Príma lesz, Madár?

December 3-án rendezik meg a Prima Primissima Díj gáláját, ekkor derül ki, hogy a tíz kategória három képviselője közül ebben az évben ki válik valóban a legjobbá, azaz primissimává. A sport az első három kiírásban nem kapott helyet, azóta Kemény Dénes, Egerszegi Krisztina, az MKB Veszprém, tavaly pedig Grosics Gyula vitte el a pálmát. Idén Monspart Sarolta, Buzánszky Jenő és Erdei Zsolt közül választhatnak a döntéshozók.
Mondani sem kell, mind a hárman megérdemelnék az elismerést, nemcsak sportbéli tetteik, hanem társadalmi szerepvállalásaik kapcsán is. Közülük Erdei a kakukktojás abból a szempontból, hogy még aktív pályafutását sem zárta le, sőt éppen most hoszszabbította meg legalább három amerikai bokszmeccs erejéig. A már lebegtetett információt hétfőn este az ESPN csatorna kürtölte világgá, s tette ezzel hivatalossá, ezután jelenhetett meg a mi hasábjainkon is. A szerződés jelentőségét nem árt tisztázni, persze előbb Madárnak kellett eldöntenie, hogy a már teherré vált Universum-kontraktus tavaly nyári lejárta után mit akar magával kezdeni. Ha befejezi, senki se vethetett volna rá egy követ sem, amatőrben világ- és kétszeres Európa-bajnokként, olimpiai bronzérmesként, majd a legjobb magyar hivatásos ökölvívóként két súlycsoportban vb-címet szerezve, veretlenül, 36 évesen azért le lehet tenni a kesztyűt.
Ám ő inkább visszahúzta. S nem azért, hogy megélhetési bokszolóként veresse a fejét még egy ideig a jó mérlegű áldozat szerepében, hanem mert – igazi idealistaként – meg akarja hódítani Amerikát. Profi- pályafutása hajnalán kétszer már szerepelt a tengerentúlon, de német klubja menedzselési taktikája nem kedvezett az ottani áttörésnek. Igaz, a jelenlegi helyzet sem, Erdeinek momentán semmi sincs a tarsolyában, bő öt évig őrzött félnehézsúlyú WBO-övét az Universum „vette el” tőle, s adta oda a germán kedvencnek, Jürgen Brähmernek, cirkálósúlyú WBC-címéről pedig maga vált meg, mondván, nem tervez tovább ebben a kategóriában.
Noha Amerikában nem igazán ismerik, eredménysora viszont túlságosan tiszteletet parancsoló ahhoz, hogy verhetőnek tűnjön egy feltörekvő titán számára, klasszisunk hosszas tárgyalásokat követően mégis belevágott a kalandba. A gyors pénzszerzés sem motiválhatta, hiszen előbb bizonyítania kell azon a piacon is. November 20-án – egy évvel legutóbbi meccse után – éppen ez a cél a kenyai Samson Onyango ellen az Atlantic City-i Boardwalk Hallban. A fő kérdés az, mi következik e nyolcmenetes felhozó- meccs után (amelynek a végeredménye reményeink szerint nem kérdéses). Lou DiBella tényleg neves promóter, hátha „megakaszt” valami nagy nevet a veteránok – Roy Jones Jr., Bernard Hopkins, Glen Johnson – vagy a regnáló világbajnokok – Tavoris Cloud, Jean Pascal, Bejbut Sumenov – közül.
Ha nem, a távoli túrának hamar vége. Ha igen, Erdei bizonyíthatja, hogy arrafelé is príma. Vagy akár primissima, függetlenül a december 3-i hazai díjátadástól.