Végleg oda a varázs

Borítékolható volt, hogy a párizsi világbajnokság után kardozóink halovány szereplésének lesz következménye; és ehhez meg sem kell várni a Magyar Vívószövetség hétfői elnökségi ülését, mert a fegyvernem szövetségi kapitánya, Nébald György lemondott a posztjáról. A szakvezető távozását azzal indokolta, hogy nem lát biztosítékot elképzelései maradéktalan megvalósítására. Megfogalmazása szerint nem volt problémamentes az együttműködése az edzőkkel, és a szövetség vezetősége részéről sem érezte az egyértelmű támogatást.
Ismert, a hó eleji világbajnokságon válogatottunkból csak a párbajtőrözők szereztek érmet (egy ezüstöt és két bronzot), a legnagyobb kudarc pedig egyértelműen a férfi kardcsapat (Decsi Tamás, Iliász Nikolász, Nemcsik Zsolt, Szilágyi Áron) 10. helye volt, a nyolc közé jutásért a németektől elszenvedett történelmi, 45-25-ös vereséggel. Egyéniben Szilágyi 6., a női kardcsapat 8. lett, és a visszaesés szembetűnő a tavalyi, antalyai vb-hez képest. A török városban egyéniben Decsi és Nagy Orsolya, valamint a férficsapat (Decsi, Iliász, Lontay Balázs, Szilágyi) egyaránt a dobogó harmadik fokára állhatott. (A férfi párbajtőrcsapat pedig a másodikra.) Az idén azonban már a lipcsei Eb-n sem sikerült érmet szerezni – a női csapat 4., a férfi 6. lett, egyéniben már a nyolc között sem volt versenyzőnk –, és Nébald György körül fokozatosan megfagyott a levegő. A vb-re az általa nem igazán kedvelt Nemcsiket visszatette a csapatba, ám a világranglistán akkor legelőrébb, ötödik helyen álló Decsit akarta kihagyni, ami érthető ellenállást szült. A szakvezető visszakozott, és Lontay maradt itthon. Bár a szakmában többen is támadták, a konfliktusokat nyílt színen kerülő kapitány Párizsban a csapat leszereplése után csak finom utalást tett az ellentáborára. Mindenesetre a vb-n mi is hallottuk azt a véleményt, miszerint talán nem „öltönyös” kapitányra lenne szükség – a páston Szepesi László és Boros György vitte a munkát –; és a csapatban olimpiai bajnok, egyéniben kétszeres vb-1. Nébald a 2007-es szentpétervári világbajnokság óta tévedhetetlen mágusnak hiszi magát, holott már régen elillant a varázsereje.
Ha így is történt, a kardcsapat három évvel ezelőtti vb-aranya az egyetemes magyar vívás egyik legnagyobb mutatványa volt. A szakvezető akkor dobta be a mély vízbe csereként a még zöldfülű, 17 éves Szilágyit, aki a négy közé jutásért az oroszok ellen fordított a négyszeres olimpiai bajnok Pozdnyakov ellen, s a csapatunkat utána már senki sem tudta megállítani. Ha nem jutunk be az elődöntőbe, az olimpián sem vagyunk ott, más kérdés, hogy Pekingben csak hetedikek lettünk.
A tavalyi év még jól indult, a csapat két Grand Prix-t is megnyert, a vb-bronza is vállalható volt, utána azonban megindult lefelé a lejtőn, jelenleg 10. a világranglistán, s hogy kijusson a londoni olimpiára, új mágus után kell nézni.