Újra itt a trükkös ember

Gyurcsány elmantrázza a 168 Órának, hogy: „Ne kerülgessük, Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni.” Hát ne kerülgessük, Gyurcsány Ferenc megérett a börtönre, de nem holmi telekcserék ügyében. Az ő bűne sokkal súlyosabb, Veres Jánossal és más csatlósaival a 2006-os választások előtt folyamatosan hazudott az ország népének

Tele vagyunk találós kérdésekkel. A 168 Óra nyomán 3000 napja nem tudjuk, ki az a Gyurcsányi, a nagy ember, akivel Kulcsár Attila igyekezett találkozni. Minő meglepetés, most meg azt nem tudjuk, hogy a Hunvald–Gál-lehallgatások leiratában ki a legfölül lévő Királyfi, aki közvetlen kapcsolatban áll a Rókaképűvel, akitől segítséget reméltek. Ha Szilvásy Györgyöt tisztelhetjük a fantáziátlan gúnynéven, akkor a Királyfi kiléte nem hagy sok találgatnivalót. Aki megfejti, megkapja a múlt heti lapok címlapját, amelyekből kettőn is Gyurcsány Ferenc virít. Állok elébe! – hirdeti a cím a 168 Órában. Az interjúra nem érdemes szót vesztegetni, a nyilatkozó minden mondatát ismerjük már, minden puskaporát ellőtte már, mi is foglalkozhatnánk kellemesebb témákkal, de azért van itt néhány tisztáznivaló.
Gyurcsány, tudjuk, Orbán-fóbiás. Hihetetlen önbizalommal rendelkező, nagydumás zörgő maghéj, akinek löttyös akarata nem párosul sem kitartással, sem következetességgel. Gyurcsány Ferenc kiszámíthatatlan, a rögtönzések embere, amit óriási becsvággyal párosít. Kezébe került a nagy lehetőség, miután megpuccsolta a Dobrev család barátját, Medgyessy Pétert, de hamar kiderült, nagy neki a miniszterelnöki kabát. Sorjáztak a csomagok, viharsebesen követve egymást a tisztasági meg a 48 pontos. A hamvába holt ötletek közül csak egy: Gyurcsány bejelentette, hogy a kisembereket részvénycsomagokhoz fogja juttatni, egy átlagcsaládnak legalább másfél milliója lehet ilyesfajta megtakarításokból. Hetekig cikkezett a sajtó, dőlt a dicséret, hogy ez a Feri milyen okosan gyűjti a szavazókat. Azóta is várom, hogy legyen néhány Mol- vagy MVM-részvényem jutányos feltételekkel. Elhalt ez is, mint a többi ígéret. Gyurcsány Ferenc csúfos bukása megérdemelt betetőzése volt többéves ámokfutásának. Sokszor leírtuk, de nem árt ismételni: ő volt az a miniszterelnök, aki nyíltan elküldte az országból azokat, akiknek nem tetszett a kisemberek szorongatása, aki összeugrasztotta a különböző társadalmi csoportokat, aki törvényesítette a hazudozást, az átverést és a választók megvetését. Kormányzása alatt hágott a kisebbségi bűnözés olyan fokra, amely elvadította a vidék és a tanya Magyarországát. Eladósította, kivéreztette az országot, miközben magánvagyonát gyarapítva egyik cége feleannyi pénzért kapta az áramot, mint a köznép. Beállt a homoszexuálisok, a cigányok, a zsidók álszent védelmezőjének, miközben lenézte és semmibe vette saját magyar nemzetét. Minden ünnepet elbaltázott: kordonok, fogdmegek, mesterlövészek, letartóztatások kísérték a megemlékezéseket, nem félt, hanem megvetette a népet, fel sem tételezve róluk, hogy csak az ünnepelni szeretnének. Két dologgal tetőzte be „uralkodását”, az őszödi beszéddel és a 2006-os, októberi véres tragédiával. Az őszödi beszédben pőrén megmutatta, hogyan kell úgy tenni, mintha kormányozna, hogy lehet átverni, kihasználni egy egész országot saját hatalmi ambícióinak érdekében.
