Kármentés

Kalapács alá került az a vízibivalybőr táska, amelyet 2004-ben még Draskovics Tibor készíttetett, hogy évente egyszer látványosan végigvihesse a jövő évi költségvetés tervezetét a József nádor tér és a Parlament közötti, cirka ötszáz méteres útvonalon. A táska – amelyben a Biztonság, az Új egyensúly és végül a Felelősség költségvetését hozták-vitték – a fennmaradó 364 napban egyébként a minisztérium folyosóján pihent egy szép vitrinben. A licit lapzártánkkor már egymillió forintnál tartott, ennyit tehát már biztosan le lehet vonni a táska elkészülte óta okozott ezermilliárd forintos nagyságrendű kárból, adóssághegyből, gigahitelből és az idei ötszázmilliárd forintos költségvetési lyukból.
A másik jó hír, hogy a szombaton beterjesztett jövő évi költségvetés – amely mind hazai, mind nemzetközi szinten kedvező fogadtatásra lelt – aktivizálta az eddig tetszhalottnak hitt Szakszervezetek Együttműködési Fórumát, amely korábban elfelejtett hasonló csatasorba állni például a vizitdíj, a kórházi napidíj, a drasztikus megszorítások vagy éppen a privatizációs visszaélések ellen. Varga László, a hirtelen feléledt érdekképviselet felháborodott vezetője nem szállt síkra az önkormányzatokat érintő százmilliárdos tavalyi elvonás miatt sem, legalábbis hiába kerestük őt a települések alkalmazottainak múlt őszi tüntetésén a Kossuth téren. Pedig elvileg ő lenne az, aki az országos bérpolitikáért felelne, de hát testvére épp akkor önkormányzati miniszter volt, így vélhetőleg a vasárnapi ebéd után békésen elrendezték a kérdést egymás között. Bár a költségvetési javaslat a fentieken túl nem büszkélkedhet hasonlóan átütő erejű eredményekkel, annyit talán mégis érdemes megjegyezni, hogy a személyijövedelemadó-bevétel közel egyharmadával lesz alacsonyabb, köszönhetően a 16 százalékos, egykulcsos adónak, a gyermekek után járó adókedvezményeknek és a béren kívüli juttatások adószintje lefaragásának. Közel felére csökkent a társasági adó a kis- és a középvállalkozások esetében, elkészült a söralátét adóbevallás, és a válságadó segítségével elkerülhetővé válik a lakosság ismételt megsarcolása. Ettől függetlenül Varga László és Szekeres Imre (MSZP) számára bőven akad muníció a büdzsé támadására: lehet követelni például a tavaly éppen a szocialisták kezdeményezésére megemelt áfa csökkentését, de lehet vagyonfelélést kiáltani az államadósság lefaragásánál. Ki emlékszik ma már, hogy melyik úr – a szocialista volt miniszter vagy a szakszervezeti érdekvédő – tiltakozott hangosabban, amikor a Bajnai-kabinet a gyermekétkeztetésen és a fogyatékkal élőkön akart spórolni?
Mindenesetre az előző nyolc év folytatólagosan elkövetett pénzügyi kihágásai, gazdaságpolitikai hibái és költségvetési trükközése miatt megcsappant nemzetközi bizalom, az óriási adósság és az IMF vigyázó tekintete miatt meglehetősen szűk mozgástérben készült a 2011-es büdzsé tervezete. A hitelesség visszaszerzése keservesen hosszú időt vesz majd igénybe. A parlament elé terjesztett jövő évi költségvetés azonban nem hagy kétséget afelől, hogy célja felkarolni a magyar vállalkozói középosztályt, amely elég erős lehet majd ahhoz, hogy eséllyel indítson fejlesztéseket, maga után húzva a kisebbeket. Őket ugyanis nem a hitelből adott dupla családi pótlékkal, hanem munkalehetőséggel lehet kihúzni a bajból, még akkor is, ha kétségtelenül ez a kevésbé tetszetős megoldás.
Jó helyen van a Vaterán az a bivalybőr táska. Látványosságok helyett végre a reális számokra kell építkezni.