Egy kupa, egy korsó és a többi

Rózsa Pál, a Kecskeméti TE elnöke, egyben egyik tulajdonosa a Magyar Kupa-győzelem mámorában a hibák fölött hajlandó szemet hunyni, de arról nem feledkezik meg, a siker felelősséggel is jár. Mint mondja, egyszerűbb lenne értékesíteni a legjobb labdarúgókat, de az Európa-ligára készülve meg kell erősíteni a keretet.

A kupagyőzelem minden keserűséget és kudarcot feledtet? Azt is, hogy a bajnokságban nem a várakozásoknak megfelelően szerepelt a Kecskemét?
– Ráfoghatnám, hogy mindent a kupaszereplésnek rendeltünk alá, de ez nem igaz. Nagyon rosszul kezdtünk, hét forduló alatt három pontot szereztünk, számunkra a nyolcadik fordulóval kezdődött a bajnokság. Ha nem ragadunk be a rajtnál, az első öt között zárhattunk volna. Igaz, később is több lehetőséget elszalasztottunk. De nincs más választás, bele kell törődni, nem mindig úgy alakul az eredmény, ahogy szeretnénk.
– Akkor is, ha külső körülmények alakítják? Talán mondanom sem kellene, az Újpest elleni mecs-csükre célzok, amikor nemcsak a négy súlyos hibát vétett lengyel játékvezetőre, hanem labdarúgásunk vezérkarára is kifakadt.
– El kell ismernem, azon a mérkőzésen nem a lengyel bíró, hanem én követtem el a legnagyobb hibát. Hirtelen felindulásból megengedhetetlen hangot ütöttem meg. Azt mondják, ha valakit igazságtalanság ér, a válasz előtt akkor is el kell számolnia háromig. Nekem harmincig kellett volna. Mentségemre szolgálhat, hogy egy héten belül másodszorra fosztottak meg a bírók bennünket a győzelemtől, de egy elnök, egyben tulajdonos nem viselkedhet így.
– De legalább megúszta a halmazati büntetést. A kupadöntőn Iványi játékvezető bíráskodására aligha lehet panasza, mi több, a meccs végén a Videoton csatárát, Nikolicsot valószínűleg tévesen fújták vissza les miatt.
– A hibámat már korábban igyekeztem jóvá tenni. Megkövettem Vágner Lászlót, akivel egyébként a kupadöntő előtt összefutottam, és jó játékot kívánt. Ismétlem, nem mentegetőzni akarok, de más, amikor a kibic reklamál, s más, amikor a tulajdonos, aki a bőrét viszi a vásárra. Nem panaszkodni akarok, de a magyar klubtulajdonosok hatalmas terhet vesznek a vállukra részben a magyar futball érdekében.
– Tököli Attilával szemben is elnéző? Egyetért vele, hogy normális esetben súlyosan meg kellene büntetni a fegyelmezetlenségéért, amiért nekiment a csapattársának.
– Ám a mostani nem normális eset. Tököli ráadásul tetézte a bajt, kedd éjszaka egy korsó sört a nyakamba öntött. Attila a szerencsére nem gyakori, de ismert labdarúgótípust testesíti meg. Civilben kenyérre lehet kenni, de a pályán – ahogy az edzőnk, Tomiszlav Szivics fogalmazott – olykor előtör belőle a vadállat. Tudni kell, hogy nagyon készült erre a döntőre. A megújulás végett igazolt a nyáron Kecskemétre. Amikor lehetett látni, hogy a bajnokság elúszik, akkor minden erejét a kupára összpontosította. Kedd este ezt mindannyian láthattuk. Csodálatosan játszott, adott két meseszép gólpasszt, talán ő maga is szeretett volna betalálni. S amikor azt érezte, abban a helyzetben, amelyben ő gondolkodás nélkül passzolt volna, de nem kapta meg a labdát, akkor elvesztette a fejét. Két dolgot tehetünk, vagy elfogadjuk ilyennek, vagy nem dolgozunk vele. Én úgy gondolom, hibái dacára szükségünk van rá. Persze a beszélgetésünket nem kerülheti el, de ez még odébb van, most még ünnepelünk.
– A Magyar Kupa-győzelem óriási lehetőség, de egyben teher is. Megerősíti vagy a sikerrel megnövelt értékben kiárusítja a csapatát?
– Nehéz kérdés. Miként a magyar csapatok többsége, mi sem dúskálunk a pénzben. Egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha nem jutottunk volna ki a nemzetközi porondra, mert eladnánk hat-nyolc piacképes játékosunkat, s élnénk, mint Marci Hevesen. Ám felvállaltuk a magyar foci képviseletét, ami felelősséggel jár. Erősíteni kellene…
– Végigkérdezhetném az egész keretet, de csupán azt árulja el, Ebala megy vagy marad?
– Örülök neki, hogy egyre többen felismerik, milyen kiváló játékos, s nem csupán a képességei, hanem a mentalitása alapján. Nagyon nagy értéke a KTE-nek, akit meg kellene tartani, de lehet, hogy akkor teszünk jót a klubnak, ha eladjuk.
– Ahogy mondai szokták: van az a pénz?
– Az üzletben ez így van.
– Fontos kérdés: a Széktói stadion alkalmas nemzetközi mérkőzések lebonyolítására?
– Az Európa-liga selejtezőire igen, csupán háromszázzal kell növelni az ülőhelyek számát. Ennél persze többel szeretnénk bővíteni, legalább hatezresre, hogy aki ott akar lenni a klub történetének első nemzetközi tétmeccsén, az emiatt kívül ne rekedjen.
– S ha feljutnak a főtáblára?
– Ezzel ráérünk foglalkozni akkor, ha eljön az ideje. Én ugyanis nem feledem, öt éve honnan indultunk. NB II, 13. hely, 232 néző. Most pedig a KTE százéves fennállását Magyar Kupa-győzelemmel ünnepeljük.