Szombathelyen egyszer már csütörtököt mondott férfi kézilabda-válogatottunk. Tavaly júniusban történt, ugyancsak Eb-selejtezőn, de akkor más alapállásból indultunk; szemernyi kételye sem volt senkinek, hogy fiaink egy levegővel bekapják a szlovákokat. Tegnap, a bosnyákok elleni Eb-kvalifikációs meccs előtt viszont a vendégek feltételezett ereje és a magyarok ismert gondjai, sérülései miatt nyoma sem látszott elbizakodottságnak, Mocsai Lajos szövetségi kapitány is önironikusan jegyezte meg: „Nagyon jól vagyunk. Mármint azok, akik még vagyunk.”
A csurig telt Aréna Savaria azért mindent tükrözött, csak kishitűséget nem, onnantól kezdtünk mégis kétkedni, hogy gyors indításaink rendre gyors labdavesztésekbe torkolltak. Tíz perc elteltével egy, tizenöt múltán két hazai gólt regisztráltunk, még szerencse – pontosabban tudás –, hogy Ilyés, Mocsai és Lékai kintről is betalált, így szünetre 10-9-re sikerült átvenni a vezetést. Harminc perc során nyilvánvalóvá vált, nem csak afféle balkáni handabandázás, a bosnyákok komolyan gondolják, hogy győzhetnek. De a magyarok még inkább. Hiába remekelt a mezőny egyetlen barcelonai játékosa, Sarics kapus a túloldalon, Fazekas Nándor őt is felülmúlta, 13-13-nál megállt és megroppant a rivális. A délszlávok tényleg képtelenek bármit is közepesen csinálni, a magukat az önkívület határáig hajszoló házigazdák előbb 18-13-ig robogtak, majd mivel már a kontrák is bejöttek, meg sem álltak a 26-17-es végkifejletig.
Ez már klassziskülönbség, amit Mocsai Lajos így árnyalt: „Ez csak a mai meccs eredménye, és azért alakulhatott így, mert játékosaink védekezésben és támadásban is eksztázisban küzdöttek. Pedig az ellenfél edzője azt nyilatkozta, morális problémákkal küszködünk, ám aki ilyet mond, az nem tudja, hogyan dolgozunk, nem ismer minket.”
Sőt, az első félidőhöz képest a másodikban mi sem ismertünk magunkra. Emellett hisszük, hogy ez az igazi arcunk.
origo.hu
Orbán Viktor: A migráció miatt széteshet a schengeni térség
