Hátul, vereségekre ítélve

Tegnap Franciaországban munkaszüneti nap volt – november 11., amikor 1918-ban véget ért az I. világháború, itt a fegyverszünet napja –, és számolni kellett azzal, hogy a párizsi vívó-vb-n délelőtt tíz óra után férfi tőrözőinknek sem lesz semmi dolga. Tudniillik azok a csapatok, amelyek nem jutnak be a legjobb 16-ba, helyosztót sem vívnak, és a világranglistán 18. magyar együttes (Berjozkin Anton, Bíró Péter, Gátai Róbert, Szabados Gábor) reggel a három hellyel előtte rangsorolt dél-afrikaival találkozott. Bíró rögtön ki is kapott 5-2-re, de miután Gátai 5-5-re hozta az asszóját, Berjozkin 8-1-re megnyerte a magáét, és ettől kezdve csak magyar győzelmek sorjáztak, ami 45-24-es végeredményhez vezetett. A nyolcaddöntőben a 2. kiemelt kínaiak ellen már nem volt esély (25-45), s pechünkre a folytatásban az alsó ágon is erős gárdát sikerült kifogni, az Egyesült Államokat. Az egyéni verseny egyik bronzérmesével és 5. helyezettjével felálló tengerentúliak – a mieink közül csupán Bíró volt a 32-ben – 45-30-ra nyerték meg az összecsapást, így maradt a 13. hely megszerzésének lehetősége. Amiből végül 14. lett, Egyiptomot 45-44-re legyőzték Berjozkinék, Izraeltől viszont 45-40-re kikaptak.
„A dél-afrikaiak ugyan előttünk álltak a rangsorban, de nem jobbak nálunk, csak éppen ők sokkal több Világkupa-versenyre tudnak elutazni, ahol aztán már a részvétellel is ranglistás pontot szereznek. Többek között mi a szerény anyagi lehetőségeink miatt is vagyunk hátul, s így vereségekre ítélve. A dél-afrikaiakon és az egyiptomiakon persze illett túljutnunk, s a végén talán az izraelieket is legyőzhettük volna, de a jól menedzselt amerikaiak erősebbek nálunk, a kínaiakról nem is beszélve. S ha mi nem tudunk elutazni versenyekre, akkor soha nem lesz esélyünk a felzárkózásra” – tárta szét a kezeit Solti Antal megbízott szövetségi kapitány, aki elárulta, hogy még szerdán, a női csapatverseny alatt a – később ezüstérmes – lengyelektől elszenvedett vereség után első felindulásában szűk körben bejelentette a lemondását, de később visszakozott. „Abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy nincs értelme a munkámnak, a célkitűzést sem teljesítettük, mert a tőrszakág ígért egy érmet, ami nem lett meg, így tulajdonképpen megbuktam. Valójában azonban nem is lenne miről lemondanom, hiszen csak megbízott kapitány vagyok… A lányok amúgy az alsó ágon nagy szívvel küzdve megszerezték a kilencedik helyet, s ezt is látva, meg a rengeteg meglepetést, azt mondom, érdemes tovább folytatni velük a munkát, és harcolni értük” – nyilatkozta a szakvezető.
Az Európa-bajnok, ám most Párizsban gyengén vívó Varga Gabriella ellenben váltásra szánta el magát. Edzőjének, a volt szövetségi kapitány Bernát Zoltánnak megköszönte a munkát, és a jövőben Szelei Istvánnal kíván együtt dolgozni, akinek jelentős érdemei vannak abban, hogy kijutott az athéni és a pekingi olimpiára is. S kell-e mondani, Londonban is ott szeretne lenni.