Adventus Domini – az Úr eljövetele. Advent első vasárnapja a katolikus egyházban a liturgikus év kezdete. Várakozás az ünnepre, az ígéret beteljesedett. Bűnbánat, kisböjt, csend és szelídség. Közeli kegyelem, a szeretet misztériuma. Isten nem hagyott magunkra.
A nappalok rövidülnek. Minden vasárnap egy újabb gyertya lobban fel a koszorún. Fény köré gyűlünk a sötétben. A tél szürke kabátban érkezik, hideg lehelete csípi arcunkat.
Boltkórosoknak az eladósodás napjai. A magányosokat félelem kísérti. Sokakban régmúlt karácsonyok emléke dereng fel. A privát aranykor. Ha azóta bennünk megkopott az öröm, nem értjük, mitől. Az öröm a tiszta szívűeké.
Mégis, karácsony előtt mindenkiben ott pislákol a makacs remény, hogy a megfogalmazhatatlan lelki éhséget valaki csillapítani fogja, betölti bennünk az örök hiányt. Megtaláljuk az elveszett gyermeket.
Mire is várakozunk advent idején? Arra, ami már réges-régen megtörtént – írja Pilinszky. Alkalom arra, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
Ám Istenhez csak a jelenben lehet közeledni. Nézzünk a betlehemi jászol felé. A világosság eljött már a világba. Megtestesült.
origo.hu
Halálos vonatbaleset történt Monorierdőnél
