Október 23-a a szabadság napja. Örömünnep. A gyásznap majd november 4-e lesz. Ennek jegyében rendezték az idei programokat, tartsuk magunkat mi is ehhez a gondolathoz. Sokunkat örömmel töltötte el az idei kitüntetettek személye; köztük rábukkantam Rohály Gábor nevére is. Ő a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta.
Ha Dosztojevszkij azt mondta, hogy az egész orosz irodalom Gogol köpenyének ujjából bújt ki, akkor azt hiszem, nem túlzó az a megállapítás, hogy az a borkultúra, amely elterjedőben van Magyarországon, Rohály Gábor köpönyegéből bújt ki. Ő meglátta, hogy mi a rossz és mi a jó. Mi az elvetendő és mi a követelendő a magyar borászatban. És hihetetlen elszántsággal hozzálátott, hogy civil létére mindent a helyére tegyen. Kezdve onnan, hogy milyen pohárból igyuk a bort, hogyan igyunk, egyáltalán: mi kerüljön a pohárba.
Létrehozta a Hét Borbírák rendjét. Ők választották meg először hazánkban az év borászát, megalakította a Borkollégiumot, melynek én is tagja lehettem. A mi bírálataink alapján jelentette meg évente a Borkalauzt, amely segítséget nyújtott az eligazodásban azoknak, akik valóban jó bort akartak inni. Hiszen, ahogy mondani szoktuk: az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz borokat igyunk. Nem sorolom tovább Rohály Gábor kezdeményezéseit. Őt időről időre maga alá gyűrte az élet, de soha nem hagyta el az optimizmusa, és végül mindig győzelmesen keveredett ki az eseményekből.
Emeljük poharunkat Rohály Gábor kitüntetése alkalmából, és ehhez szóljon Carl Otto Ehrenfried Nicolainak A windsori víg nők című operájából Falstaff bordala. Annál is inkább, mert éppen a Falstaff című nemzetközi szaklapban Gábor írásaival is küzd hazánk borainak nemzetközi elismeréséért.
A laudációt Papp Endre tegnap a Lánchíd Rádióban és Rohály Gábor nemzetközi borakadémikus Vármegye galériabeli köszöntésén olvasta fel.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
