Dömölky János első rendezése volt a film; a pályakezdő rendező nem magától választotta a zalai olajbányász témát, hanem úgy adták neki „föntről”. Salamon Pál, a film egyik forgatókönyvírója emigrálása előtt nem sokkal hoszszan, mélyrehatóan foglalkozott a zalai olajmezőkkel és az ott történtekkel, de a filmből – amelyet a valós helyszínen, a bányászok statisztálásával forgattak – nem derül ki egyértelműen, miért volt olyan fontos a hatvanas évek második felében a magyar olajtermelés kérdése. (Talán a Szovjetuniótól való függetlenséget, az ország önellátását, illetve annak reményét jelentette?)
A film sajátosan idealizált hősét, az elszánt főmérnököt, aki mindenképpen olajat akar találni, Latinovits Zoltán játssza, de a történteket igazából az apját gyászoló, sikertelen felvételije után segédmunkásként az olajvállalatnál dolgozó unokaöccse szemszögéből látjuk, akit a színészkirály rockzenész testvére, Frenreisz Károly alakít. A filmben a vállalat vezetése előbb tiltja a főmérnök kísérleteit arra, hogy olajat keressen, majd egyetlen fúrást engedélyeznek, de a fúró kőbe ütközik, eltörik, s ez vélhetően megpecsételi a hős sorsát és a társaság legalábbis egy részével közös reményeit. Az unokaöcs közben más, simulékonyabb életmintákat is megismer a munkásszállón, később megpróbál kiszállni a felnőttek világából, de a fiatalok közé és a természetbe menekülése sem konfliktusmentes, bár a film ezt a vonatkozást sem bontja ki kellőképpen. A főmérnök feleségét a szintén tragikus sorsú Domján Edit alakítja, Dégi István, Őze Lajos is viszi a hátán a filmet, amely végül a négy színészóriás miatt mégiscsak megélhetett volna a mozivásznon, ha nem marad a dobozban. Illetve egyszer valószínűleg vetítették az akkor még egyetlen magyar tévécsatornán, valamikor hajnalban, jóval a megszokott adásidő után. Hogy miért maradt dobozban film, arra sem Kelecsényi László, sem a rendező, Dömölky János nem tudja a választ.
A Mélyrétegben című alkotás – amelyet vasárnap este bemutatott az m1 – egyébként ugyanabban az esztendőben készült, amelyben másik három Latinovits-film is: a számos díjjal jutalmazott Csend és kiáltás, az Egy szerelem három éjszakája, a Fiúk a térről és a Tanulmány a nőkről. Ki gondolná a fentiek alapján, hogy Latinovits nem szeretett filmezni, a színház és a versmondás volt számára az igazi művészet.
Jövőre Latinovits születésének nyolcvanadik, halálának harmincötödik évfordulójáról emlékezünk meg. Kelecsényi László természetesen új meglepetéseket ígér.
origo.hu
Menczer Tamás: Megvédjük Magyarországot a baloldal és a diszkóliberálisok támadásaitól is
