Hanthy Kinga tollából olvastam egy szép cikket a Magyar Nemzet május 14-i számában Bara Margitról, A született színésznő címmel.
Megvallom, már azon is meglepődtem, hogy így kiszaladt a tollam alól a „szép” jelző, mert az újság tele van jobbnál jobb írásokkal, van köztük remek riport, elmélyült interjú, megdöbbentő tényfeltáró cikk, ironikus vagy nyíltan gúnyos publicisztika a Vélemény oldalon, de „szép” írást nagyon ritkán olvashatunk benne, leszámítva talán a karácsonyi számot.
No de nem udvarolok önöknek, nincs arra szükségük. Inkább hadd valljam be (Karinthy szavaival: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek), hogy kamaszkorom ideálja volt Bara Margit, akit én a legszebb magyar színésznőnek tartottam. Dús, egyik szerepe szerint koszorúba font mélybarna haja, kicsit mongolos vágású sötét szeme, erős járomcsontja és összességében mégis oly finom arca ahányszor csak láttam, fölkavart. És akkor még nem is szóltam semmit sem királynői termetéről. Igen, ő cselédruhában is királynő volt. (Micsoda Gizella királyné lett volna Szent István oldalán, ha akkor valakinek eszébe jutott volna első királyunkról filmet készíteni!) Kamaszkorom elmúltával is jó volt néha fölfedezni, hogy egy-egy moziban játsszák még a filmjeit, a televízióban pedig többször is vetítették a Bakaruhábant, ahol Darvas Ivánnal hihetetlen feszültségű jelenetekben mutatták meg mindketten rendkívüli színészi képességeiket.
Hallottam én is arról, még a Kádár-rendszerben, hogy a színésznőt az irigyei tették tönkre, és beindult ellene a suttogó propaganda is, de részleteket nem tudtam. Története igazán tragikus, de nemcsak neki, hanem nekünk is. Bara Margit ugyanis akkor tűnt el a filmvászonról, lényegében politikai okokból, amikor szépsége megtelt, tehetsége kiteljesedett, és számos alakítással gazdagíthatta volna filmélményeinket.
Akkor, amikor a szocializmusról beszélünk, meg hogy megtörte az emberek gerincét a Kádár-éra, ilyenkor gondoljunk azokra a művészekre, írókra is, akik öngyilkosok lettek, vagy mint Bara Margitnak, kettétört a pályájuk. Mert azokkal az adottságokkal, amelyek neki megvoltak, Bara Margit művésznőnek a magyar színésznők sorában az első vonalban kellene lennie. S ha lesöpörték is a pályáról, nekem ő ott van. A legelsők között.
Hallottam, a színésznő nem ment el a filmszemlére, hogy átvegye az életműdíjat. Pedig ha valaki megérdemelte volna, hogy a népszerűség fényében megfürödjön újra, és régi sebei kicsit gyógyuljanak, akkor az ő lett volna, Bara Margit, a (talán nem csak nekem) legszebb magyar színésznő.
Földessy Zoltán
Budapest
origo.hu
Hosszú évekre börtönbe kerülhet a szolnoki gyerekverő karateedző
