Már csak 160 méter távolság választotta el tegnap a chilei San José arany- és rézbányájában rekedt harminchárom bányászt a mentő alagutat készítő egyik nagy teljesítményű fúrótól. A berendezést működtető mentőcsapat vezetője, Pedro Buttazzoni a BBC-nek azt mondta: most már három-négy nap alatt eljutnak a hétszáz méteres mélységben augusztus
5-e óta megmentőikre váró emberekhez, s ha minden jól megy, nincs akadálya, hogy a hét végén egyenként felhozzák őket a haditengerészet gyártóüzemében készített kabinban. A mérnök azonban hozzátette: a bányászok gyors szabadulása azon múlik, ki kell-e bélelni fémmel a mentőjáratot, vagy anélkül is elkerülhető az omlásveszély. Erről egyelőre nem döntöttek.
A hír hallatán Sebastian Pinera chilei elnök kifejezte reményét, hogy október 15-e előtt – amikor Európába utazik – tanúja lehet a bányászok kimentésének. A munkálatokat irányító és azokat minden részletében átlátó Andre Sougarret azonban nem ennyire optimista, szerinte valószínűbb, hogy csak később fejeződhet be a mentés.
A bánya rabjait mindenesetre fellelkesítette a közeli szabadulás reménye. Azon a szűk járaton, ahol lebocsátják hozzájuk a napi ellátmányt, sorra küldik a felszínre a hosszú fogságra emlékeztető tárgyakat, többek között azokat a kapszulákat, amelyekben az élelmet kapják.
A felszínen a hozzátartozók már szeretteik viszontlátására készülnek, s megkezdték az örömünnep szervezését, a közeli Copiapó városában viszont felvonult több mint kétszáz tiltakozó bányász, mivel az omlás óta egyikük sem kapott fizetést. A bánya tulajdonosát a baleset a csőd szélére sodorta. A demonstrálók azt skandálták: „Többen vagyunk harmincháromnál.”
origo.hu
Nem szórakozásból katapultált a pilóta – a szolnoki rendezvény nézői halálra rémültek
