Fiala és a tisztázott harcmodor

Mintegy 120 helyi rádió tizenkét éves műsor-szolgáltatási szerződése jár le a jövő év elejétől, és a kormányváltás, majd a nyomában járó médiairányítási rendszer átszervezése miatt a pályázatok kiírása jelentős késésben van. A kereskedelmi adók jövő évi üzleti szerződéseinek nem tesz jót a bizonytalanság, amúgy sem erős a reklámpiacuk. Amennyiben a Rádió Q is szerepel a lejáró frekvenciák listáján, érthető Fiala János minapi mondata: ha az országos média odafigyelne rá, mi zajlik a KeljFelJancsi!-ban, nem lenne bizonytalan az adó jövője. Kétségtelen, hogy e kis körzeti kereskedelmi rádió reggeli sávjában Fiala olyat produkál, amit országos adók nem képesek utána csinálni: a politikai élet nagyágyúi a törzsvendégei.
Vajon miért gondolja Mesterházy Attila, Navracsics Tibor és újabban Lázár János, hogy rendszeresen beszélgetnie kell Fialával? Mi az oka, hogy e rendkívül elfoglalt emberek hetente fél órát áldoznak a Rádió Q hallgatóira? Navracsics és Mesterházy már a választások előtt is vendég volt, amit a kampány még magyarázott, de Lázár megjelenése nem magyarázható pusztán udvariassággal, vagy azzal a sugallni vágyott képpel, hogy lám, a hatalom nem alakítja az embert. Mindehhez a KeljFelJancsi! hallgatóságának többsége nem is rokonszenvezik a jelenlegi kormánnyal, és Fiala sem az a par excellence jobbközép.
Mégis található magyarázat ezekre a különös liezonokra. Több is. Bizonyosak lehetnek e kormánypárti politikusok abban, hogy Fiala korrekt. Ez nem jelenti, hogy végtelenített kérdései az interjúalany kedvére lennének, de soha nem üt öv alá. A magyar jobboldal politikusainak e jelenségből bő tapasztalatai vannak a balliberális médiában, pofozógép elé állni pedig nem okos és nem is kellemes. A KeljFelJancsi! és Fiala viszont biztonságos terep, mert tisztázottak a harcmodorok, és a magyar jobboldal politikusainak szükségük van ilyen gyakorlóbázisra. Egymással egyetértő emberek között nincs mód az érvek csiszolására, nekik viszont naponta el kell indulniuk a csatába. Mesterházyval a műsorvezető mindig engedékenyebb, a kampány előtt még érthető módon, azóta meg már miért ne.
Mindez, amiről eddig szó esett, egy kis fővárosi kereskedelmi rádióban zajlik hétköznap reggelenként, aminek műsorát azért keresik a hallgatók, mert kiszámíthatatlan, viszont folyton benne van a lehetőség, hogy valami történni fog. Van, hogy Fiala csak kiabál velük (újabban azért egyre ritkábban), van viszont, hogy olyan információt kapnak, amihez más rádióban nem lenne szerencséjük, Ezért a KeljFelJancsi! egyszer dögunalmas, máskor kikapcsolhatatlan. Mindezzel csak meg szeretnénk erősíteni azt az immár sokszor leírt állításunkat, hogy a rádiózáshoz nem elég egy hang és egy mikrofon, hogy ez is szakma, és hogy Fiala Jánost azért nem sikerült még eltüntetni az éterből, mert ért ahhoz, amit csinál, mert minden napra készül, mert munka van abban, hogy ez a műsor úgy néz ki, mintha „csak” úgy lenne. Ideje másoknak is megtanulni.
(KeljFelJancsi! Rádió Q, 99,5.)