Mourinho legnagyobb kudarca

Egyetlen ember van a földkerekségen, aki nem úgy látta, hogy a Barcelona megalázó vereséget mért a Real Madridra a hétfő esti spanyol labdarúgó-bajnoki rangadón, az el Clásicón. Nem más, mint José Mourinho, a fővárosiak mestere, aki maga is szeret rá célozgatni – annak idején Angliában úgy mutatkozott be, mint a Special One (különleges ember) –, mások szájából pedig kimondott megelégedettséggel hallja, ha a világ legjobb edzőjeként emlegetik. Az 5-0-s kudarc nem csupán megalázó, hanem a legsúlyosabb is a portugál tréner pályafutása során, korábban egyetlen csapatával sem szenvedett háromgólosnál nagyobb vereséget.

Büntetett az UEFA. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) két mérkőzésre eltiltotta José Mourinhót, a Real Madrid vezetőedzőjét, ám a második mérkőzésre szóló eltiltást három évre felfüggesztette. A testület 40 ezer euró büntetést is kiszabott a trénerre az egy hete lejátszott, Ajax elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen tanúsított sportszerűtlen magatartása miatt. Xabi Alonso, Sergio Ramos, Iker Casillas és Jerzy Dudek pénzbüntetést kapott, előbbi kettő 20-20 ezer, utóbbi kettő 10 és 5 ezer eurós értékben. Xabi Alonso és Ramos szándékosan állíttatta ki magát, így mindkettő automatikusan kihagyja az utolsó csoportmeccset, ám a tavaszi nyolcaddöntőben játszhatnak.

Az egyik csapat nagyon jól, a másik viszont nagyon roszszul játszott. Az egyik megérdemelte a győzelmet, a másik a vereséget. De hogy megaláztak volna? Nem. A vereséget egyszerűbben jellemezhetjük, nem voltunk elég jók. Két olyan gólt ajándékoztunk nekik, amelyek már-már nevetségesek voltak. Együtt éltem a játékkal. A szünetben próbáltam változtatni a dolgokon, s egész jól kezdtük a második félidőt, de újabb gólt kaptunk, ami után semmit sem tehettem, elvesztettük a mérkőzést. A múlt héten még egy pont előnyünk volt a Barcelonával szemben, most kettővel hátrányban vagyunk. S ahogy már többször elmondtam, amíg a Barca kiforrott csapat, addig a Madrid ettől még nagyon messze áll – így értékelte a találkozót Mourinho, majd utalt arra, hogy tavaly az Internazionaléval is kikapott a Nou Campban, mégis megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Kétségtelen, ennyivel is el lehet intézni a látottakat, ennél azonban többről volt szó. A Barcelona úgy játszadozott a Real Madriddal, mintha a sereghajtó Zaragoza lett volna az ellenfele. S nem csupán az egyik csapat győzte le a másikat, hanem Guardiola is Mourinhót. A katalánok tulajdonképpen középcsatár, illetve ék nélkül, csupán két szélsővel (Pedro és Davida Villa) álltak fel; a középpályán így létszámfölénybe kerülve egyérintővel az őrületbe kergették a fehéreket, majd nekilódultak, s vagy Messi, vagy Iniesta, netán váratlan húzásként a szervező Xavi tört be a tizenhatoson belülre. A Barca leiskolázta, sőt megalázta a Realt.
A gránátvörös-kékek mestere véletlenül sem akarta megforgatni a tőrt kollégájában, hogy ezt kimondja. Szerényen beszélt a győzelem hátteréről: „A két csapat között nincs ekkora különbség. Ma nekünk minden bejött, az ellenfelünknek viszont semmi sem sikerült. Nem reméltem ilyen sima győzelmet. Mind a két gárda kiváló, hétfőn nekünk jobban ment a játék. Ám ettől még nem hisszük azt, hogy a miénk a legjobb csapat a világon. Csupán igyekszünk jól játszani. A bajnokság ettől még nem dőlt el, szoros a verseny a két együttes között.” Guardiola ezután tágabb összefüggésbe is elhelyezte a diadalt: „A győzelem nemcsak a mi érdemünk, hanem azoké is, akik fiatalon felfedezték Xavit vagy Iniestát. Attól igazán értékes a sikerünk, hogy saját nevelésű játékosaink a csapat vezéregyéniségei. Nem találtunk fel semmi egyedit, Carles Rexach és Johan Cruyff vitték elsőként győzelemre azt a stílust a Barcelonánál, aminek mi csak a követői vagyunk.” Guardiola egyedül Messiről beszélt elragadtatással, újfent kijelentve, hogy őt tartja a világ legjobb labdarúgójának. Ez hétfő óta még nehezebben vitatható.