Örökös drukkban a roma rádióval

Jól hangzik, hogy a Költségvetési Tanács nyolcszázharmincmillióját a roma gyerekek felzárkóztatására csoportosítják át. A pénz, amely idáig a közgazdászelitet támogatta, mostantól a jövendő cigányelitet szolgálja. Csak lássuk már végre, hogy az évtizedek óta erre költött milliárdoknak van foganatja. Hogy ez a pénz már nem a kirakatfényesítőknek, hanem a ténylegesen dolgozóknak jut.
A Rádió C az ország egyetlen romarádiója, és csak Budapest körzetében hallgatható. Egyetlenként nehéz a helyzete, mert mindenki mást vár tőle. Így a vége ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi – sok mulatós zenével. Érdekes, hogy ennyi év alatt sem lett profi hangzású adó, e tekintetben nincs különbség a Civil Rádió és a Rádió C között, pedig előbbiben tényleg az utcáról érkeznek a műsorvezetők. Lehet persze, hogy a Rádió C-nek épp ez a brandje, a végtelenített amatőr fíling, amitől a hallgató folyton kicsi drukkban van, hogy sikerüljön a műsor. Az amatőrség tartozéka, hogy nem gondolnak azokra, akik csak odakapcsolnak. Emiatt elmarad a ma már nélkülözhetetlen rendszeres önazonosítás – melyik rádióra kapcsolt kedves hallgató, és éppen mit, kit hall, hallott – a szerzett információ ezért kényszerűen töredék marad. Így maradtam én is töredékben szombaton, mert nem sikerült kiderítenem, hogy kik beszélgettek a felzárkóztató oktatási programokról. Pedig jó lett volna tudni, hogy a vendég egyike-e azoknak, akik résztvevői voltak az eddigi próbálkozásoknak, mert akkor nem kérdezni, hanem számon kérni kellett volna. Információ híján tehát feltételezzük azt, hogy olyan szakértő beszélt a mentorprogram kiépítésének nehézségeiről és szükségességéről, a hátrányos helyzet meghatározásának bonyodalmairól, aki a tapasztalatok legsűrűbb mezejéről és nem íróasztala mellől érkezett. Jól kereső szobatudósokkal már tele pálya. Nagy volt a szakmai pánik, amikor két fiatal kutató arra a következtetésre jutott, hogy az integrációs programokra költött milliárdok nem hoztak érdemi változást, a szakértők levonulása után nagyjából minden visszatért a régi rendbe. A két ifjú azután gyorsan visszakozott is, elmagyarázták, nem azt mondták, amit mondtak, és azt is sokkal árnyaltabban. Bár kormányváltás volt, nem valószínű, hogy az a szakmai lobbi, amelyik eddig jól élt a szegregáció üldözéséből és a gyorsan múló hatású mintaprogramokból, magától felállna a helyéről. Különben is, egy országnak nincs két értelmisége. Egy van, csak a két fele nincs egymással beszélő viszonyban. Ideje lenne tehát végre szóba állni egymással. Kár, hogy a Rádió C pesti adó, hisz a fővárosi cigányság egészen más, mint a szabolcsi. Lehet, hogy nem lenne nagy üzlet, de talán oda is elkelne egy cigányrádió. Telhetne rá a nyolcszázmillióból.
(Rádió C, FM 88,8)