Az októberi forradalom ötvenedik évfordulójának pszichológiai magyarázata evidens. Az MSZP rejtőző lelkivilága, ha van egy pártnak ilyen, kéjesen nézte a gumibotozott, megvert, szemen lőtt, rémült tömeget, akik az ’56-os felkelés fél évszázados évfordulóját ünnepelték volna. Túl sokan vannak abban a pártban, akik mocskos ellenforradalomnak tartják ’56-ot, akár nyíltan, akár családi körben. Ne feledjük, hogy Gyurcsány Ferenc szoros kapcsolatban áll azzal a családdal, amelynek Apró Antal az emblematikus figurája, aki Rákosinak és Kádárnak is belső bizalmi embere volt. A bukott milliárdos azonban ahelyett, hogy visszabérelt üdülőjében, amihez ingyen jutott, irkálná a „kib….jó könyveit a kib….jó baloldalról”, ringbe száll. Ott suhog fölötte az igazságszolgáltatás kardja, de Gyurcsány nem az a legény, aki megadja magát. Körbeszaladta a médiát, hogy Orbán Viktor börtönbe akarja csukatni, de ő, mint Dimitrov a Reichstag-perben, maga vádolja meg vádlóit. Idézem a Magyar Narancs elemzőjét: „A regnáló miniszterelnök egyik legvilágosabb választási ígérete volt, hogy minden tőle telhetőt megtesz Gyurcsány Ferenc láncra verése érdekében” Uhh! A várbörtön, ahol vízcseppek vájják évszázadok óta a mohos köveket, és az ég kis szeletkéje oly messze van, ott a falnál fekszik láncra verve Magyarország volt miniszterelnöke, a hótiszta, ártatlan, szemkilövető Gyurcsány Ferenc. Szív, hasadj! Most ne beszéljünk a Nomentana- meg a Fittelina-ügyről, a visszabérelt ingatlanokról, mert elévültek. A sukorói telekcsere ügye olyan, mint a rétestészta, érteni érthető, kérdés, hogy ez mennyiben alap Gyurcsány felelősségre vonásához, bár a hatalommal való visszaélés legalább olyan bűn, mint a lopás. Gyurcsány elmantrázza a 168 Órának, hogy: „Ne kerülgessük, Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni.” Hát ne kerülgessük, Gyurcsány Ferenc megérett a börtönre, de nem holmi telekcserék ügyében. Az ő bűne sokkal súlyosabb, Veres Jánossal és más csatlósaival a 2006-os választások előtt folyamatosan hazudott az ország népének. A nemzetnek.
Ő maga vallotta be a trükkök százait, a kreatív költségvetést, elhallgatva a horribilis adósságot, amit tetézett a pénzügyi világválság, ami ugye minket nem érint, az egész „csak az ellenzék hisztériája”. Kormánya belekergette a magyarokat a megélhetési kölcsönök felvételébe és a felelőtlenül kommunikált devizaadósságokba. Magyarán hülyére vette az ország népét, és amikor összecsaptak a feje felett a hullámok, nem előre hozott választást sürgetett, hanem kért egy horribilis kölcsönt az IMF-től, meghosszabbítva az ország agóniáját, majd lemondott a haverja javára. Az általa annyira áhított „nyugatiasan polgárosodott” országokban ez az őrületes ámokfutás nem történhetett volna meg.
Rossz hírem van. Európában a nyugatiasan polgárosodott országokban egyre több helyen állítanak politikusokat bíróság elé. Lassan rájöttek, hogy a politikai felelőtlenség jogilag is bűnnek számíthat. A pénzügyi válság óta egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a politikai felelősségre vonás kevés. A politikus tönkreteszi az országot, eladósítja, a lakosságot kilátástalan helyzetbe sodorja, majd veszi a kalapját és távozik. Az izlandiak már bíróság elé állítják Geir H. Haarde volt miniszterelnököt, mert felelősnek tartják a 2008-as pénzügyi összeomlásért, vétkes gondatlanság címén. Horvátország volt miniszterelnök-helyettesét hivatali visszaélés miatt első fokon börtönre ítélték, de Portugália jelenlegi kormányfője ellen is bírósági eljárást kezdeményeztek: szükséges intézkedések elmaradása címen. „Ahányszor nem teljesülnek a költségvetési célkitűzések, ahányszor elszáll a költségvetés, ahányszor pénzügyi lyukak keletkeznek, az állampolgárokat mindig kár éri, hiszen romlik a gazdasági helyzet és nő a munkanélküliség” – indokolta Passos Coelho, a jobbközép Szociáldemokrata Párt elnöke. Megengedhetetlennek tartja, hogy az ország rossz helyzetéért felelős vezetők úgy tegyenek, mintha semmi közük nem lenne ahhoz. Gyurcsány Ferencet igenis súlyos felelősség terheli, hogy az ország idejutott. Hiába mondta: „Orbánra én politikai ellenfélként tekintek, akit szeretnék legyőzni a politikai játékszabályok keretei között”, mert ez a játékszabály úgy hangzik: vita közben hazudj a másik szeme közé, de jó nagyokat. Az egész Orbán–Gyurcsány-vitában egyetlen állítás volt igaz, amikor azt mondta Orbánnak: „Ön egy úriember.”
(Külön köszönet Tomanovics Gergelynek, aki a Best of Gyurcsány című filmjével a túlélést segítette.)