.
– Az elmúlt ciklusokban valóban voltak demonstratív lépései a szocialista kormányokkal szemben, ám a fontos szavazásoknál, mint például a költségvetésről szóló döntéseknél, ön is támogatta a kormányt. Nem érzi úgy, hogy megkésett a döntése? Hiteles ez így?
– Ha a szocialista pártnak én voltam a legnagyobb hitelességi problémája az elmúlt tíz esztendőben – emlékezve a Zuschlag-, Hagyó-, Hunvald-ügyekre, vagy az őszödi beszédre is –, akkor akár még ezt is vállalom. A kilépésemről hozott döntésemet pedig nem tudtam volna olyan időpontban meghozni, amelyik mindenkinek megfelelt volna. Ami a kormánytámogatást illeti, a lelkiismeretem tiszta, és az vethet rám követ bármelyik politikai oldalról, aki hasonló körülmények között másként cselekedett volna. A politikai pályafutásom során nyilván vannak olyan kérdések, amelyekben lehet, hogy mai ismereteimmel másként cselekednék. Ugyanakkor voltak olyan kérdések, amelyekkel markánsan, becsülettel kifejeztem egy közösséghez, egy értékrendszerhez való tartozásomat.
– Debreczeni József Gyurcsány-könyve szerint a 2002-es választások előtt önnek is voltak feladatai: az úgynevezett köteles beszéd és 23 millió román Magyarországra költözésére épülő kampányban. Ezzel kapcsolatban is tiszta a lelkiismerete?
– Olvastam, hogy mit írt rólam Debreczeni József. A szerző egyébként valakinek egy magánbeszélgetés alkalmával megvallotta, hogy neki úgy diktálták tollba ezt a könyvet. Azzal, hogy bértollnokok mit írnak, nem foglalkozom. Egyszer majd eljön az igazság pillanata. Van sok olyan kérdés, amiben én még nem szólaltam meg.
– Ki diktálta tollba a művet?
– Pontosan megnevezte, ki volt, de erről nem szeretnék többet beszélni.
– Gyurcsány Ferenc pártelnökségből történt távozása óta voltak arra kísérletek, hogy a párt baloldaliságát erősítsék, Mesterházy Attila elnöksége óta ez a tendencia még jobban érezhető. Nem érzi úgy, hogy éppen akkor hagyta el a szocialistákat, amikor azok egyre inkább nyitnának az ön által képviselt nemzeti, a szociális problémákra érzékeny politizálás felé?
– Ha formálisan nem is, a valóságban még ma is Gyurcsány Ferenc tematizálja a pártot és üzeneteit.
– Érdekes, hogy ezt mondja, mert a külső szemlélőnek úgy tűnik, erősödik a Gyurcsánnyal szembeni ellenállás a párton belül. Mesterházy Attila MSZP-elnöksége is ezt mutatja, nem is szólva Botka László nyilatkozatáról, amikor a volt miniszterelnököt – és önt is – a múlt emberének nevezte, olyan politikusnak, akinek lejárt a szavatossága.
– Kis öniróniával én legalább annyit elmondhatok, hogy nekem van múltam. Ettől függetlenül az a határozott véleményem, hogy az MSZP kommunikációjában semmi változás nincs akár a két évvel ezelőttihez képest sem. Ugyanazt a modernizációs-progressziós szöveget hallani most is, mint akkor. A politikai retorika lehet, hogy próbál különbözni Mesterházynál és Botkánál is a korábbiaktól, a politikai cselekvés azonban töretlenül egy liberális párt irányába mutat.
– Lépése akkor a Mesterházy Attila vezette MSZP kritikája is?
– Lépésem nem személyekről, hanem politikáról szól. Üzenet mindenki felé, akik az elmúlt esztendőkben részt vettek a szocialista párt vezetésében, kritika a baloldalt kisajátító politikai elitjének. Az, hogy ez a kritika jogos, nem kizárólag az én ítéletem, hanem a társadalomé, hiszen az elmúlt esztendőkben másfél millió szavazót veszítettünk.
– Ön szerint várható-e, hogy tovább éleződnek a párton belüli ellentétek? Botka László és Mesterházy Attila érezhetően másképp gondolkodik a politikáról, mint a most platformot alapító Gyurcsány Ferenc.
