Viszonylagos nyugalom

Csecsenföld Ramzan Kadirov nevével fémjelzett stabilizálása első pillantásra mindenképpen sikeres. Nemcsak a nagyvárosok újultak meg szembeszökően, de a fiatal Moszkvához lojális elnök kemény kézzel tart rendet a társadalmi és politikai életben is. Kiszorította a szélsőségesek többségét, így Csecsenföldön viszonylagos nyugalom honol. Nagyon is értékelhető ez a stabilitás a szomszédos köztársaságokban növekvő káosz és erőszak fényében. Az iszlám szélsőségességet ugyan táplálja a végletes szegénység, a klánok közötti harcok, a korrupció és a rendvédelmi szervek kemény fellépése, az egyébként megosztott szeparatista harcosok száma azonban maximum másfél ezerre tehető. Ha azonban a színfalak mögé tekintünk, akkor látszik, hogy valódi megoldás helyett Kadirov is inkább csak kiszorította, illetve erővel elfojtja a szélsőségeseket. Az Észak-Kaukázus egészét tekintve a helyzet továbbra is robbanásveszélyes.
A kétségkívül látványos eredmények ellenére magán Csecsenföldön belül is sokan törékenynek ítélik a stabilitást, amely túlságosan is az elnök személyére és keménységére alapul. Mások még tovább menve felteszik a kérdést, hogy a Moszkvának jelenleg megfelelő helyzet miként változik, ha Kadirov elég erősnek érzi már magát ahhoz, hogy szembeforduljon a föderális központtal. Ezzel szemben a csecsen klánok moszkvai erősödését látva némely elemző már nem a potenciális elszakadást látja igazi veszélynek, hanem azt, ha Kadirov ellenkező irányba indulva éppen a fővárosban akarja megvetni a lábát.