Fejezetek a magyar vasút fénykorából

Kosár, táska, láda – így utaztunk százötven évvel ezelőtt, a vasút fénykorának kezdetén, és ezekkel a tárgyakkal találkozunk először, ha belépünk a szentendrei skanzen tavaszig látogatható vasúttörténeti kiállítására. Az utazóalkalmatosságok társadalmi rétegeket és úti célokat szimbolizálnak: katonákat, piacozókat, ingázókat és üdülőket. A vasút mindannyiuk életét, végül az egész társadalmat megváltoztatta: a vidék elindult a polgárosodás útján. A szentendrei skanzen korszerű kiállításban dolgozta fel a vasúttörténet legizgalmasabb időszakát.

R. Kiss Kornélia
2011. 07. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A vasút rajongóinak örömére észrevehetően „elvasutasodott” a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az elmúlt időszakban: a bejáratnál állomásépület fogad minket, és nemrég egy skanzenvonatot is beüzemeltek. A vasút fénykora – a vidék modernizációja az első vasúttörténeti tárlat a skanzenben. Néprajzi múzeumhoz illően a tárlat nyilván a társadalmi vonatkozásokat hangsúlyozza a történetből, s valóban egyértelmű tény, hogy a sínek bekapcsolták a vidéket az ország vérkeringésébe, a vasút körül lassan külön univerzum keletkezett.
Mára elfogytak a vidéki állomások jellegzetes gesztenyefái, sőt sokszor még az állomásépületek is, a tárlat azonban sok egyéb mellett bemutatja ezeknek a házaknak a típusait, történetét, és beszédes képsorokat láthatunk arról is, hogy fest ma egy mintaszerűen felújított, illetve egy-egy magára hagyott, öszszeomlani készülő állomásépület. A fotók között testérzékeny monitor segítségével kutakodhatunk, és digitális terepasztal szemlélteti a vasúti pályahálózat fejlődését.
A skanzenben újdonságnak számít, hogy ennyi modern technikát alkalmaznak egy tárlaton. A kurátor, Sári Zsolt úgy véli, a múzeumoknak nyitniuk kell az új lehetőségek felé. Kijelentése komolyságát bizonyítja, hogy – a múzeumi szakmában nem először, de a skanzen életében elsőként – blogot indított a kiállítás rendezése alatt, ahol a munka hátterét és személyes élményeket oszt meg az érdeklődőkkel. A cél nyilvánvalóan annak a korosztálynak az elérése, amelyet rossz esetben csak kötelező iskolai program ürügyén lehet becipelni a múzeumba. Sári Zsolt úgy véli, sikeres volt a próbálkozás, a vasút iránt érdeklődők és a skanzen rajongói is reagáltak a blogra. – Mostanra Magyarországon is kezdjük megérteni, hogy a múzeumpedagógia nem csak iskolai csoportoknak szervezett múzeumi foglalkozást jelent. Ha már mindenütt azt hangsúlyozzuk, hogy élethosszig tartó tanulásra kell törekedni, akkor a múzeumi életben is meg kell honosítani ezt a szemléletet – véli a kurátor. Ennek sokszor az az ára, hogy a kiállítás kilépjen a múzeum falai közül – teszi hozzá. A mostani tárlatba rengeteg külső munkatársat is bevontak: látványtervezővel, programozóval, elektromérnökkel, vasúti mérnökkel sőt még reklámszövegíróval is dolgozott együtt a kurátor. Két saját mozija is van a kiállításnak: a legidősebb ma élő mozdonyvezetővel készült interjú biztosan történelmi jelentőségű, a másik filmen pedig azt követhetik végig a vasút rajongói, milyen is egy utazás a mozdonyvezető szemszögéből.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.