Működik a keltető

Bár vaksorsolással rendelték egymáshoz a férfi vízilabda Magyar Kupa negyeddöntőjének párjait, az eredmény alapján akár „félvaknak” is mondhattuk volna e sorsolást; a tavaszi rájátszás felsőházának négy csapata ugyanis elkerülte egymást, így mind a négynek esélye nyílt a továbbjutásra. Három élt is vele: a Ferencváros és az Eger könnyebben, a Szeged nehezebben. Az utóbbi évek hazai egyeduralkodója, a bajnoki címet és a kupát is védő Vasas viszont sehogy. A piros-kékek szombaton a Komjádi uszodában még 5-5-re mentek a Honvéddal, vasárnap a Kőér utcában azonban 11-10-re kikaptak, és kiestek.
A magyar élklubnak tavasszal az Euroligában kellene a négybe kerülésért küzdenie, nem ősszel az MK-ban, bár a kettő nem zárja ki egymást, hisz ez esetben sokat számít az időtényező. A gárdát nyáron mind a négy olimpiai bajnoka elhagyta, érkezett viszont öt ötkarikás arany – hármat Kiss Gergely, kettőt Steinmetz Barna „hozott magával” –, valamint egy világ- és friss Európa-bajnok, a horvát Miho Boskovic. Ő és Kiss kettesben nyolc gólt vállaltak a vasárnapi tízből, ám a vízilabda elsősorban csapatjáték, és ez még csak elvétve látszott a formálódó alakulaton. Földi László edzőnek felvetettük, vajon elégséges magyarázat-e az átalakult keret és a zilált idénykezdet, vagy a Vasasnak minden körülmények közepette illett volna legyűrnie a Honvédot, mire ő így felelt: „Mindkét állítás igaz. A védekezésünk miatt veszítettünk, hátul súlyos hibákat követtünk el, felesleges emberhátrányokkal sújtottuk magunkat. Elöl pedig egyénieskedtünk, de ez éppen abból fakad, hogy tényleg össze kell még csiszolódnunk. Amikor elkezdtünk csapatként játszani, mindjárt kiderült, hogy jobbak vagyunk, de előtte három-, négygólos hátrányba kerültünk.”
Mert a Honvéd tényleg csapatként játszott, egészen 11-7-ig. Sőt ekkor is testületileg riadt meg a már-már erőn felüli lehetőségtől, és innentől inkább a túlélés volt a célja. Igaz, pár hónapja már-már holt hírét keltették a szakosztálynak, de új névadó szponzor lépett be. A kulcsjátékosok, Gergely István és Szivós Márton maradtak, a zágrábi Eb-n észrevétlen center, Hárai Balázs remekel, a „fő állásban” bekk Gór-Nagy sem üldögél a kaptafánál, Mátyás és Tóth Márton stílusban és életkorban is fontos összekötő kapocs, ráadásul – Vad Lajos tréner kifejezésével élve – a „Honvéd-keltetőből” is jönnek fel a tehetségek. És egyik testrészükön sem látszik a tojáshéj. Bátori már a válogatott keretbe is bekerült, Salamon vasárnap két gólt vágott, Jansik gólok nélkül is roppant hasznos volt, kettejük mellett Hangody és Angyal alkotta a komplett Honvéd-kispadot. Sydney olimpiai bajnoka, a még aktív Székely Bulcsú már a puszta jelenlétével tartást adhat nekik, akár a partról is. Nem véletlen, hogy ő is tagja volt annak a hasonló összetételű és szellemiségű Ferencvárosnak, amellyel Vad Lajos éppen tíz esztendeje nyert bravúrbajnokságot. Ha hasonló merészségre az idén még korai is számítani, azért Vad amondó: „Hároméves koncepciónk kezd beérni, de tényleg csak kezd. Ezért a mi helyzetünkben még szenzációnak számít ez a továbbjutás. Mint mondtam a fiúknak, belül már tudjuk, hogy jók vagyunk, most kifelé is megmutattuk. A Vasas kiverésével átléptük azt a vonalat, amely alatt az aranyos kis csapatok helyezkednek el, és szeretnénk is ezen a szinten felül maradni.”
Erre az MK november 20–21-i négyes fináléja kínál újabb alkalmat, illetve ezt megelőzően, már a hét végén a LEN-kupa második selejtezője. Ahol a Marseille, a Terrassa és a német SSV Esslingen a három vetélytárs; egyik sem nagy csapat, de a francia és a spanyol nem is olyan kicsi, és bizonyára nem is aranyos.