Mi történt, árpa nőtt a szeme fölé? – tettük fel a kezdő és egyben költői kérdést a nyilvánvalóan szerény hámsérülést szenvedett Erdei Zsoltnak, aki válaszként egy jobb horgot imitált, de aztán szerencsére szóban folytatta:
– Dehogy, edzésben vagyok, s mint a szememen látszik, kesztyűzöm is… Készülnöm kell, hiszen már csak egy hónap van hátra a novemberi mérkőzésemig. Egy éve bokszoltam legutóbb, berozsdásodtak az ízületeim, bár folyamatosan formában tartottam magamat, 91 kilóról indultam lefelé, s a legutóbbi tréning után már csak 81 és fél voltam. Persze így egészen más a munka, amikor látom magam előtt a következő lépést, meccset.
– Nyilván nem a 20-6-os mérlegű kenyai rivális, Samson Onyango a végső cél.
– Magas, nyeklő-nyakló bunyós, mindenhonnan üt, s jó a KO-kvótája. Nem szabad lebecsülni, de azért más szint, mint én. Ez felhozó mérkőzés lesz, amivel be kell törnöm az amerikai piacra, hogy az ottaniak azt mondják utána: húha! A távolabbi kilátások csak ezután tervezhetők, tavasz táján jöhet az egy fokkal nehezebb feladat.
– Nem fél, hogy a tengerentúli élmezőny túl erős, s kudarcot vall?
– Hosszú tárgyalási folyamaton vagyunk túl, volt időm mindent átgondolni. Ha félnék, nem mentem volna elé az egésznek, nem kerestem volna a bajt. Bár úgy vélem, nem nekem lesz bajom.
– Harminchat évesen, zajos sikerekkel a háta mögött miért nem vonult inkább vissza, minthogy nekivágjon a bizonytalannak?
– Mert szenvedélyes bokszoló vagyok, szeretek harcolni. Európában már jól ment, így jöhet a következő lépés, Amerika meghódítása. Úgy érzem, sok mindenre képes vagyok, valami szunnyad még bennem. Tudom, hogy rendkívüli bokszolók a kintiek, de szerintem kicsit fel vannak fújva. Igazam van, vagy sem? Most kiderülhet. Az biztos, hogy nyugodtabb életet élhetnék, ha abbahagyom a bunyót, de vágyom arra az élményre, amikor megint a szorítóba szólítanak, és az egekbe száll bennem az adrenalin. Ezen a szinten a sikerek már apróságokon múlnak, s remélem, ezek az én oldalamra állnak. A célom tehát nem lehet más, mint hogy Amerikában is bajnok legyek, és veretlenül vonuljak vissza.
– Ez mind szép, de mit szóltak a döntéséhez a családtagjai?
– Nem kitörő örömmel, de teljes megértéssel fogadták, látták, hogy nem tudom és nem akarom még abbahagyni a bokszot. A mostani meccsemre még nem viszem magammal őket, hiszen csak három hétre utazom ki a felkészülés végére.
– S kivel készült, készül fel?
– Eddig idősebb Balzsay Károly segített a KSI-ben, biztosított kesztyűpartnereket, a fél szeme mindig rajtam volt. Az még nem eldöntött, ki ül majd egy hónap múlva a ringsarkomban, korábbi mesterem, Fritz Sdunek családi okok miatt most biztosan nem, ám azt ígérte, utána már a rendelkezésemre áll. Bár a bőrömből nem tudok kibújni, a stílusomon mindenképpen kell majd „amerikásítani”, több kockázatot vállalni, ami komoly feladat, de DiBella stábja segít ebben.
– S mikor jön a nagy pénz?
– Ha csak a pénzért csinálnám, már abbahagytam volna. Ezúttal ez másodlagos, első helyen a boksz, a kihívás áll.
origo.hu
Óvodáskorú unokahúgát molesztálta egy férfi
