Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke útban van a halhatatlanság felé. A tántoríthatatlan kommunista harcos, akit épp a minap marasztalt el sokadszor a bíróság tiltott önkényuralmi jelkép folytatólagos használatának vétségéért (ezúttal százhúszezer forintra büntették), nagy valószínűséggel a jövőben is kitűzi hajtókájára a vörös csillagot.
Igaz, hogy 1993 óta törvény (Btk. 269/B) tiltja az önkényuralmi jelképek – horogkereszt, SS-felirat, nyilaskereszt, sarló-kalapács, vörös csillag – használatát, Vajnai Attila azonban fütyül erre, őt más anyagból gyúrták, fölötte áll a magyar jogrendszernek, őt egy daliás korszak hagyta itt őrlángként, vagyis afféle relikvia, mementó, lebetonozott felkiáltójel – no pasarán!
Az itt felejtett partizán szépnek, vállalhatónak, sőt követendőnek tartja mindazt, amit a vörös csillag jelképez, ha rajta múlna, kihelyezne minden sarokra egyet-egyet. (Pártjának székháza egyenesen ötcsillagos lenne…) Vajnai néhány esztendeje egészen Strasbourgig ment panaszra az Emberi Jogok Európai Bíróságához, azt kérte, mondja ki a testület, hogy őt idehaza megfosztják alapvető jogaitól, lám, már uszítani sem engedik a vörös csillaggal. A nemzetközi zsűri helyt adott a kesergő bolseviknak, ám ez körülbelül anynyit ér, mint halottnak a csók, ugyanis a témakör nemzeti hatáskörbe tartozik, az pedig idehaza a fentebb leírtakat szerint rendelkezik. Következik ebből, ha Vajnai okvetlenül csillaggal a keblén akar domborítani, azt legfeljebb Kubában, Észak-Koreában és más haladó népi demokráciákban teheti meg. Vagy idehaza a budaörsi szoborparkban.
Magyar Péter eltűnt, nem jelent meg a meghirdetett programján