Mi van a tányéron?

Made in EU, tehát készült az EU-ban – áll számos termék csomagolásán, a vásárlók pedig jogosan bosszankodnak. E közlés ugyanis nem tájékoztat az áru valódi származási helyéről, pontosabban azt tudhatjuk belőle, hogy az Európai Unió huszonhét tagállamának valamelyikében készítették. Bár az unió valóban egyfajta gazdasági egységet alkot, korántsem mindegy, hogy a terméket Németországban vagy Bulgáriában, Nagy-Britanniában vagy Romániában gyártották. Az Európai Parlament illetékes bizottsága most az élelmiszerek címkéin kötelezően szerepeltetendő információk körének bővítésével igyekszik nehezebbé tenni a vásárlók megtévesztését. Egyúttal kötelező lesz az egészségtelen összetevőket jobban hangsúlyozni a feliratokon.
De nem elég, hogy a gyártókat kötelezik a termék összes fontos adatának egyértelmű közlésére. Nekünk, fogyasztóknak is változtatnunk kell szokásainkon, hiszen csak akkor tudunk megalapozott döntést hozni, ha nem vagyunk restek tájékozódni. Az Európai Parlament környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottságában első olvasatban elfogadták az élelmiszer-információk szigorítását szorgalmazó indítványt. További egyeztetéseket követően júliusban szavazhat róla az EP. A jogszabályváltozás a végleges elfogadást követő ötéves türelmi idő után léphet hatályba.
Ábránkon képzeletbeli élelmiszercímke szerepel, amely azt jeleníti meg, milyen címkékkel találkozhatnánk a termékek csomagolásán, ha az EP bizottsága által támogatott indítványból törvény születik.

Minőségét megőrzi
Talán a jelenlegi élelmiszercímkék legismertebb adata, amelyet sokan elolvasnak a közértben, a csomagolásra nyomtatott dátum, ameddig az étel fogyasztható. Egyáltalán nem biztos, hogy csak a jelzett időpontig jó, másnap hajnalban pedig hirtelen megromlik, hiszen az élelmiszerek minőségvesztése általában fokozatosan megy végbe. A brit kormány éppen az eddig sok félreértésre okot adó helyi szabályozás reformját tervezi. Nagy-Britanniában ugyanis a „minőségét megőrzi” feliratot (angolul: best before) általában azokra a hosszú lejárati idejű élelmiszerekre írják rá, amelyek fogyasztása a jelzett dátum után sem válik veszélyessé, de ízük, színük, tehát minőségük megváltozhat. Ezzel szemben a húsokon, sajtokon és más gyorsan romló élelmiszereken a „felhasználható” (use by) közlés szerepel, amely valóban azt jelenti, hogy a jelzett időpont után nem szabad megenni a terméket. A helyzetet bonyolítja, hogy sok élelmiszerlánc a hetvenes évektől fogva, reklámcélból, termékei frissességét sulykolva, még egy dátumot, az eladhatóság (sell by) határidejét is ráírja a csomagolásra. A sok időpont között pedig elsikkad néhány dátum, amelyek fontosak lennének. Így a mirelit termékek lefagyasztásának időpontja, amely az uniós szabályozás életbelépése után kötelezően feltüntetendővé válik. A többféle dátum a gyakorlott angol vásárlókat is megzavarja, a lejárt minőségi határidejű termékeket gondolkodás nélkül kidobják. Ennek eredményeképpen az átlagos brit háztartások által vásárolt (legtöbbször kifogástalan állapotú) étel negyede a kukában végzi.

Marhalevél
Bizonyos élelmiszerek Európai Unión belüli származását már eddig is kötelezően rá kellett írniuk a gyártóknak a csomagolásra. Ilyen volt a marhahús, méz, olívaolaj, a friss zöldség és gyümölcs. Amint az új közösségi szabályozás életbe lép, e lista több más termékkel is kiegészül, közöttük olyanokkal, amelyek eddig érthetetlen, pontosabban tisztán szakmai érveléssel nehezen alátámasztható módon lemaradtak róla. Így a marhahús mellett ezentúl megtudhatjuk a disznó-, baromfi-, birka- és kecskehús pontos származását is. A feldolgozott állati eredetű élelmiszereket gyártó országok sem maradhatnak ezentúl jótékony homályban. Mostantól ugyanis ezeken az élelmiszereken, például a tejtermékeken és a felvágottakon is fel kell majd tüntetni az összetevők származási helyét. Sőt hús esetében, minthogy gyakran előfordul, hogy az állatot nem ugyanott vágják le, ahol a világra jött, a címkén külön-külön szerepelnie kell majd a születés, a nevelkedés és a vágás helyének is.

Transzban
Két évtizede az úgynevezett transzzsírok lettek az egészséges élelmiszerekért küzdők fő ellenségei. Nem érdemtelenül, amit az is bizonyít, hogy az új szabályozástervezet értelmében ezentúl külön is fel kellene tüntetni mennyiségüket. A transzzsírok elnevezése kémiai szerkezetükre, pontosabban molekuláik térbeli formájára utal. E vegyi jellegzetességük fontos szerepet játszik mind az élelmiszergyártók számára előnyös tulajdonságaik, mind pedig a fogyasztók egészségére egyértelműen káros voltuk kialakulásában. A kérődzők zsírszövete természetes módon is tartalmaz némi transzzsírt (a teljes zsírtömeg két–öt százalékát), az élelmiszerekben fellelhető transzzsírok döntő többsége azonban mesterséges eredetű, és a telítetlen növényi zsírok hidrogénezése közben jön létre. Emiatt egyes margarinok rengeteg transzzsírt tartalmaznak, ez elérheti a bennük lévő összes zsír negyvenöt százalékát is. A hidrogénezés egyébként jobban kenhetővé, könnyebben eltarthatóvá teszi a terméket. A gyártók számára tehát előnyös, viszont csökkenti a „jó” koleszterin és növeli a „rossz” koleszterin mennyiségét, így fokozza a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Nem csoda, hogy egyetlen olyan élelmiszert sem találtunk, amelynek címkéjén akár csak megemlítenék a transzzsírokat.

Leplezetlen kalória
A tápértékre vonatkozó információk (tehát az étel energiatartalma, a benne lévő fehérje, zsír, cukor és más összetevők pontos mennyiségének) megjelölése a jelenlegi szabályozás szerint csak akkor kötelező, ha a terméket éppen ezzel reklámozzák. Például azt állítják róla, hogy zsírmentes vagy magas a rosttartalma. Egyébként elegendő az összetevők mennyiségi sorrendben történő felsorolása. Bár a gyártók sok élelmiszerre önként – vagy a tudatos vásárlók nyomásának engedve – ráírják ezeket az adatokat, több fontos információ gyakran lemarad róla. Magyarországon szinte sohasem tüntetik föl a sótartalmat, a szénhidrát mennyiségénél ritkán választják szét a cukrokat egyéb szénhidrátoktól, és a zsírok részletezése is elmarad. Az EP szakbizottságának szándékai szerint ez a jövőben kötelező lesz. A fogyasztók egészségének megőrzése szempontjából valószínűleg ez a legfontosabb jogszabályváltozás, számos civil szervezet azonban még egyértelműbb jelzéseket látna szívesen az élelmiszerek címkéin. Eszerint a közlekedési lámpák színeihez hasonlóan piros, sárga és zöld színekkel jelölnék az egyértelműen egészségtelen, a csak kis mennyiségben szükséges, illetve az egészségmegőrzés szempontjából kifejezetten előnyös összetevőket.