Figyelemre méltó küzdelmet vívott a Városháza baloldali ellenzéke minap a Budapest új zászlajáért folytatott csatában. A kisebbségben harcoló vitézek két hullámban támadták a Tarlós István vezette véderőt. Az első arra a haditervre épült, hogy meggyőzzék a döntéshozókat, kár ilyen piti üggyel lacafacázni.
Később új taktikával álltak elő a támadók: számon kérték Tarlósékat, miért nem egyeztettek szakmai és civil szervezetekkel, mielőtt napirendre tűzték ezt a rendkívül fontos témát. A szocialisták frakcióvezére fel is szólította a főváros vezetését, vonja vissza az időközben megszületett határozatot, s csak a velük történt egyeztetés után, szeptemberben tűzze azt ismét napirendre, ha már annyira ragaszkodik hozzá. (Feldúltnak látszott szegény Horváth Csaba, tekintetében nyoma sem volt annak a derűnek, ami tavaly tavaszszal, az emlékezetes ingyenbékávés beszédekor sugárzott belőle.)
A határozat megszületését kemény véleményháború követte a különféle internetes portálokon. Demszky Gábor is gyakran szóba került, mint a régi lobogó megrögzött híve, aki még a március tizenötödikéken is piros-sárga-kékbe öltöztette a lezüllesztett fővárost. (Több megjegyzést is kapott a szamizdatos ember, ezekből nem sokat fog átemelni a készülő emlékirataiba…) Lerövidítve: az önkormányzati többség a célját és a zászlót kitűzte.
origo.hu
Elkészült Magyar Péter pszichiátriai szakvéleménye
