Kemény Simon önfeláldozása
A magyar táborban azonban tudtak erről a tervről. Ekkor lépett a történelem színpadára Kemény Simon (más források szerint Kamonyai Simon), aki önként vállalta a rendkívüli kockázatot. Felajánlotta Hunyadinak, hogy páncélt cserélnek: míg a törökök őt hiszik a fővezérnek, addig a valódi hadvezér szabadon irányíthatja a csatát.
Hunyadi elfogadta a tervet. Kemény Simont egy jól látható helyre állították, mintegy „csaliként”, körülötte a legjobb, mintegy ötszáz vitézzel. Hunyadi maga eközben a nehézlovasság élére állt, készen arra, hogy a döntő pillanatban csapást mérjen.
A hadicsel működött. A Szeben közelében zajló ütközetben a törökök szinte teljes erejükkel Kemény Simon csapatára összpontosítottak. Ahogy Bánlaky József írta:„Mindjárt a harc kezdetén feltűnt, hogy a török csapat java része [...] a Kemény által vezetett csoport felé tülekedik [...] félreérthetetlen jeléül annak, hogy [...] csupán a vélt fővezér elfogására törekszik.” Nemcsak elfogni akarták – a hatalmas jutalom reményében megölni is. Kemény Simon és emberei azonban hősiesen kitartottak. A végsőkig harcoltak, még akkor is, amikor a túlerő már szinte összeroppantotta őket.

Eközben Hunyadi végrehajtotta a döntő manővert: nehézlovasságával oldalba támadta a török sereget. A roham elsöprő erejű volt, és végül a törökök vereségéhez vezetett. A hadicsel tehát bevált – de súlyos áron. Kemény Simon elesett a csatában. Áldozata azonban nem volt hiábavaló: önfeláldozása lehetővé tette, hogy Hunyadi irányítsa a csatát, és végül megsemmisítő vereséget mérjen az ellenségre.
A török sereg szinte teljesen megsemmisült, Mezid bég és fia pedig menekülés közben estek el, a felkelt jobbágyok keze által. Hunyadi az elesett mintegy 3000 katonának emléket állított, és a zsákmányból kolostort alapított.
A második hadjárat: a Jalomica menti csata
A vereség hírére II. Murád megtorló hadjáratot indított. A ruméliai beglerbég, Sehábeddin 40–50 ezres sereggel támadt Havasalföld és Erdély felé.Hunyadi körülbelül 15 ezer fős sereggel vette fel a harcot a Jalomica folyó felső szakaszánál. Bár létszámban alulmaradt, hadereje korszerűbb és szervezettebb volt: erős, fegyelmezett nehézlovasság, képzett gyalogság, huszita mintájú harci szekerek (korai tüzérségi támogatással).
A csata elején a magyar nehézlovasság támadása még nem hozott áttörést, és a török szpáhik oldalról próbálták bekeríteni a sereget. A harc több órán át tartott.
A döntő fordulatot Hunyadi taktikája hozta: a harci szekereket a török jobbszárny mögé küldte, majd főerejével ott indított támadást. A török jobbszárny megingott, majd visszavonult, ezt követte a balszárny és végül a janicsárok is. A csata teljes magyar győzelemmel végződött. A törökök súlyos veszteségeket szenvedtek: több vezetőjük elesett, 200 zászlót és 5000 foglyot veszítettek.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!