Dallamkürt

Most, hogy a taxisok is felvonultak dudaszóval a fővárosban, az emberben fölsejlik a rossz emlékű 1990-es taxisblokád. Igaz, ezúttal drosztvitákról, tarifaegyeztetésekről van szó, de a 21 évvel ezelőtti megmozdulás sem direkt politikai szándékkal indult, aztán mivé nőtte ki magát…
A rendvédelmiek hetek óta tartó tiltakozássorozatán is előbukkant a politika kontúrja: a kormánypártok ellenfeleit is összetrombitálják. Ahogy eltűnni látszik a máskor sűrűn emlegetett szakszervezeti pártsemlegesség, úgy bukkannak fel az érdekvédelem régi, kihízott fejű vezetői, akikről az előző években kevesebbet hallottunk.
Mozgalmasabbá lett az utcakép, és ez kifejezetten tetszik a parlamenti ellenzéknek. Nemrég maguk hirdették meg – legbőszebben a vesztét érző kádköves –, hogy egy zászló alá kell sorakozniuk az Orbán Viktorral elégedetleneknek. Aligha véletlen, hogy a tüntetések némelyikén már harsányan vesszenorbánoztak… Tömeget fölheccelni munkásmozgalmi alapismeret. És demagógia. A lakosság szimpátiájára apelláló rendőrök önbizalma elgondolkodtató: azoktól várnak most együttérzést, akiket néhány esztendeje még magukból kivetkőzve ütöttek-vertek-lőttek?
Évek alatt felgyülemlő lappangó feszültség harsog most a tereken, dudál a városháza előtt gyülekező taxikból. Az indulat sok tekintetben érthető, de érthető a dudaszó rossz emléke is.