Csirkehús bélsárral

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (Mgszh) csupán 850 ezer forintra büntette meg a brit Tesco hazai koszlott leágazását, mert dunaújvárosi áruháza béldarabokkal és bélsárral szennyezett csirkehúst árult. Gombos Zoltán, a büntetést kiszabó Fejér megyei élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgató azt mondta, hogy az általuk fellelt háromszáz kilogrammnyi termék láthatóan olyannyira undorító volt, hogy nem volt szükség laboratóriumi vizsgálatokra sem. A Tescónak nemhogy a pultokra való kihelyezéskor, de már az áru átvételekor észlelnie kellett a helyzetet. Ám az áruház nemhogy azonmód visszavonta volna a csirkehúst és magától eljárást kezdeményezett volna a kisvárdai székhelyű Master Good nevű gyártóval szemben, hanem, akciós kedvezményt adva, ezzel a mocsokkal kényeztette vásárlóit addig, amíg egyikük értesítette a hatóságot. A történetnek az lett a vége, hogy a büntetés nevetséges mértékének az áruházlánc úgy megörült, mint majom a farkának, s vita nélkül, helyben kifizette az eljárási költséggel együtt 900 ezer forintra rúgó összeget, annak jelentős részét áthárítva az északkelet-magyarországi cégre.
Az eset ismertetése után a Tesco kommunikációs igazgatója, Iglódi-Csató Judit tegnap közleményt adott ki, amihez egy butuska „háttér-információt” is fűzött. Ezt: „A Tesco úgy értesült, hogy a Magyar Nemzet deklaráltan, tendenciózusan és inkorrekt szándékkal az általa feltételezett külföldi gyártót és a nemzetközi tulajdonú áruházláncot kívánta rossz színben feltüntetni, sőt a hatóság eljárását is megkérdőjelezni. Amint azonban kiderült, hogy az elsődlegesen felelőssé tehető gyártó magyar vállalat és hazai termékről van szó, az állítások kizárólag az áruházlánc rossz színben való feltüntetésére korlátozódtak. A lap a gyártó felelősségét soha nem vetette fel és/vagy soha nem vizsgálta.”
A történetnek több tanulsága van. Kezdjük az elején! Egyfelől, mint ahogyan Nagy-Britanniában vagy a világon bárhol másutt, Magyarországon is jobban kedvelik a hazai vállalkozásokat a külföldieknél. Többek között azon ésszerű oknál fogva, hogy e cégek nem viszik el profitjukat külföldre, hanem helyben hasznosítják-költik el azt. Mindennek óriási jelentősége van Magyarországon, ahol a stratégiai üzletágakat is beleértve már szinte minden külföldi kézbe került. Másfelől azonban ez nem jelenti annak eltűrését, hogy a fogyasztókat átverik vagy megkárosítják. S ez igaz akkor is, ha magyar cégről van szó, és akkor is, ha nem, amelyben lapunk mindig is következetes volt. Így természetesen súlyosan elmarasztalandónak ítéljük a gyártó magatartását, amelynek honlapját megtekintve az az érzése az olvasónak, mintha tisztességes hazai cégről lenne szó.
A mostani esetben azonban leginkább az üdvözlendő, hogy a hatóság végre felelősségre vonta és megbüntette a kereskedőt, amely az elmúlt években nem igazán volt gyakorlat. Az élelmiszerbotrányokban rendre főszerepet vállaló brit vállalatóriásra kimért 900 ezer forintos büntetés viszont inkább visszafelé sül el, hiszen azt mutatja, hogy Magyarországon a Tesco tényleg azt csinál, amit akar. Ezt a mocskot csak azért vonta vissza, mert botrány lett belőle, különben rásózta volna az egészet a vásárlókra.
Az államot képviselő Mgszh tehát az elmúlt évekhez hasonlóan megint nagyot hibázott, pedig ha mérlegeli a körülményeket, akkor jogszerűen szabhatott volna ki elrettentő mértékű büntetést, akár egymilliárd forintot is Gombos szerint. Mégsem tette. Sőt, a Süth Miklós korábbi főállatorvos tehetetlenkedése alatt álló időszakhoz képest még vissza is lépett. 2006-ban ugyanis higiénés előírások megszegése miatt – még ha ugyan csak pár millió forint büntetés mellett is, de – a budaörsi Cora áruház három részlegét is bezárták. Ami azért valami, még ha valójában édeskevés.