A’ CHAMPAGNIAI BOR.
Egy Magyar Gróf különösen kedvelte a’ Champagniai bort. A’ Kúltsárja értvén a’ maga mesterségét, a’ Gróf leg savanyúbb boraiból maga készítette azt, ’s palatzkokra szedvén bőven meg fizettetett érttek magának. Észre vévén sokára a’ Gróf a’ tsalárdságot, kurholni kezdi a’ Kúltsárt. Ó Nagyságos Uram, felel ez, tsak attól függ az, hogy mint iszsza az ember! Hát a’ Nagyságos Kisaszszonyok miért hordhatják azokat a’ Bétsi tzipőket, a’ melylyeket Pesten tsinálnak?
A’ KUVIK, ÉS A’ SZARKA.
A’ Szarka mindég gúnyolta a’ Kuvikot, hogy ő tsak szomorú hírt, tsak halált jelent az emberi Nemzetnek, ő maga pedig örvendetest, mint Barátokat, vendégeket. A’ Kuvik azzal mentette magát, hogy az ő jövendőlése nem kedvetlen a’ bóldogtalan, és a’ bőlts elött. Sok vetélkedések után meg szemlélnek egy embert, ’s el határozzák magok köztt hogy ügyeket eleibe vigyék. Zsugori, az a’ híres gazdag uzsorás ki halgatja mind a’ kettőt; Közzűletek barátim, ezt itéli végre, egygyik eb, másik kutya; egygyik az embert fosztja meg a’ pénzétől, másik a’ pénzt az embertől.
A’ TELE FAZÉK.
Ne köpdöss annyit Angyalom, ládd most síkároltuk a’ szobákat, szól részeg Urához a’ felesége. Ej lelkem, felel ez, hol láttad azt, hogy az igen tele fazékból valami ki ne lotstsannnyon?
A’ RÓKA, ÉS A’ FIJA.
„Nagy dolog édes fijam, a’ lelkiisméretet meg terhelni, így tanította a’ betegen fekvő róka a’ fiját. Ládd é, én nem is alhatom már, mindég szemeim előtt lebegnek az általam meg ölettetett tsirkék’, tyúkok’ ’s lúdak’ árnyékai. Nem kínoz úgy fijam a’ nyavalya mint a’ roszsz lelkiisméret. Azt javaslom tehát, hogy mint sem ölj, inkább tűrd az éhséget a’ mint lehet.” Ezen tanátsadást nagyon szívére vévén a’ fija, tsak el bámúl, a’ mint egynehány hét múlva, fel gyógyúltt Annya’ szájába egy kövér kakast meg szemlél; ’s felindúlván ezen látásán, kezdi vétkét Annyának szemére hányni. Nem látod által a’ dólgot édes fijam, szól a’ vén rókából a’ megrögzött ravaszság, ez a’ kakas igen nagy alkalmatlanságára vólt az egész vidéknek, mivel még hajnal előtt fel lármázott mindent; továbbá a’ természet’ törvénnyét is meg szegte, mivel sok feleséget tartott; ne gondold tehát hogy vagy éhségből, vagy hogy szám’ ízének hízelkedjem, hanem tsupa bírói igazság’ szeretetéből falatozom őt’ fel.
(Bokréta, melyel Hazájának kedveskedik F. Fáy András, 1807)
origo.hu
Gálvölgyi János ravasz módon szúrt oda Orbánéknak