– Ez már a szocialista párt belső ügye. Nem óhajtunk az MSZP-vel rivalizálni és vezetőivel sem foglalkozni. Ők ma egy egészen másfajta társadalmi közeget tudnak megszólítani, mint mi. A véleményemet a kilépésemkor elmondtam, és szívesebben foglalkozom a Szociális Unió politikai programjával.
– Ön a rendszerváltáskor alapító tagja volt az MSZP-nek, párton belül nem tudta volna kezelni ezeket a politikai vitákat?
– Az a gondolkodás, amit én képviseltem, kiszorult a pártból. De nem csak én éreztem úgy, hogy ebben a közegben nincsen tovább értelme dolgozni. A párt taglétszáma az elmúlt hat-hét esztendőben megfeleződött. Az MSZP és azok a viták, amelyeket ott folytattam, már mind a múlté. Azt azért megjegyezném, hogy a fent már érintett politikai véleménykülönbségek mellett a 17 százalékos EP-választást követően is szorgalmaztam a párton belüli politikai fordulatot, Gyurcsány Ferenc távozását követően a nevével fémjelzett időszak lezárását. A tavaly decemberi országos listaállításnál is kifejeztem aggályaimat. Nemcsak azok miatt, akik nem voltak a listán, hanem azok miatt is, akik rajta voltak. A választási eredményeket, a tagság megcsappanását, az elforduló választókat figyelembe véve döntöttem úgy, hogy új útra lépek. Azt hiszem, van igény arra, hogy egy, a nemzeti értékekre sokkal inkább érzékeny baloldali formáció jöjjön létre. Hogy erre van igény, abból is érzékelem, hogy rengeteg e-mailt, támogató levelet, telefont kapok főleg azok részéről, akik soha nem voltak egyetlen pártnak tagjai sem.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy követői lesznek a szocialisták táborából, esetleg a frakcióból?
– Nem tudom, én ezzel nem foglalkozom. Mindenki tegyen saját belátása szerint. Egy példát tudok említeni: 2010. június 4-én, miután beültem a plenáris ülésre az összefogás napján, volt olyan frakciótársam, aki azt mondta, ha tudta volna, hogy én beülök, követett volna. Nekik kell eldönteni, hogy az az út, amin most a párt jár, számukra vállalható-e, vagy sem. Én a baloldaliságomat nem veszítettem el, nem tértem le az útról.
– Milyen visszajelzéseket kapott a pártból kilépése miatt?
– Voltak frakciótársaim, akik azt mondták, hogy nem értenek egyet az álláspontommal. Intelligencia kérdése, hogy valaki külön tudja-e választani a személyes emberi kapcsolatokat és viszonyokat a politikától. Azokat nem érhette meglepetésként a döntésem, akik ismerték elmúlt években álláspontomat, vívódásaimat. Vannak, akiknek sokat köszönhetek. Lépésem, reményeim szerint, emberi kapcsolataimat nem befolyásolja.
– Az ön által vezetett Szociális Unió kivel akar együttműködni, kiknek az uniója lesz ez a párt?
– Sok olyan kérdés van még, amelyre még túl korai válaszolni. Ez a párt még csak két hete létezik. Programunkat a Szövetség a Jövőért Mozgalom tézisei, alapvetései alapján fogalmaztuk meg. Véleményt formálunk olyan fontos szakpolitikai ügyekben, mint például az alkotmányozás kérdése. Van két-három olyan kérdés, amit nekünk a programunkból fakadóan markánsan meg kell fogalmazni. Az alkotmánynak szerintünk tartalmaznia kell azt a szociális, társadalmi minimumot, ameddig az állam felelősséggel tartozik a saját polgáraiért. A közpénzekkel, a pártfinanszírozással kapcsolatos kérdéseket szintén markánsan kell rögzíteni. A társadalombiztosítás átalakítása, a reorganizáció szabályozásának előkészítése, a körbetartozások megszüntetése a többi közt mind olyan kérdés, amelyekben határozott álláspontunk van. Ezekben a témákban támaszkodhatunk az elmúlt hét-nyolc évben általam is képviselt álláspontokra. Természetesen e mellett a politika mellett számunkra fontos a hagyományok őrzése, a nemzeti értékek képviselete, az egyházakhoz és a határon túliakhoz való viszony, ami az utóbbi húsz évben egyébként a baloldalt meghatározó szocialista párt számára sohasem volt egyértelmű. A kormányzó pártok figyelmébe szeretném ajánlani a sajnálatos kolontári tragédia kapcsán, amit már először 2007-ben vetettem fel, hogy felül kellene vizsgálni a privatizációs szerződéseket. Meg kell nézni azt a mintegy 1700 szerződést, amelyeket a magánosítások során kötöttek, hogy az állami tulajdont vásárló magánszemélyek és társaságok betartották-e, betartják-e vállalásaikat. Gondolok itt a bérekre, vagy hogy annyi munkahelyet tartanak-e fenn, amennyit vállaltak, betartják-e a környezetvédelmi követelményeket, a befizetési kötelmeiknek eleget tesznek-e. Nemcsak kritikákat kell megfogalmazni, hanem a közjó érdekében cselekedni is kell. Ez most a társadalmi alternatíva kidolgozása és felmutatása, továbbá az építkezés időszaka lesz a Szociális Unió számára.
