Egy kupa, egy korsó és a többi

Rózsa Pál, a Kecskeméti TE elnöke, egyben egyik tulajdonosa a Magyar Kupa-győzelem mámorában a hibák fölött hajlandó szemet hunyni, de arról nem feledkezik meg, a siker felelősséggel is jár. Mint mondja, egyszerűbb lenne értékesíteni a legjobb labdarúgókat, de az Európa-ligára készülve meg kell erősíteni a keretet.

2011. 05. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kupagyőzelem minden keserűséget és kudarcot feledtet? Azt is, hogy a bajnokságban nem a várakozásoknak megfelelően szerepelt a Kecskemét?
– Ráfoghatnám, hogy mindent a kupaszereplésnek rendeltünk alá, de ez nem igaz. Nagyon rosszul kezdtünk, hét forduló alatt három pontot szereztünk, számunkra a nyolcadik fordulóval kezdődött a bajnokság. Ha nem ragadunk be a rajtnál, az első öt között zárhattunk volna. Igaz, később is több lehetőséget elszalasztottunk. De nincs más választás, bele kell törődni, nem mindig úgy alakul az eredmény, ahogy szeretnénk.
– Akkor is, ha külső körülmények alakítják? Talán mondanom sem kellene, az Újpest elleni mecs-csükre célzok, amikor nemcsak a négy súlyos hibát vétett lengyel játékvezetőre, hanem labdarúgásunk vezérkarára is kifakadt.
– El kell ismernem, azon a mérkőzésen nem a lengyel bíró, hanem én követtem el a legnagyobb hibát. Hirtelen felindulásból megengedhetetlen hangot ütöttem meg. Azt mondják, ha valakit igazságtalanság ér, a válasz előtt akkor is el kell számolnia háromig. Nekem harmincig kellett volna. Mentségemre szolgálhat, hogy egy héten belül másodszorra fosztottak meg a bírók bennünket a győzelemtől, de egy elnök, egyben tulajdonos nem viselkedhet így.
– De legalább megúszta a halmazati büntetést. A kupadöntőn Iványi játékvezető bíráskodására aligha lehet panasza, mi több, a meccs végén a Videoton csatárát, Nikolicsot valószínűleg tévesen fújták vissza les miatt.
– A hibámat már korábban igyekeztem jóvá tenni. Megkövettem Vágner Lászlót, akivel egyébként a kupadöntő előtt összefutottam, és jó játékot kívánt. Ismétlem, nem mentegetőzni akarok, de más, amikor a kibic reklamál, s más, amikor a tulajdonos, aki a bőrét viszi a vásárra. Nem panaszkodni akarok, de a magyar klubtulajdonosok hatalmas terhet vesznek a vállukra részben a magyar futball érdekében.
– Tököli Attilával szemben is elnéző? Egyetért vele, hogy normális esetben súlyosan meg kellene büntetni a fegyelmezetlenségéért, amiért nekiment a csapattársának.
– Ám a mostani nem normális eset. Tököli ráadásul tetézte a bajt, kedd éjszaka egy korsó sört a nyakamba öntött. Attila a szerencsére nem gyakori, de ismert labdarúgótípust testesíti meg. Civilben kenyérre lehet kenni, de a pályán – ahogy az edzőnk, Tomiszlav Szivics fogalmazott – olykor előtör belőle a vadállat. Tudni kell, hogy nagyon készült erre a döntőre. A megújulás végett igazolt a nyáron Kecskemétre. Amikor lehetett látni, hogy a bajnokság elúszik, akkor minden erejét a kupára összpontosította. Kedd este ezt mindannyian láthattuk. Csodálatosan játszott, adott két meseszép gólpasszt, talán ő maga is szeretett volna betalálni. S amikor azt érezte, abban a helyzetben, amelyben ő gondolkodás nélkül passzolt volna, de nem kapta meg a labdát, akkor elvesztette a fejét. Két dolgot tehetünk, vagy elfogadjuk ilyennek, vagy nem dolgozunk vele. Én úgy gondolom, hibái dacára szükségünk van rá. Persze a beszélgetésünket nem kerülheti el, de ez még odébb van, most még ünnepelünk.
– A Magyar Kupa-győzelem óriási lehetőség, de egyben teher is. Megerősíti vagy a sikerrel megnövelt értékben kiárusítja a csapatát?
– Nehéz kérdés. Miként a magyar csapatok többsége, mi sem dúskálunk a pénzben. Egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha nem jutottunk volna ki a nemzetközi porondra, mert eladnánk hat-nyolc piacképes játékosunkat, s élnénk, mint Marci Hevesen. Ám felvállaltuk a magyar foci képviseletét, ami felelősséggel jár. Erősíteni kellene…
– Végigkérdezhetném az egész keretet, de csupán azt árulja el, Ebala megy vagy marad?
– Örülök neki, hogy egyre többen felismerik, milyen kiváló játékos, s nem csupán a képességei, hanem a mentalitása alapján. Nagyon nagy értéke a KTE-nek, akit meg kellene tartani, de lehet, hogy akkor teszünk jót a klubnak, ha eladjuk.
– Ahogy mondai szokták: van az a pénz?
– Az üzletben ez így van.
– Fontos kérdés: a Széktói stadion alkalmas nemzetközi mérkőzések lebonyolítására?
– Az Európa-liga selejtezőire igen, csupán háromszázzal kell növelni az ülőhelyek számát. Ennél persze többel szeretnénk bővíteni, legalább hatezresre, hogy aki ott akar lenni a klub történetének első nemzetközi tétmeccsén, az emiatt kívül ne rekedjen.
– S ha feljutnak a főtáblára?
– Ezzel ráérünk foglalkozni akkor, ha eljön az ideje. Én ugyanis nem feledem, öt éve honnan indultunk. NB II, 13. hely, 232 néző. Most pedig a KTE százéves fennállását Magyar Kupa-győzelemmel ünnepeljük.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.