– Korábban más pártokban politizáló személyekre is számíthatnak?
– Számomra a legfontosabb az a program, amit meghirdettünk, és annak a vonzereje. Ehhez képest a következő szempontnak tartom azt, hogy kik fémjelzik a Szociális Uniót. Mindenki fontos, és a legfontosabbak, akiket megszólítani kívánunk. Az alapítók – Kerényi György elnökletével – létrehozták az úgynevezett őrzők tanácsát, akiknek pontosan az a feladatuk, hogy azt a szellemiséget, amit mi felvállaltunk, mindvégig képviseljük.
– Van olyan személy, akiket ismer a közvélemény?
– Az egyik elnökhelyettesünk Szabó Lajos Mátyás, a hajdani reformkörök budapesti vezetője, a másik a 2004-ben Gazsó Ferenc tiszteletbeli elnökségével alakult társadalompolitikai tagozat volt alapító elnöke Gráner Gyula. Elnökségi tagjaink Szegedről, Szombathelyről, Szabolcs megyéből, Nógrádból, Pest megyéből, Fejérből, Budapestről, mind-mind a saját térségükben köztiszteletnek örvendő politikusok. Rengeteg jelentkezőnk van, akik aktivitásukkal is mellénk vagy sorainkba kívánnak állni.
– Egy új párt felépítéséhez, az infrastruktúra, vidéki pártszervezetek kialakításához komoly anyagi hátországra van szükség. Mennyire megoldott a szervezet finanszírozása?
– Vannak olyan vállalkozó cégek, akik adományaikkal segítik a tevékenységünket. Csak tiszta, átlátható támogatást várunk és fogadunk el.
– Beszélhetünk olyanról, hogy a Szociális Unió gazdasági holdudvara?
– Ez még kialakulóban van. Mindenesetre van társadalmi kereslet az iránt, amit mi képviselünk. Ez az országgyűlési és az önkormányzati választások eredményeiből is érzékelhető, a távol maradók nagy száma is ezt mutatja.
– Vajon elég lesz a politikai küzdőtéren való életben maradáshoz az ön személyes népszerűsége? Az elmúlt években ön hiába volt az egyik legnépszerűbb hazai politikus, a pécsi időközi választáson és az országgyűlési választáson is súlyos vereséget szenvedett.
– Az idő eldönti. Van, aki azt mondja, hogy politikai öngyilkosságot követtem el, és megélhetési politikussá váltam. Mindenki már azelőtt temeti ezt a dolgot, mielőtt megszületett volna. Még meg sem mutattuk magunkat, már minősítenek minket. Mi, akik ezt létrehoztuk, hiszünk abban, amit csinálunk. Hiszünk abban, hogy a politikai palettán szükség van egy új társadalmi alternatívát kínáló pólusra, egy korszerű, XXI. századi baloldali – de nemcsak őket megszólító – politikai erőre. Ez együtt tudja az ökoszociális piacgazdaság felmutatásával a nemzeti és európai értékeket vallani. Ha én 2014-ig csendesen ülök az MSZP frakciójában, szerintem akkor váltam volna valódi megélhetési politikussá, hiszen mindenféle aktivitás nélkül adom meg magam a sorsomnak. A Szociális Unió egy lehetőség. Majd meglátjuk két-három év múlva, mit tud ez a csapat, mit tudnak azok a közösségek, akik nemcsak városokban, hanem a vidék Magyarországán is megjelennek.
origo.hu
A Volánbusz fizetési listáján is rajta volt Magyar Péter testvére
